Hónapokról versek ,idézetek .képek
Januári hajnal
Lágy, puha sorokat
szeretnék rólunk írni
hóba süppedt lábnyomokat
a csendben, akár
január első hajnalán,
mikor a pelyhes utcán
hazafelé tartva csupán
ketten vagyunk.
Ujjaink
kesztyűtlen
kapaszkodnak össze, érzem
sorsod lenyomatát tenyeremben
a többi kusza vonal között,
és én is ott lüktetek már végleg
a kézfejeden húzódó ér
kék boltíve mögött.
/ Erdős Olga /
Január
Jégvirágos
január,
Balatonon fakutyák.
Havas a táj, csikorog,
Csizmám talpa nyikorog.
Cinege
ül faágon,
Csiripeli: úgy fázom!
Varjú repül, úgy károg:
Jobb volt minden a nyáron!
Odakint
a hó esik,
Meleg tea jólesik.
Szél seper a teraszon,
Teámat most lerakom.
Puhán
kavargó pelyhek,
lassan cammogó percek.
Téli képnek véget vet,
Nagy hirtelen sötét lett.
/ Simola Teréz Csilla /
JANUÁR LEKOCOG A LÉPCSŐN
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm, s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
.
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csúszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
/ Csukás István /
Jön január
Porka
havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán óvsárolják
Januárt a zajgó csókák.
De
Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.
Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.
Jön
Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.
A
kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.
/ Kányádi Sándor /
CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
/ Kányádi Sándor /
RÖPKE JANUÁRI TAVASZ
Sápadt
napfény,
Kemény szél;
Januárban
Szabadságra ment
A Tél.
Méltóságos,
szép hitek,
Talán mégsem lesz hideg.
Hideg hajnal,
Fényes ég;
Fájdalmasan integet
A Messzeség.
Vén
ködös felhő-zárvány,
Csapdában a szivárvány.
A meleg sál
Kelendő;
Súlyos felleg fölöttünk
A Jövendő.
Békét
könnyez ránk az ég,
Ám a tavasz messze még.
Nem
tudjuk még,
Hogy mi vár;
Ezért hozott
Röpke tavaszt
Január.
Sok jót talán nem várunk,
Ha elesünk, felállunk.
Esti felhő
Bozontos,
A világnak
Az életünk
Nem fontos.
Röpke
téli Kikelet,
Isten szava szól veled.
Tavaszias
január,
Nem nyomasztja a lelkünket
Most se a hó
Se a sár.
A
világ a fagyos telet rettegte,
Januári tavaszt kaptunk helyette.
Ha félnénk most a világunk romlását;
Isten ritkán eszi forrón a kását.
/ Pete László Miklós /
A magyar kultúra napja – január 22.
A
MAGYAR HIMNUSZ „SZÜLETÉSNAPJA
1989
óta január 22-e a magyar kultúra napja. Kölcsey Ferenc –
kéziratának tanúsága szerint – 1823. január 22-én fejezte be
a Himnuszt, illetve készítette el a már meglévő
szöveg
tisztázatát.
A
Himnusz Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású költeménye. Címe
egyben megjelöli a vers műfaját
is –klasszikusan az Istenhez szóló verseket nevezték himnusznak.
A költő
a mű első és
utolsó szakaszában Isten áldását kéri a magyar népre, szinte
könyörög Isten oltalmáért. A nyolc versszak átfogja a magyar
történelem évszázadait: a sikeres, értékekben gazdag
időszakokat,
valamint a „vérzivataros”
időket
egyaránt.
A
költemény teljes címe: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros
századaiból. Napjainkban alcím nélkül, mai helyesírással csak
a főcímet
használjuk: Himnusz. A vers keletkezésének helyszíne: Cseke.
Jelenleg Szatmárcseke a település neve.
A
vers keletkezése után hat évvel jelent meg először
Kisfaludy Károly Aurora című
irodalmi zsebkönyvében,
majd 1832-ben kötetben.
A
Himnusz megzenésített változata 1844 tavaszán keletkezett, Erkel
Ferenc zeneszerző
egyik legismertebb alkotása.
A megzenésített Himnusz már a 19. században a magyarság egyik
jelképévé vált. Voltak olyan időszakok,
amikor ideológiai
okokból le akarták cserélni a Kölcsey-Erkel művet,
de végül
több mint másfél évszázada folyamatosan énekeljük a „nemzeti
imádságunkat”.
A
Himnusz kézirata a magyar nemzet egyik legbecsesebb kulturális
értéke, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.
