Október
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.
Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!
/ Juhász Gyula /
(Október 4. az Állatok Világnapja)
Hej, de nagy a sürgés-forgás,
zsong a tisztás széle,
ünnepnapra készülődik
erdő-mező népe.
Batyus bálba hívogatják
ma a vadvilágot,
összehordják egykettőre
a sok finomságot.
Száraz rőzsét gyűjt a szarvas,
gombát szed a medve,
kerek üstben rotyog már az
ízletes csiperke.
Hangyák morzsákat cipelnek,
torta lesz belőle,
méhek mézet csurdítanak
majd a tetejére.
Misi mókus diót tördel
ízes tölteléknek,
mogyorót is rakosgat rá,
színes díszítésnek.
Tücsök koma hegedűjén
felcsendül a nóta,
ugrándozik a kisveréb
meg nem áll a lába.
Szöcske szökken, darázs zümmög,
lepke libben szépen,
rózsabogár keringőzik,
pont mint a mesében.
Egész nap tart a vigasság,
aki bírja, ropja,
mert ez a nap, ugye tudod,
az állatok napja.
/ Orgoványi Anikó /
.jpg)
Hold ragyogta őszi éjjelen...
Csöndes éj... A hold ezüst sugára
Szétterül a földön fényesen.
Álmodóan zizegnek a lombok
Hold ragyogta őszi éjjelen...
Harmat csillog minden kis fűszálon,
Harmat csillog minden levelen,
S úgy ragyognak, mint apró gyémántok,
Hold ragyogta őszi éjjelen...
Álmatlanul ülök az ablaknál
És lehajtom zsibongó fejem'...
De boldog is, ki aludni tud
Hold ragyogta őszi éjjelen... Kevese
/ Nadányi Zoltán /
Ősz felé
Vágy, szenvedély bevonja szárnyát;
Dalaim immár csendesek;
Bennük csak néha-néha zendül
Egy álom, egy emlékezet.
A szép tavasznak álma őszkor;
Virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül
S ugy megzokog; Ne még! ne még!
Lehajtja szép fejét a rózsa;
Nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
Szívemben is hullonganak.
Bágyadt a nap, bágyadt a tájék;
A télre fázva gondolok,
S a langyos őszi napsugárnál
Vérem még egyszer föllobog.
Tavasz mosolyog reám keresztül
Egy rózsaszínű fátyolon.
Látom virulni a világot,
S csak álmodom, csak álmodom
/ Reviczky Gyula /
.jpg)
Őszi akkordok
Ablakom előtt diófa sóhajt,
Ősz tépegeti dús koronáját,
Álmos fövenyre levelet hullajt,
Csak a csend hallja halk suhogását.
Valahol messze, blues zene szól,
Panaszos hangja lelkemig száll,
Zengő bariton karcosan dalol,
Egy szép régi nyár újra rám talál.
Pilláit zárja a fáradt vidék,
Ráterül az est sötét kabátja,
Sápadt fényekbe mélyed a környék,
Hangjegybe zárul szívem magánya.
Lassan elhalkul a rekedtes hang,
Végsőt jajdul a szájharmonika,
Este nyolcat üt a templomharang,
Csenddé válik a blues ritmusa.
(Szerző: Móra Gyöngyi)
