Orgovány Anikó : Október 4 az állatok világnapja

 (Október 4. az Állatok Világnapja)

Hej, de nagy a sürgés-forgás,

zsong a tisztás széle,

ünnepnapra készülődik

erdő-mező népe.

Batyus bálba hívogatják

ma a vadvilágot,

összehordják egykettőre

a sok finomságot.

Száraz rőzsét gyűjt a szarvas,

gombát szed a medve,

kerek üstben rotyog már az

ízletes csiperke.

Hangyák morzsákat cipelnek,

torta lesz belőle,

méhek mézet csurdítanak

majd a tetejére.

Misi mókus diót tördel

ízes tölteléknek,

mogyorót is rakosgat rá,

színes díszítésnek.

Tücsök koma hegedűjén

felcsendül a nóta,

ugrándozik a kisveréb

meg nem áll a lába.

Szöcske szökken, darázs zümmög,

lepke libben szépen,

rózsabogár keringőzik,

pont mint a mesében.

Egész nap tart a vigasság,

aki bírja, ropja,

mert ez a nap, ugye tudod,

az állatok napja.

                     /   Orgoványi Anikó /

                                                        

Idősek napja

 

Szent Mihály napi: Szólások

 

Nadányi Zoltán Hold ragyogta őszi éjjelen...

 Hold ragyogta őszi éjjelen...

Csöndes éj... A hold ezüst sugára

Szétterül a földön fényesen.

Álmodóan zizegnek a lombok

Hold ragyogta őszi éjjelen...

Harmat csillog minden kis fűszálon,

Harmat csillog minden levelen,

S úgy ragyognak, mint apró gyémántok,

Hold ragyogta őszi éjjelen...

Álmatlanul ülök az ablaknál

És lehajtom zsibongó fejem'...

De boldog is, ki aludni tud

Hold ragyogta őszi éjjelen... Kevese

        /  Nadányi  Zoltán  /

                                               

Áprily Lajos: Ősz

 

Reviczky Gyula Ősz felé

     Ősz felé

 Vágy, szenvedély bevonja szárnyát;

Dalaim immár csendesek;

Bennük csak néha-néha zendül

Egy álom, egy emlékezet.

A szép tavasznak álma őszkor;

Virágokról édes regék.

A szív, mely lemondásra készül

S ugy megzokog; Ne még! ne még!

Lehajtja szép fejét a rózsa;

Nem éli túl a hév nyarat.

S az édes vágyak, a virágok,

Szívemben is hullonganak.

Bágyadt a nap, bágyadt a tájék;

A télre fázva gondolok,

S a langyos őszi napsugárnál

Vérem még egyszer föllobog.

Tavasz mosolyog reám keresztül

Egy rózsaszínű fátyolon.

Látom virulni a világot,

S csak álmodom, csak álmodom

     / Reviczky Gyula  /

                                   

Áprily Lajos: Fogyó idő

 

Móra Gyöngyi : Őszi akkordok

  Őszi akkordok

Ablakom előtt diófa sóhajt,

Ősz tépegeti dús koronáját,

Álmos fövenyre levelet hullajt,

Csak a csend hallja halk suhogását. 

Valahol messze, blues zene szól,

Panaszos hangja lelkemig száll,

Zengő bariton karcosan dalol,

Egy szép régi nyár újra rám talál. 

Pilláit zárja a fáradt vidék,

Ráterül az est sötét kabátja,

Sápadt fényekbe mélyed a környék,

Hangjegybe zárul szívem magánya. 

Lassan elhalkul a rekedtes hang,

Végsőt jajdul a szájharmonika,

Este nyolcat üt a templomharang,

Csenddé válik a blues ritmusa. 

         (Szerző: Móra Gyöngyi)

                                            

                                         

Ősz

 

Bőr István : Lopakodó ősz

 Lopakodó ősz

Alig vettük észre, és már nyakunkon az ősz,

ide lopódzott hangtalan, nem vártuk még őt.

Azért néhány jelet küldött, itt lesz nemsoká,

de nem hittük el ezeket, nem is vártunk rá.

Élveztük a nyárutót, a meleg napokat,

azt hittük az ősz minket most még csak riogat.

Hittük, el nem múlik a nyár, ragyog ránk a Nap,

de éjszaka rádöbbentünk, néha már harap.

Csípőssek  már a hajnalok, volt ahol fagyott,

a didergő fűcsomókra deret is rakott.

Próbálgatja az erejét, mutatja mit tud,

a hegyeink völgyeiben bizony ott száguld.

Csipkedi a leveleket, néhány földre hullt,

amikor a barátja, a hideg szél is fújt.

De azért napközben gyengéd, lágyan simogat,

érleli a szőlőszemet, finom bogyókat.

Néhány hét és megcsipkedi az érett kökényt,

amerre jár szertehórdja bokrok levelét.

Néha szürke köpenyt visel, és le sem veszi,

misztikussá válik a táj, ezt úgy szereti.

De hát emiatt szép az ősz bármit tartogat,

néha, derűs éjszakákon csillag ragyoghat.

Lassan elpihennek a fák, alszik már a táj,

ahhoz, hogy újjáéledjen, pihenni muszáj.

          

                 /  Bőr István   /