Minden év
január 22-én Kölcsey kéziratát, valamint a Himnuszt megzenésítő
Erkel Ferenc zeneszerző kottáját
kiállítják, így ezen a napon az érdeklődők
eredetiben is láthatják.
Téli vers
MÁR
Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak.
Köztük
énekem is madártalan. Ziháló
lélegzetem páráiból a rosszkedv varja száll föl.
Kétszerkettőnégy király fázó hadában
gondok deres vasát cipeli a hátam.
Tavasz,
találj rám!
Legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben,
rügyezzenek
ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!
/ Ladányi Mihály /
A csoda
Január volt már javában, s a nagy fa,
amit műanyagmadzaggal gúzsba kötve
húztunk-vontunk, hogy majd a föld alatt
a feketülő falnak nekidöntve
napokon át a pincebogarakra
árassza csodaváró illatát,
és amit aztán ketten díszítettünk,
hogy úgy dőljön ránk teljes vértezetben,
(még jó, hogy a gyertyagyújtás előtt)
mint egy megsebzett operai hős -
(végül kiékeltük alaposan,
deszkaszilánkokat vertünk a sebes láb
s a nehéz vastalp bilincse közé),
szóval a nagy fa, lejárván az ünnep,
és utána az eufória,
kopaszon, üres cukorpapírokkal,
rothadt gyümölcsként potyogó díszekkel,
dicsőségének poros maradékán
még mindig ott állt, szálegyenesen.
Éjjel leszedtük, már ami maradt.
Hogy meg ne hallják a másik szobában:
csendben, akár az összeesküvők,
kivonszoltuk a sovány tetemet.
Csorgott róla a száraz tűlevél,
és nehéz, sötét tócsákban megállt
(mi gyilkoltuk meg, de ki hitte volna,
hogy az öreg emberben még annyi vér van)
felfűrészeltük, nejlonzsákba tettük,
úgy csempésztük ki éjnek idején,
hogy másnapra ne legyen semmi nyom,
aztán sokáig fájlaltuk, hogy nincs ott,
és találgattuk, hogy a gyerekek holnap
mit mondanak, ha meglátják, hogy eltűnt.
Semmit sem mondtak. Jöttek álmosan,
szürcsölve kiitták a kakaót,
öltöztek és rutinból bakalódtak,
és közben végig be nem állt a szájuk.
Egyszer sem néztek a helye felé,
pedig hiánya szinte lüktetett.
Összenéztünk, hogy milyen a világ,
hogy milyenek a mai gyerekek:
egy karácsonyfa nekik meg se kottyan.
Na, ezt elrontottuk alaposan.
De aztán, mikor nagyobbik fiunk
a cipőt húzta - hopp! Akár egy zöldes
angyaltollat, úgy húzott ki belőle
egy épen, véletlenül ott maradt
ág-bűnjelet, és csodálkozva nézte.
"El kéne vigye már a fát az angyal!"
sóhajtotta. "Már szegény túl öreg!"
Gyorsan lecsaptam rá: Szerinted ott van?"
Meggyőződéssel bólintott, s vele
mindenben-tükre, a lelkes kicsi.
"És tényleg szeretnéd, hogy elvigye?"
"Tényleg." "Jó, akkor lássuk, ott van-e. "
Benéztek - nem volt ott. Csak álltak némán,
eltátott szájjal. Majd: "Hú, ez szuper!
Ez aztán tényleg turbó, ez az angyal!
Egy perc alatt hogyan vihette el?"
Kimondatott: ártatlanok vagyunk hát.
Nem mi végeztük el a piszkos munkát.
"Még fel is sepregette a helyét!"
A végére már mi is hittünk benne,
és néztük mohón és átfényesedve
a két kölyök kócglóriás fejét.
/ Szabó T Anna /
Vízkereszt vagy háromkirályok napja az egyik legjelentősebb keresztény ünnep. A nyugati keresztény egyházak január 6-án három eseményre emlékeznek: a napkeleti bölcsek, vagy más néven háromkirályok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – látogatására a gyermek Jézusnál, Jézus Jordán folyóban történt megkeresztelkedésére, és Jézus első csodájára a kánai menyegzőn. Vízkereszttel kezdetét veszi a farsangi időszak. Számos népszokás és időjárási jóslat kapcsolódik ehhez a naphoz. Ilyenkor került sor a házszentelésre, de szokás volt a szenteltvíz hazavitele is, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak.
+A+kar%C3%A1csonyi+%C3%BCnnepk%C3%B6r+z%C3%A1r%C3%A1sa,+a+farsang+kezdete.jpg)
.gif)
.jpg)
