Október
Októbert írunk. Bár a nappali melegek még a nyarat idézik, a természet már készül
a jól megérdemelt pihenésre.
Lassan elodázhatatlanul neki kell látni a kert téliesítésének. A komoly munkák előtt
mindig feldob, ha előtte kicsit rendezkedek a teraszon, egy vázába virágot teszek a
nyári orgona utolsó virágfürtjeiből a kerti asztalra. Napi teendővé válik a levelek
gereblyézése. Az őszi avar illata valami semmihez nem hasonlító, mégis kedves illat
számomra.A terasz is kezd hideg lenni a kinti étkezésekhez, összejövetelekhez.
A kerti bútorok nyugovóra térnek téli lakukban. Nálunk ez a garázs, a lényeg, hogy
lehetőleg ne hagyjuk a szabadban. Az ablakpárkányokról lekerülnek a muskátlis
virágládák, helyükre árvácskát ültethetünk, melyek még az enyhe fagyok alatt is
virágoznak, választhatunk a törpe krizantémok egyre szélesebb színválasztékából.
A nem is olyan régen még többnyire temetői virágként elkönyvelt krizantém ma
már óriás gömbjeivel pazar dísze az őszi terasznak és méltó váltótársa a paraszt
muskátliknak, a leandereknek és valamennyi dézsás virágunknak.
Kislányként nem szerettem az őszt, mert olyan szomorú. Borongós az idő, esik az
eső, szürke minden ezt jelentette nekem. Akkor még nem fedeztem fel a napsugaras
őszt és a színek harmóniáját. Igen, biztosan én is öregszem :-)Nagyon szép volt idáig,
de most nagyon hideg lett! Én ilyenkor már nem szeretem! Nem kellemes az avarban
sétálgatni, de amikor szép hosszú ősz van, (indián nyár) az gyönyörű, van ideje
színesedni a faleveleknek, szinte ragyognak a napfényben!
.jpg)
Jobbágy Károly: A rádió mellett
A rádió mellett
Rólunk beszélnek minden nyelven
sikong az éter és csodál:
„Dávid harcol Góliát ellen."
Népmilliók aggódva nézik,
hányan indulnak halni még?
S küldi a nép ifjú vitézit.
Fiatalok, még alig éltek
s füttyőngő golyók hangja közt
támadnak neki a pribéknek.
Nem akartunk híresek lenni,
ilyen áron meg semmiképp,
hisz' bánatunk már végtelennyi,
de nekünk mindig az jutott,
hogy a világ minket csodáljon
s fiaink kapják a golyót:
Kint ágyú szól, gyors lövés pattan,
a falról Petőfi figyel,
ahogy járkálok egy magamban.
Így járkált ő is átkozódva
„Európa újra csendes..."
csak minket húz a sors karóba,
csak minket öl száz év után is
ugyanaz, aki hajdan ölt;
hogy hányan hullunk? - sose számít.
M á s o k csodálják bátorságunk
mi meg naponta meghalunk,
dzsida, s golyó veri át hátunk,
de megmutatjuk a világnak,
hogy mikor mindenki lapul
s csak a "rádiók kiabálnak,
mint akinek már mindenképpen
minden mindegy, hát Életet
adunk Szabadságért cserébe.
És ha a Sors minket így büntet,
mert hogy tűrtünk tíz éven át,
felmutatjuk véres fejünket,
s tudjuk, hogy mindent megbocsát.
/ Jobbágy Károly /
Lendvai István : Október
Október
Az Ősz leült a diófánk alá
és hátradőlve pihen a padon,
öreg zenész, derűsen, szabadon.
Öreg zenész, arany a homloka,
arany az arca, szeme kék derű.
Arany Napon kijátszott hegedű.
Fáradt zenész, a támlán két keze.
A kert, a szél most őneki zenél,
s a halniváló vérszínű levél.
Hogy égett egykor csillag, lány, pohár!
Hogy dúltak húrok, sípok és dobok!
Emlékek húrja mily zengőn zokog!
Mily tiszták a kiégett éjszakák,
a távol csók, a tépett rózsaszál,
s mily tiszta, boldog a betelt halál!
Az Ősz leült a diófánk alá,
magának úr, merengő vén zenész,
s a hervadt égbe messze, messze néz
/ Lendvai István /
Juhász: Gyula Október
Október
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.
Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!
/ Juhász Gyula /
Orgovány Anikó : Október 4 az állatok világnapja
(Október 4. az Állatok Világnapja)
Hej, de nagy a sürgés-forgás,
zsong a tisztás széle,
ünnepnapra készülődik
erdő-mező népe.
Batyus bálba hívogatják
ma a vadvilágot,
összehordják egykettőre
a sok finomságot.
Száraz rőzsét gyűjt a szarvas,
gombát szed a medve,
kerek üstben rotyog már az
ízletes csiperke.
Hangyák morzsákat cipelnek,
torta lesz belőle,
méhek mézet csurdítanak
majd a tetejére.
Misi mókus diót tördel
ízes tölteléknek,
mogyorót is rakosgat rá,
színes díszítésnek.
Tücsök koma hegedűjén
felcsendül a nóta,
ugrándozik a kisveréb
meg nem áll a lába.
Szöcske szökken, darázs zümmög,
lepke libben szépen,
rózsabogár keringőzik,
pont mint a mesében.
Egész nap tart a vigasság,
aki bírja, ropja,
mert ez a nap, ugye tudod,
az állatok napja.
/ Orgoványi Anikó /
.jpg)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)