Farsangi kiáltvány


 

Szuhanics Albert : Farsangi rigmusok

Farsangi rigmusok


Nyakon vágott ez a konyak,

legyetek ti hatékonyak!

Én egy litert bevedelek,

utána majd leheverek!

Ihaj-csuhaj! Juhéja!

Lángost eszik a béka!

Maszkabálból míg hazajutsz,

leválik a macskabajusz!

Édesanyám ki ne nevess,

imhol hol az orjaleves?!

Juhéja! Ihaj-csuhaj!

Megőszült az árvalányhaj!


A sok bortól ég a gyomrom,

a konyhában csetlem-botlom!

Arcom piros, orrom veres,

kicsi kincsem engem szeress!

Ihaj-csuhaj, juhéja!

Be ne ess a fazékba!

a maszkom rég leszakadt,

benn fekszem én a pad alatt.

Gyere rózsám, bújj be ide,

porzó leszek, te meg bibe!

Ihaj-csuhaj, juhéja,

megcsipkedett a héja!



Kivirágzik az én orrom,

igyál komám, rontom-bontom!

Van étel a fazékba`

bele ugrott a béka!

Ihaj-csuhaj, farsangolok,

meg ne lássanak a papok!

Jobb ha most már csendben leszek,

Petőfitől leckét veszek!

Hogyan írjam meg a rigmust,

el ne rontsam a jó taktust!

Ihaj-csuhaj kutyafül!

      /Szuhanics Albert /

                                         


Farsang

A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókedd éjféléig, a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig (a húsvétot megelőző 46. napig) tartó időszak elnevezése. Hagyományosan a vidám lakodalmak, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották .A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karnevált (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

                                                        


                                             



Február


 

Kamarás Klára : Február végén

Február végén


Mit mesélhetnék most,

Február havában?

Víg farsangi bálban

Én bizony nem jártam.

Hideg szelek fújtak,

Az arcomba vágtak,

Nagykendőbe bújtam,

Mégis rám találtak.



Havat sepregettem,

Tüzet élesztettem.

Tavaszról daloltam?

Jól be is rekedtem!

Tél végéhez érve

Már csak azt kívánom,

Hó helyett hóvirág

Nyíljon a portánkon

                   /  Kamarás Klára   /

                                                     


Antal Sára : Február

Február


Február, ó, február,

hófehér a láthatár,

erdőszélen zöld fenyő,

rajta madáretető.

Cinkék, rigók csemegéznek,

és vidáman csicseregnek.

Nézz csak ki a hómezőre,

felbukkan ott két fülecske,

két kis szürke nyuszifül,

a gazdája hóban ül.

Ott távol egy őzgida,

vele tart az őzmama,

szökdécselnek vidáman

februári világban.

Szürke fellegek között

varjúcsapat körözött.

Bokrok között vörös folt,

- fogadok, hogy róka volt!

Itt csend van, de odaát

ki hívhatja malacát?

Bizony, vaddisznó-mama,

röfög, csörtet nyomukba`.

Út közepén szarvas les,

- koronája fenséges,

ha megrezzen a bokor,

messze tűnik valahol.

Aztán minden elcsitul,

minden állat meglapul.

Csillag csillog odafenn,

hó világít idelenn...

             /    Antal  Sára  /

                                      


Pödör György : Február

 Február

Február van, február,

medve papa meditál:

tavasz jön vagy marad tél,

megegyem, mi maradt még?


Február van, február,

szarka madár lopni jár:

elfogyott vagy nem is volt,

nincs áruház, se kisbolt.


Február van, február,

róka koma ki-be jár:

még csak nem is szidhatjuk,

a faluban nincsen tyúk.


Február van, február,

kis nyuszika kapirgál:

tavalyról mi megmaradt,

ott lehet a hó alatt.


Február van, február,

még varjakat verbuvál:

mind azt fújja, nagyon kár,

hideg még a napsugár.


Február van, február,

a hóvirág arra vár:

adjon a Nap meleget,

fehérlik ő eleget.

       /   Pödör György    /