Szuhanics Albert : Farsangi rigmusok
Farsangi rigmusok
Nyakon vágott ez a konyak,
legyetek ti hatékonyak!
Én egy litert bevedelek,
utána majd leheverek!
Ihaj-csuhaj! Juhéja!
Lángost eszik a béka!
Maszkabálból míg hazajutsz,
leválik a macskabajusz!
Édesanyám ki ne nevess,
imhol hol az orjaleves?!
Juhéja! Ihaj-csuhaj!
Megőszült az árvalányhaj!
A
sok bortól ég a gyomrom,
a konyhában csetlem-botlom!
Arcom piros, orrom veres,
kicsi kincsem engem szeress!
Ihaj-csuhaj, juhéja!
Be ne ess a fazékba!
a maszkom rég leszakadt,
benn fekszem én a pad alatt.
Gyere rózsám, bújj be ide,
porzó leszek, te meg bibe!
Ihaj-csuhaj, juhéja,
megcsipkedett a héja!
Kivirágzik az én orrom,
igyál komám, rontom-bontom!
Van étel a fazékba`
bele ugrott a béka!
Ihaj-csuhaj, farsangolok,
meg ne lássanak a papok!
Jobb ha most már csendben leszek,
Petőfitől leckét veszek!
Hogyan írjam meg a rigmust,
el ne rontsam a jó taktust!
Ihaj-csuhaj kutyafül!
/Szuhanics Albert /
Farsang
A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókedd éjféléig, a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig (a húsvétot megelőző 46. napig) tartó időszak elnevezése. Hagyományosan a vidám lakodalmak, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották .A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karnevált (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.
Kamarás Klára : Február végén
Február végén
Mit mesélhetnék most,
Február havában?
Víg farsangi bálban
Én bizony nem jártam.
Hideg szelek fújtak,
Az arcomba vágtak,
Nagykendőbe bújtam,
Mégis rám találtak.
Havat sepregettem,
Tüzet élesztettem.
Tavaszról daloltam?
Jól be is rekedtem!
Tél végéhez érve
Már csak azt kívánom,
Hó helyett hóvirág
Nyíljon a portánkon
/ Kamarás Klára /
Antal Sára : Február
Február
Február, ó, február,
hófehér a láthatár,
erdőszélen zöld fenyő,
rajta madáretető.
Cinkék, rigók csemegéznek,
és vidáman csicseregnek.
Nézz csak ki a hómezőre,
felbukkan ott két fülecske,
két kis szürke nyuszifül,
a gazdája hóban ül.
Ott távol egy őzgida,
vele tart az őzmama,
szökdécselnek vidáman
februári világban.
Szürke fellegek között
varjúcsapat körözött.
Bokrok között vörös folt,
- fogadok, hogy róka volt!
Itt csend van, de odaát
ki hívhatja malacát?
Bizony, vaddisznó-mama,
röfög, csörtet nyomukba`.
Út közepén szarvas les,
- koronája fenséges,
ha megrezzen a bokor,
messze tűnik valahol.
Aztán minden elcsitul,
minden állat meglapul.
Csillag csillog odafenn,
hó világít idelenn...
/ Antal Sára /
Pödör György : Február
Február
Február van, február,
medve papa meditál:
tavasz jön vagy marad tél,
megegyem, mi maradt még?
Február
van, február,
szarka madár lopni jár:
elfogyott vagy nem is volt,
nincs áruház, se kisbolt.
Február
van, február,
róka koma ki-be jár:
még csak nem is szidhatjuk,
a faluban nincsen tyúk.
Február
van, február,
kis nyuszika kapirgál:
tavalyról mi megmaradt,
ott lehet a hó alatt.
Február
van, február,
még varjakat verbuvál:
mind azt fújja, nagyon kár,
hideg még a napsugár.
Február
van, február,
a hóvirág arra vár:
adjon a Nap meleget,
fehérlik ő eleget.
/ Pödör György /