Tavasz

 

Radnóti Miklós : Száll a tavasz

 Száll a tavasz

Előhang az eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság

angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga

sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,

nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis

zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.

Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban

álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.

Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!Radnóti Miklós: Száll a tavasz

Előhang az eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság

angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga

sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,

nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis

zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.

Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban

álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.

Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!

                            /  Radnóti Miklós  /

                                                                  

Tavasz

 

József Attila : Tavaszi ének

 Tavaszi ének

Éneklem a tavaszt, a fényt,

Bimbózó ifjú zöld reményt,

Szerelmes szívem sóhaját

S csitítgatom szegényt,

Nekem nyilik minden berek

– A vérem játékos gyerek –

S a Nap elém hajol

És rám kacag, milyen ravasz

– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! –

Csak Márta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fű,

A szellő nádi hegedű,

Rügyeznek ifjú lányszivek,

Az arcokon derű!

Csikó nyerít szerelmi vészt

S a torkom fölkiáltni készt:

– Vén Földünk hogy forog!

S a kék ég is milyen magas,

– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

– Reá ha gondolok.

Itt ékes, hímes szőnyegek,

Ott északon a bús hegyek,

Hol nem gondolnék rá soha –

De arra nem megyek…

– Rikolts, dalolj szegény torok:

– Ihaj, a Földünk hogy forog!

Ihaj szerelmi láz!

Mig jő a Tél, ki béhavaz

– Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! –

S a halál citeráz.

     / József Attila  /

1922. június 18.

                      

Szabó Lőrinc : Tavasz

 

Aranyosi Ervin : Itt a tavasz

 ITT A TAVASZ

Megjött hát a tavasz,

rügyeznek a fák,

hallgasd a madárdal

vidám dallamát!

Frissül a levegő,

a szél is dalol,

Sándor, meg a József

itt jár valahol.

Lábnyomukban lépked

büszkén Benedek.

Zsákjukban meghozták

a várt meleget.

A világ fényben fürdik,

Ragyog a napunk,

mosolyog az ég is,

vidámak vagyunk.

Kedves Tavasztündér,

vártunk már reád

varázsold a telet,

szép tavaszra át.

Színes virágokkal

terítsd a mezőt!

Készíts új világot,

szebbet, élhetőt.

        /    Aranyosi Ervin  /

                                        

Tavasz

 

Édes Gergely :Némely tavaszi madarakról

  Némely tavaszi madarakról

Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta

És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,

Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel

S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.

A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban

Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.

A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek

Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.

A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász

Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc!

A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz!

A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét.

Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír!

Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió!

Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!

Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!

S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének:

Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt?

Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már

Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl.

Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már

Nemdenem a citerám végyem örömmel elő?

Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának

Amikor a napfény gyenge mezőre kihív,

Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat

Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk.

Aki beléjek adott egymást értő különös szép

Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok.

Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját

Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik;

Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén

Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat.

Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang

Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt.

Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról

Mindazokat nékünk engedik által ezek.

Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott

Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk.

Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja

Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg.

Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk:

Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura!

             / Édes Gergely  /

                                              

Tavasz

 

Versek a tavaszról

Versek a tavaszról 

Talán mindenki által a legjobban várt és szeretett évszak a tavasz. Ilyenkor új életre kel a természet, a hosszú tél után kisüt a nap, és az emberek kedve is sokkal jobb lesz.

"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...)A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."

Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs

Itt hát a kikelet!

Elérkezett amire már oly sokan vártunk! Néhány napja még ámulva néztük, hogyan szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és most már valóban tavasz lesz...

A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.

Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!

Tavaszi hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!

                                                             

Szép Ernő : Tavasz

 Tavasz

Első nap ibolya

Kankalin a másnap

Margarétát hínak

Harmadik pajtásnak.

Első nap gesztenye

Második a bodza

Harmadik délután

Az orgonát hozza.

Első nap a béka

Második a fecske

Megszáll a pillangó

A harmadik este.

Álom az első nap

Csudálat a másik

Harmadik hajnalra

Szívem szakadásig!

