Májusom
Májusi
orgona illatát hordja a szél , a természet teljes erejéből
él,
Lüktet
és lélegzik ,ontja napsugarát, szórja hegyeken völgyeken át.
Viszi
a virágport , szórja szanaszéjjel , teszi ezt pompás
szenvedéllyel ,
Hirdeti
lásd , szebb a világ , minden mit tervezett hát valóra vált.
Nyílnak
a szivekben csoda szerelmek , magányosok is társra lelnek ,
Tágulnak
a szemek , látni akarnak ,nem állja útját semmi a pataknak.
Csobog
és robog mossa a köveket , a fecskék most újra itt fészkelnek,
Lekerül
a ruha , kivillan a váll , barnára süti a meleg napsugár.
Népes
az utca , virul a táj , elmúlik minden ami nagyon fáj ,
Enyhülnek
a téli mélyen lévő
sebek , jó
doktor mindenre a kikelet.
Ráncolt
homlokok újra kisimulnak , utat mutatnak a nyomasztó gondoknak,
Esti
szellő
szabadba csalogat , lakói
lesznek a téren a padoknak.
Kacajok
szállnak , sok vidám nevetés , nem hagy nyugton a késztetés,
Hogy
menj , fedezz fel új dolgokat , ne halassz semmit , éld át a
napokat.
Ne
túléld , használd azt ki , vár rád nagyon már ott messze valaki
,
Menj
, siess , ne várj majd a holnapra , nincs más , csak ma van , ma!
Igen
, tétova pillanatok gyorsan tovatűnnek , ne engedj a zord időnek
,
Cselekedj
hogy nevethess , hogy szeretve ölelhess
, hogy valaki
Karjában
örömben fürödhess , hogy odabújhass , hogy kivirulhass ,
Magadból
kivetkőzve
bátran
álmodozhass , érezhesd milyen jó
Egy
szerelmesen súgott neked címzett kicsi szó , suttogó , alig
hallható.
Ne
mondj le róla , ne hallgass az oktatóra ki mint él , úgy itt él ,
te most
Tegyél
a holnapért , hogy minden hónap május legyen , ha máshol
Nem
is de a te szívedben , mindig viruljon a május illata , orgonák
Nyíló
pompás zamata , égjen lelkedben az akarat ,te éled a saját
sorsodat!
Május
, kimondani is oly jó , lelkesítő
pezsdítő
és
biztató , most hunyd
Le
a két szemed , itassa át a lelkedet a tavaszi lágy lehelet , hagyd
Hogy
érezhesd forró vágy járja át a testedet , s nézd már repít is
A
képzelet , leküzdve a messzeségeket , átugorva szédítő
mélységeket.
Menj
, most eljött a pillanat , ne tétovázz válts való álmokat ,
hidd ,
Hogy
ez már régóta jár neked , felejts el minden előitéletet
, harcod
Feledd
, azt befejezd , nincs hátra más csak az elszánt cselekedet,
Igy
megleled szerelmedet , ne késlekedj , mert elveszítheted , most
Még
mentheted , utána már csak kérheted , egy csoda adja vissza neked!
/ Lukács Judit /