A következő címkéjű bejegyzések mutatása: december. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: december. Összes bejegyzés megjelenítése

Piroschka Irén Geng : Ilyenkor decemberben

Ilyenkor decemberben


Ilyenkor, decemberben

tiszta fehérben csillog a táj,

s az örökzöld fenyőre

ráfagy az apró jégkristály.

Ilyenkor, advent idején

csendesebbek az éjszakák,

ragyogó csillagok felé

szállnak a karácsonyi imák.

Amikor hópelyhek csókja

melenget szendergő világot,

szívekben ébred a szeretet,

s szelídek útján osszák a jóságot,

ilyenkor, decemberben

"megszáll egy titkos, gyönyörű ígézet",

a múlt legszebb emlékei

örömvasárnap mind elém sietnek.

                    / Piroschka Irén Geng  /

                                                             


                                                               



Decemberi gondolat

 

❄️🌲Erdei hírmondó - Didergő reggelen🎄❄️

Napokon keresztül kellett az erdő lakóinak nélkülözniük a Napocska mosolygó arcát, és sugarainak kellemes meleg simítását, ami egy picit jobb kedvre derítette volna őket. Tegnap este a szürke komor felhők észak felé robogtak nyomukban pedig a milliónyi csillag fénye ragyogott, és feltűnt az égbolton a Hold. Lassan, ráérősen ballagott az égen, hisz nem volt hová sietnie. Némán, szúrós szemekkel kémlelte a tájat, fényével pedig beragyogta a tél első estéjét és éjszakáját.

Az öregesen ballagó december pedig a sötétség leple alatt csöndesen megrázta ősz szakállát, amin a dér apró kristályai csilingeltek. Zenéjüket hallhatta bárki, aki ébren töltötte az éjszakát, aki némán kémlelte a tájat. Hangjuk olyan volt, mintha ezernyi apró csengettyű csenget volna.

Kora reggel, amikor a Napocska a keleti égbolton ébredezett, és lágy fénye bejárata az erdők, mezők ösvényeit tisztán látható volt az öreg december lépteinek a nyoma. Amerre csak járt apró dérkristályok pihentek, a fűszálakon, az ágakon, a természet minden lakóját csillogóan fehér ruhába bújtatta.

Fagyos volt a reggel, fogakat vacogtatóan hideg. Az ébredező madarak felborzolt tollakkal álldogáltak a fák, a bokrok ágain. Lábacskáikat bőszen emlegették, hol az egyiket, hol a másikat, mintha attól féltek volna menten az ághoz fagy. Csöndesen reppentek a fák sudaraiban, egyetlen hang sem hagyta el csőrüket. Azonban, ahogy a Napocska mosolygó arca egyre magasabbra kúszott az égbolton, sugarai pedig meleg érintésükkel a fák rengetegét simogatták, egy kis boldogság, egy kis jókedv járta át az erdő lakóit. Hiába terített a köd könnyed fátylat a tájra a kis tollasok boldogságát nem vette el.

Cinegék diskuráltak az ágak között, csuszka pár beszélte meg aznapi teendőit, nagy fakopáncs hagyta, hogy A Napocska körbe fonja fázós testét, az őszapók, a csízek népes csapata csacsogott egymásnak, vörös mellényes vörösbegy csetteget a bokor sűrűjében, egy szajkó pedig az ölyv hangját utánozva kiabált a tölgyfa ágainak védelmében.

Élettel, hanggal és egy kis jókedvvel telt meg az erdő december második napján a fagyos idő ellenére.

(Írta és a fotót készítette Miskolczi Tímea Panny)



                                                                         


Radnóti Miklós : Decemberi reggel

DECEMBERI REGGEL

A vastag ég szobánkba lép

és puhán feldőlnek tőle mind

aprócska tárgyaink.

Ó, vasárnap reggel, te édes!

hat érdes reggel gondja ring

s kiúszik ablakunkon.

Mert hó ragyog kint és pehely

szöszös pehelyre szálldos újra,

fehérre hófehér.

Az utcai csenden át gyerek

piroska orráról beszél

sok gyöngyös szippanás.

Ó, lassú ébredés, óra

csengése nélkül, jó piszmogás

és hűvös, tiszta ing.

S mint a szabadság szerszámai,

csendben várnak ránk léceink

mélázó szíjaikkal.

*

Az ég a földig ér!

vonulj a hallgatag erdők felé,

komisz jövőd úgyis kisér

és sorsod úgyis lankadó,

mint holtra sebzett őzeké.

És holnap már lehet,

hogy utolszor tétováz ajkadon

elillanó leheleted

s halott arcodra sávokat

a hulló bombák árnya von.

         /  Radnóti Miklós   /

                                         


                                                              



December


 

December

 

A tél, december kezét fogva, csöndesen ballag be a természet ösvényeire.

Léptei nehézkesek, szemei fagyosan csillogók, deres szakállából pedig

csilingelő jégkristályokat perget az erdők, mezők lakóira.

Kora reggelre fehér zúzmara ruhába öltözteti a sápadt fűszálakat,

a mély álmunkba szenderedett fák és bokrok kesze-kusza ágacskáit

hófehér dunnával takarják be a tájat.

                                                         


Aranyosi Ervin : Havat szórnék....

 Havat szórnék…


Havat szórnék a világra

így december közepén!