          / Szép Ernő /

                                   

                            

                                      

Tavasz

 

Csodálatos természet tavasszal

 Minden esztendő tavaszán izgatottan várom az erdők mélyén élő, színes virágok újjászületését. Kedvező időjárás estén már február végén elkezdik szirmaikat bontogatni a téltemetők, a kikeleti hóvirágok, melyeket sorra követnek a többi, korán életre kelő fajok.

a virágok színes pompája sok örömteli pillanattal kárpótolt. A lombfakadás előtt nyíló virágok már mind ébren és teljes szépségükben álldogáltak a sudár fák óvó védelmében. Odvas és ujjas keltikék, erdei ibolyák, erdei madársóskák, erdei kutyatejek, erdei szélfüvek, foltos kontyvirágok, különleges szépségű tavaszi lednekek, piros árvacsalán, kerek repkények, fehér acsalapuk, üde sárga színű salátaboglárkák, bogláros szellőrózsák és egyedi megjelenésű kónya vicsorgók színesítették a megfakult avart. Az erdő mélyén halkan csörgedező kis patak mentén pedig, élénk sárga színű a mocsári gólyahírek álldogáltak csodaszép tavaszi virágcsokorba sokasodva.

                                 

A fák ágai már nem csupaszon álldogálnak, apró üde zöld levelek díszlenek rajtuk, a vadkörte, a vadalmafák és a kökénybokrok pedig hófehér virágba öltözve csalják a nektárjukra éhes rovarokat, és a turisták tekintetét. Gyönyörű ilyenkor a táj, a tavasz és a természet újjászületése valami csoda, mely szebbnél-szebb kincseket tartogat mindenki számára, aki az ösvényeit járja.

                                              

                                          

Tavasz

 

Viktor Hugo : Lásd, érdes ez az ág

Victor Hugo

LÁSD, ÉRDES EZ AZ ÁG

Lásd, érdes ez az ág, fekete; és a mennyből

az esővíz csupasz kérgére szüntelen dől;

de várj csak, megy a tél, s meglátod azután:

átüti egy levél kemény görcsét a gallynak,

véknyan, törékenyen, s te kérded: hogy fakadhat

ily zöld, ily gyönge rügy ilyen fekete fán?

Kérdezd, szerelmesem, kérdezd meg tőlem akkor,

hogy jaj! már kérgesen, érdesen annyi bajtól

lelkem, ha átsuhan rajta leheleted,

mért űzi, szökteti szikkadt nedveim újra,

mért tárja szirmait, és virágba borulva

s eléd hullatva mind, miért hajt verseket?

Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,

mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,

mert minden mély apály új hullámot dagaszt,

mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,

mert annyi kín után mosolyod rám vetetted,

mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!

               (Nemes Nagy Ágnes)

                                                       

Tavasz

 

Minden tavasz....

"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. 

 Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, 

mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. 

Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol."

                                             /   Cserna-Szabó András  /

                                                                                            

Tavaszi ébredés: Vágréti Irma

 TAVASZI ÉBREDÉS

Mily szép a csodás, szent ébredés!

Az illatozó, szerény kis virág.

Mily szép künn a hímes, üde rét,

Virágtól ékes, friss gyümölcsfaág.

Mily szép a madárdaltól hangos

Határunkban a zöld erdő, berek…

Mily szép az Istent dicsérő lantos,

Ki új tavaszban zeng új éneket!

Mily szép a hívő szívben a tavasz,

Ige szárnyán jött szent ébredés,

Elhal ekkor ajkakról a panasz,

Dermedtség helyett: – felengedés…

Mily szép az Úrért égő szeretet,

Mely szerte áraszt csodás illatot –

Tavasz kertjének ösvénye mellett

Isten legkisebb virága vagyok.

                          /  Vágréti Irma   /

                                                          

                                                            

                                                          

Húsvéti vigasság

 

Petőfi Sándor : Tavaszhoz

Tavaszhoz

Ifjú lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyítod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsirtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.

S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.

Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;

Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!

           /  Petőfi Sándor /