Hónapokról versek : augusztus

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: augusztus. Összes bejegyzés megjelenítése

Pődör György : Augusztus

Augusztus

Augusztusban a nyár

már az ősznek paroláz,

fél lábbal még lubickol,

esti széllel eliszkol.

Augusztusban a nyár

már gyümölcsöt is talál:

körte érik, s barackok,

növünk, mint a tarackok!

Augusztusban a nyár

olyan, mint az ökörnyál:

mire inget feltűrik,

messzeségbe eltűnik.

Augusztusban a nyár

még rövidnadrágban jár,

esős napon, s ködösen

legyen kéznél köpönyeg.

Augusztusban a nyár

úgy szalad, mint az agár,

s madárhangon szól oda:

- Nyitni kék már óvoda!

Augusztusban a nyár

még lázas munkában áll:

tisztítja az ablakot

/ Pődör györgy /

Rakovszky Zsuzsa : Napforduló

Napforduló

Már augusztus megint, az ég

napszúrást ontó tompa gyöngyház.

Látok kátránylap háztetőn tengni rések

közt nőtt ecetfát.

Szédül a strand fakó gyepén sütkérező,

fejére turbánt

teker törülközőből, beszívott ajkú

arcát vizsgálja zsebtükörben.

A dinnye húsa zöld üveg, a barack

húsában valaki vére.

Vattacukor hőség az utcán, minden

áttetsző, olvadékony.

Fagylalt folyik, hideg gyöngycseppek

égnek izzadt bőrön, ingek tapadnak.

Sötét udvar kútjából a tévéfilm

hangjai, mert nyitva minden ablak.

Fölriadok, nem húztam be a függönyt,

szürkén süt rám az éji

égbolt üresen surrogó, égvefelejtett

képernyője.

A múlt évi halott, mindig azon

a széken, mely látóteremen túl.

Álmomban sápadt lábfej küszködik

fölfele sáros földben.

Alulról fölfelé terjed a gladiólusz

lassított robbanása:

néhány napig tart, míg a sárga vagy

vörös lángnyelv felér a csúcsra.

Éjjel csukott szemem mögött fehér

világosság: a láthatáron

üstökös jön, forog, megrázkódik,

hatalmas fény-tyúk, szólít: ,,leányom".

Csillárokat forgatnak el fölöttünk

lassan: az Oroszlán izzik, a

Szűzbe áttűnik, s minden másképp lesz aztán.

Ami betelt, áthullik egy szitán, ami megérett,

véget ér -

nem véget ér, csak most jön el minden,

ne félj, ne félj, ne félj.

/ Rakovszky Zsuzsa /

Augusztusi hiedelmek ,népszokások

Augusztusi hiedelmek, népszokások

Kisasszony havában - bár augusztust a kánikula havának tartják, a népszokások már előre, őszre mutatnak. A gólyák elköltözése, a szüret is megjelenik hiedelmeinkben, és az őszkezdő napot is sok helyen ebben a hónapban ünneplik.

Augusztust a kánikula havának tartják, de nevezik még nyárutónak, új kenyér havának is. Őseink e hónapot Aranyasszony (Bőség) havának nevezték, a régi kalendáriumokban pedig a legtöbbször a Kisasszony vagy Szűz hava elnevezésekkel találkozhatunk.

A Csízió - feltehetően azért, mert az augusztus az év egyik legmelegebb hónapja - azt ajánlja, hogy mértékletesen kell élni, nem javallott káposztát, sem olyan ételt enni, amitől melankolikussá válik az ember, viszont lehet fogyasztani borsos étket. Italként nem javasolt méhsört, vagyis márcot inni, de a csíráztatott gabonából készített szaladsör fogyasztása sem tanácsos, és a borozgatás is csak akkor megengedett, ha előtte útifüvet áztattunk a hordóban. Nem szabad ebben a hónapban eret vágatni. Augusztus szülöttei tiszta életűek, jó erkölcsűek, bátor szívűek, okosak, vállalkozásukban sikeresek. A termékenységben viszont nem szerencsések, s ha fiuk születik, felnőve kivándorolhat külföldre.