Havat szórnék a szívekre,

rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,

érezné, milyen hideg,

de amikor elolvadna,

ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől

lángra gyúlna minden szív,

s érezné, hogy szép az élet,

és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ

csak látszatra oly rideg,

de elolvad minden bánat,

ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,

rátok is essen a hó!

Kapjátok meg üzenetem:

Emberek, szeretni jó!        

                   /  Aranyosi  Ervin  /  

                                                     


   
     

Mentovics Éva :Télapó

      Télapó

Nagy hó alatt roskadoznak

az erdei fenyőfák,

s azt susogják, hogy valaki

erre repül – úgy hallják.


Minden évben decemberben

erre siklik egy nagy szán.

Rajta ül egy öreg bácsi,

dér van hosszú szakállán.


Szánon siklik, repül tova

ez az öreg bácsika.

Ki ébren van éjszakánként

talán meg is láthatja.


Télapónak szólítják Őt,

s hófehér a szakálla…

Decemberben a Világot

szánkójával bejárja.


Ruhája sem hétköznapi:

piros, fehér szőrmével.

Kezében egy szép nagy album:

tele sok kis fényképpel.


Minden képen egy kisgyermek,

túloldalán sok szöveg…

oda írták a gyerekek,

mit hozzon a jó öreg.


Repítik a rénszarvasok

telepakolt szánkóját,

miközben ő jegyzeteli

kinek mit vitt, és hol járt?


Fényes szánján ezer játék:

babák, könyvek, sok labda…

késő éjjel a bakancsba,

s csizmák mellé berakja.

         /  Mentovics Éva  /

                                         


Szilveszter

  Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre!

 Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre.

  Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat.     Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet  adjunk, többet szeressünk, éljünk. 

 Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. 

 Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

                                                           Szilveszter éjjel c. film A






z új évben mi is lenne a legjobb?
. Békesség
. Szeretet
. Tisztelet
. Szerelem
. Családok akik együtt boldogan élnek!
. Betegség kerüljön el
. A bánat messze maradjon az óévben!
Kívánok sok örömet, gazdagságot, sok igaz mosolyt, igaz barátot!
Barátokat akik velünk együtt örülnek!
Családban szeretetet, együttérző meleg szíveket!
Aki most e sorokat olvasod,
Boldog Új Évet Kívánok!


Tél kezdete

 Tél kezdete


Íme itt van hát december,

a tél első hava,

mögöttünk van már az évnek

mi elmúlt, a java.


Decemberben vár mireánk

a sok csodás ünnep,

gyerekhangtól hangos minden,

lesz iskola szünet.


Várjuk, hogy a zord felhőkböl

hulljon ránk a friss hó,

hegyek lankás oldalain

csusszanjon a szánkó.


Duruzsoljon a szobában

a csodás kandalló,

télapószán már csilingel,

szarvas húzza, nem ló.


Aztán eljön majd Karácsony,

szeretet ünnepe,

Majd követi azt szilveszter,

az Újév kezdete.

                        


Ady Endre : Karácsony

Karácsony


Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén' a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén', hogy egymást öleljék

Szivükre mind az emberek -

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg...


Kihült a szív, el szállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság,

S minden igazság a kereszté...

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét -

Beteg a világ, nagy beteg...


Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve...

Oh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!...

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!...


       /    Ady Endre  /

                                  


Luca nap -december 13


Az év legbabonásabb napja: Luca-nap - december 13.

Luca napjához (december 13.) több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja (eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-ére esik). Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.

A Luca-nap eredete

Ezen a napon Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

Németországban kedvelt szent. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezetesen a Nobel-ünnepségek zárónapja december 13., és e nap reggelén gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat. Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.

Luca-naptár

A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, mi szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.

Egy másik időjósló módszer, a hagymakalendárium szerint egy fej hagymát tizenkét szeletre vágtak és a szeleteket megsózták. A hiedelem szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő esztendőben, amelyiknek megfelelő szelet benedvesedik. További részletek a következő oldalon!

Luca széke

A lucaszék (vagy Luca széke) készítése a Luca-napi szokások egyike. A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 25-én az éjféli misére a ,,mesterek", (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák.

hirdetes

A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.

Luca-búza

A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza keltetéssel. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.

Lucázás

Luca napjának hajnalán a gyerekek (esetenként kísértetnek öltözve) körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot.

Luca-tök

Magyarországon, főként a Dunántúlon volt szokás a világító Luca-tök készítés. Hagyományos volt sok egyéb Luca napi tréfálkozás. Luca napján szemeket, orrot és vigyorgó szájat faragtak a kivájt sütőtökökbe, majd a házak ablakai elé tették, és azzal ijesztgették egymást. Az ijesztő hatás kedvéért sötétedéskor égő gyertyát tettek a Luca-tök belsejébe. További szokások a következő oldalon!

További Luca-napi szokások

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.

Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak.

A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.

Forrás: Wikipédia

                                   



Simon István : Decemberi ködben

Decemberi ködben



Reggel nem látszanak a fák,

olyan sűrű a köd.

S köd fekszi meg az éjszakák,

csillagot a vidék fölött.

Mintha a világűrben járnék,

lábamnál a tejút remeg.

Elmaradt hű kutyám, az árnyék,

szemem se tudja, hol megyek.

Csak szívem tud eligazodni,

a szív mindig hazatalál,

ahogy a lég milliónyi

útján a költöző madár.

          /   Simon István    /