Augusztus 1. - Vasas Szent Péter napja

E napon emlékeznek arra, amikor is egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Mivel augusztus elseje balszerencsés nap, ezért nem jó ómen ezen a napon házasságot kötni. A Mura vidékén a szőlőtermelőknek dologtiltó nap volt, mert azt feltételezték, a szőlőszemek leperegnek a fürtről. Egyes vidékeken viszont ez a nap patkányűző napként ismert.

Augusztus 10. - Lőrinc napja

A közhiedelem szerint a dinnye e naptól kezdve már nem olyan finom, úgy mondták, lőrinces, lucskos lesz. Ezzel szemben a valóság az, hogy augusztus 10-ére csak a korán leszedett dinnyék válnak túléretté, a dinnyeszezon a másik Lőrinc napon, szeptember 5-én ér véget. Azt mondják, ha Lőrinc napján szép idő van, hosszú lesz az ősz, és jó gyümölcstermés várható.

Augusztus 15. - Nagyboldogasszony napja

Nagyboldogasszony napján Mária mennybemenetelére emlékezik a keresztény egyház. Sok helyen tartanak búcsút. Moldván e napon gyógynövényeket szentelnek, majd ezzel füstölik meg a betegeket. E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben. A Mura vidékén élőknél ez is dologtiltó nap, főleg a sütés kerülendő, mert a tűz kicsaphat a kályhából, kemencéből. Drávaszögben e napon keresztet vágtak a fákba, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A népi megfigyelés szerint, ha Nagyboldogasszony napján szépen süt a nap, kiváló minőségű bor lesz abban az évben. Úgy tartják, hogy a Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony (augusztus 15 - szeptember között ültetett tyúkok sok tojást tojnak.

Augusztus 16. - Rókus napja

Az orvosok, kórházak és betegek, valamint a ridegen tartott szarvasmarhák védőszentjének a névnapja. Az íreknél másnap, 17-én kezdődnek a hangos vernyákolással jellemzett ,,Macska éjszakák" (Cat nights). A régi ír hiedelem szerint ilyenkor a boszorkányok macska képét öltik, és csak az éjszaka elmúltával változnak vissza emberré. Erre összesen kilenc alkalommal képesek, az utolsó átváltozás után végleg macskák maradnak. Egyes magyarázatok szerint ebből ered a ,,macskának kilenc élete van" szólás-mondás

.Augusztus 20. - Szent István napja

1774 óta államalapító királyunk ünnepe. Először 1818-ban tartottak körmenetet Szent István jobbjának tiszteletére. E nap az új kenyér ünnepe is. Ezután már nem tanácsos szabadban fürödni, mert a vízi szellemeket nem szabad megzavarni. Ettől a naptól kezdve mennek el a gólyák.

Augusztus 24. - Bertalan napja

Bertalan apostol napja, aki a csizmadiák és a szűcsök védőszentje. Sokfelé ezt a napot tartják őszkezdő napnak, ugyanis amilyen ennek a napnak az időjárása, olyan lesz az őszi időjárás. Az ezen a napon köpült vajról pedig azt mondják, hogy gyógyító hatású, s úgy vélték, ha egy kanállal a búzába tesznek, nem esik bele a féreg.

Augusztusi mondóka

Őrni : Augusztusi ének

Augusztusi ének

Kertkapumon kopogott Augusztus reggele,

postaládámban kis méhecskék döngicséltek,

befészkeltek a nyáron, megtehették, nem vártak

számlákat, leveleket, éltek vidámságban,

s én is megörültem, olvastam az üzenetet:

Megérkeztem! Kedvenc hónapom, születésem,

csodálatos utazásaim időpontja,

tengerparti nyaralások, barangolások a

kultúrák kincsesbányáiban, művészetek

szentélyeiben, melyeknek mostan lehetek

hírnöke az írásaimban – végre itt vagy!

Tükörbe nézve figyeltem tetteimet, magam

mögött hagyott gondolataimat, egy évemet,

mely szenvedélyes érzelmekkel volt telis-tele,

jó és rossz jött-ment… így megfogtam tarisznyámat,

kezembe vettem a vándorbotom – mogyorófa

szülötte -, Hektor barátomnak füttyentettem:

– Nosza gyerünk, kirándulásra hív a Természet!

Szép idő kacsintott sétánkon, napsugarak

érkeztek enyhe szellőszárnyon, megsimogatva

a fáradókat, bárányfelhők legelésztek

délkeletre bandukolva uzsonnaidőben:

így köszöntött a kilátóhelyen álló pad,

melyre leültem, kutyám mellett helyet foglalva.

Nézelődtünk, én tátott szájjal, ő lógó nyelvvel,

gyönyörködve utazgatott a tekintetem

végig a vidéken, sárkányrepülő pilóta

integetett boldogan vitorlázva, szabadnak

képzelve magát, ám ott körözött a fenyves

felett a vércsepár: – Oly magasságokba, Ember

nem kerülhet! Hallottam a vidám gyermekkacajt

a tó felől – fürdőztek -, s gólya család felszállva

a nádas mentén repkedett, már készülődtek:

– Igen, vár a nagyvilág, sok-sok szépséges hely!

Erdőn-mezőn át, szőlőfürtöket látogatva,

árkon-bokron keresztüllépve ballagott a

férfi – vándorszerzet kinézet, oly magamféle -,

s a levegő megtelt távoli almaszüretek

illatával… Ő volt Augusztus – ruhájának

vörös színét megismertem -, asszonyok daloltak

búcsúnapokon nyomában, Szent István ünnepének,

az Új kenyér havánnak népszerű képviselője.

Napnyugta varázsolta festőire a tájat,

amikor hazafelé indultunk, róka koma

bújt előlünk odújába… s lám, vártak telkemen

trombitavirágaim kinyílva, üzenettel

feldíszítve: – Írj tovább szépen, énekelj soraidban!

/ Őrni /

Augusztus

Babits Mihály : Augusztus

Augusztus

A falunak tornya karcsu,

körül karcsu könnyü fák

falu fölött vörös arcu,

sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,

messze, messze csöndesen,

és tünődöm, enyém lessz-e,

vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,

szép csöndeskén rámhajolt,

enyém lessz-e még édeském,

ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba

véle volna jönni jó,

hol egymásnak válaszolva

tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,

elmóricáz csöndesen,

s megpihen egy fehér cicás

kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,

lassan indul, tétováz

s eltün a táj dombjain tul

zene, hold és állomás.

/ Babits Mihály /

Augusztus 20

Augusztusban : Maria- HS

Reményik Sándor : Augusztus, nyárutó

AUGUSZTUS, NYÁRUTÓ

Augusztus, nyárutó...

A Göncöl tengelye,

Mint roppant égi óramutató,

Némán, merőn mutat már ősz fele

Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,

Némán, szorongó szívvel nézem én

Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak

A forró csillagokra rálehel, -

S hullnak, mint itt lenn a falevelek.

A csillagok hamarabb kezdik el...

Mi jön? Mi megy?

Mi hull le még?

Nem volt a csillaghullásból elég?

Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,

Jelek, csodák...

Némán, szorongó szívvel nézem én.

Egy új teremtés reggele előtt

Ez tán az Isten vajúdó, szent láza

És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.

1920

/ Reményik Sándor /

Csorba Győző : Nyárvég

Dugasz István : Augusztus 20

Augusztus 20

Piszkosságok, töretlen álmok

Uralják a nagyvilágot.

Tehetetlen szívem, lelkem

Kicsi vagyok nem véletlen.

Amióta élek itten

Nincsen másom csak a hitem.

Hiszem Isten országában,

Az igazi magyarságban.

Ma is annyi áruló van

Amennyi volt épp a múltban.

Pénzért adják hazát, szavát.

Többet ér a haszon, lopás,

Mint az igaz hű vallomás.

Nem lehet, hű ki hazudik,

Ki csak vagyonról álmodik.

Ki csak pénzért töri magát

Ne bízz arra sose hazát.

Ünnepeljük az alkotmányt,

Korhoz szabjuk annak szavát.

Aki csal, lop, hazudik

Az, hazáról nem álmodik.

Hatalmat ne kapjon soha

Fektessük ezt alkotmányba.

Változik a világ mindig

Európa abban bízik.

Múltunkat is nézzük végre,

Legyen szív a magyar népbe.

Mit elvettek a századok

Azok ellen most lázadok.

Hallgassuk meg a szózatot.

Adjunk vágyat, hitet, szívet

Aki magyar mindenkinek.

Akarni kell szívünk szavát,

Akarni kell igaz hazát.

Minden nép hazája hol él,

Ha kell érte, folyik a vér.

A tatár, török távozott,

De más megszállókat hozott

Szívet, lelket kirabolnak.

Nemzetünk egy tiszta víz volt,

Mint nyáron a tiszta égbolt.

Süllyedünk a sárba egyre,

Sose jutunk fel a hegyre.

Én azt mondom fel, kell jutni

Fel kell jutni, azt kell tudni

Hogyan jussunk fel a csúcsra.

Összefogva kéz a kézben,

Sikerülhet én, úgy érzem.

Gyáva népnek nincs hazája

Ne mondják azt most reánk ma.

Szívem, lelkem azt akarja

Velünk legyen Isten karja.

Akarni kell százezerszer,

Sikerülni kell majd egyszer.

Árulóknak szavát vegyük,

Hatalomhoz ne engedjük.

Vigyázzunk minden szóra,

Ne hallgassunk a kígyóra.

Csúszik, mászik be a szívbe

Úgy beszél, mintha igaz lenne.

Attól félek, elront mindent,

A kígyónak sokan hisznek.

Külső, belső hazugságok

Megtévesztik a világot.

Törhetetlen legyen vágyunk,

Úgy, hogy senkit sose bántsunk.

/ Dugasz István /

Augusztus 20

Robert Burns : Az árpaföldön

Augusztus első éjjelén

- az árpa sárga volt már -

szép Annimhoz lopóztam én

tündöklő teliholdnál.

Gyorsan röpült az éjszaka,

és hajnal közeledtén

rávettem, kísérjen haza

az árpaföldi mezsgyén.

Kék volt az ég, a hold sütött,

a szellő is pihent, s én

gyöngéden lefektettem őt

az árpaföldi mezsgyén.

Tudtam, hogy őszintén szeret,

mint én őt, s megkeresvén

ajkát, csók csókot követett

az árpaföldi mezsgyén.

Átöleltem, s megállni tűnt

szívverése: szeretném

megáldani boldog helyünk

az árpaföldi mezsgyén!

Holdról, csillagokról soha

nem hullt a földre szebb fény!

Két szív áld, boldog éjszaka

az árpaföldi mezsgyén.

Nem egyszer felhangolt a sör

s a cimborák körülöttem,

pénzhez jutni, az is gyönyör,

eszméknek is örültem.

De hogyha mindazt, ami kéj,

akár meghétszerezhetném,

nem ér föl véled, boldog éj

az árpaföldi mezsgyén.

Zabföld és árpaföld,

sárguló árpatábla,

ma is emlékszem Annira

s a boldog éjszakára.

(Fordította: Kálnoky László)

Augusztus

Isten hozott Augusztus, a nyár koronázatlan királya!

Mennyből a földre költöztetett évszak, Édes Kánaánja.

A legszebb, a legdúsabb, leggazdagabb Élet, amikor a Lét, igazán tudatára ébred. Isten hozott Gyönyörű, Csodálatos hónap! Amikor a nyári rét, a napmelegtől szinte már megolvad. Átkarolja csendesen a hold a kék folyókat,

s' a szikrázó Balaton is fáradtan, ám rendületlen ringatja, a kék-fehér hajókat.

Köszöntünk most gyümölcsontó, bearató világ, amikor másodszorra is kinyílik minden nyári virág.

Hálát adunk, úgy csodálunk, énekelünk, táncot járunk,

egy pillanatra még megállunk, mint kisdedre, úgy vigyázunk.

Látjuk, ahogy napról - napra,

mint az idő, úgy elszaladsz.

Sokan kérjük, úgy reméljük, hogy Csodákat hozol nekünk, s' még sokáig velünk maradsz!

/ Frenyó Krisztina /