Június köszöntelek

 

Június 29-én Péter és Pál napja

Lassan átlépünk a júliusba, a népi hagyományok szerint ilyenkor már meg lehetett kezdeni az aratást.

Június 29-én, Péter és Pál napján 

Milyen népi hagyományok kötődnek e naphoz?

Az aratás kezdetét régen gyakran Péter-Pál napjához kötötték, mivel június végére általában már beérett a gabona, el lehetett kezdeni az ilyen jellegű mezőgazdasági munkákat.

Ezenkívül számos időjósló népszokás is kapcsolódik e naphoz. Például azt mondták, ha Péter-Pál napján esik az eső, akkor az egész nyár esős lesz. Egy másik hiedelem szerint ha ezen a napon süt a nap, akkor gazdag lesz a szőlő.

                                                             

 

Szuda Melinda: Szép június

Szép június

Hideg tavasz sokáig

volt ravasz,

kedves nyár, csupa

meleg járjon át!

Köszöntelek, június,

nyarunk első hónapja,

legyen minden embernek

jó meleg holnapja!

Cseperegjen néha

az eső lába,

hadd érezze a növény,

mennek a bálba.

Eső után süssön

a Nap, mert a gazda

augusztusban

búzát arat!

De maradjunk nálad,

kedves június, az

ébredő napban, a

madárdalhangban.

           

             / Szuda Melinda  /

                                           

Június

 

Tóth Enikő Enci : Június

 

Őrni: Júniusi ének

Júniusi ének

Sárga és piros futórózsáim boldogan

szaladtak fel a háztetőre, kíváncsian

tekintettek telt szirmaik szerte a tájon,

megfürödve a meleg napsütésben, mely áldott

termést hoz földművelő embernek. Sok pipacs

s árvalányhaj ligetet festett a vidék, dallam

ébredt fel lelkemben a szépséges látványtól:

ahogy lengedeznek karcsú, kecses száraikon

zöld lankás mezőn, dimben-dombon, a kék Duna

felől fuvallott szellő, lágy ringatásában.

Kellemes így elnyújtózni a réten... távol

járt a város nyugtalan világa, belopódzott

a csend vér-ereimbe, béke honolt, magvas

gondolatok leltek otthont, szökkentek írásba.

S olyan érzések, melyet a Természet alkot,

formál lelkivilágunkban: nem lehet áruló!

Lám, feküdtem a magas fűben, álmodoztam

e paradicsomi szférában, kis madarak

énekeltek fölöttem vidáman. Egy komoly

tekintélyű hatalmas, vén Tölgyfa hűs árnyékot

bocsájtott reám kora délután, bogarak

zümmögtek, kis katica szállt le a karomra,

amikor megláttam... Jött felém, csodálatos

élmény volt járása, telt alakja meghódított,

ringó, kerek gyümölcsöket cipelt kosarában,

barna haját - vállán túl ért, de -, feltűzte kontyba,

lenge nyári öltözete, érett magyaros,

szépasszony jelenséget ábrázolt. Mosolygott

gyönyörű nagy szemével, dús ajkával - káprázat

lett minden pillanat -, ahogy közelebb hajolva

hozzám, valamilyen régi, ismert nótát dúdolt;

és hallom, Június kedves, bársonyos hangján így szólt:

- Becsüljük azt, ki kenyeret tesz asztalunkra,

ha körme a fáradozástól be is szakadt,

ne fordítsuk el a fejünket! - Még búcsúzáskor

puszit dobott kezével, ide-oda futkosó

kutyám elkísérte... S magam, lángolón vágyakozva:

éjjel a házikómban, szépség-emléke virágzott!

                                                   / Őrni  /

                                                                    

                                                                      

                                                                         

                                                                      

Pedagógusnap

 

Június 1

 

Áprily Lajos : Júniusi éjszakák

 Júniusi éjszakák

Az égalj mindenütt viharsarok,

magas pusztákra fellegcsorda vágtat,

szívrezzentő, komor zivatarok

villámmal cifrázzák az éjszakákat.

Hallgatom a hatalmas égi szót :

most ott dördül Visegrád orma táján.

Ilyen kirobbanó fortissimót

a nagy Süket sem vert ki zongoráján.

Ó, lesznek még vihartermő nyarak,

fölöttem villámok vágnak keresztül,

zengő mennydörgések szólítanak,

s elcsöndesült szívem egyet se rezdül.

                         

                                     / Áprily Lajos /

                                                              

Június

 

Tóth Árpád : Június 21

  JÚNIUS 21

Csengő-bongó versikével

Hát köszöntsük a nyarat,

Amely eljött, amely itt van,

Utcáinkban, házainkban,

S most már végre itt marad.

Nem a március van mostan,

Nem van most az április,

Amit hőben most mi élünk,

Megirigyelheti tőlünk

Szicilia, Kápri is.

Mostan érik a cseresznye,

Mostan érik meg a meggy,

Most szakítunk klubbal, körrel,

És az ember most gyönyörrel

Főszezonra Tönkre megy.

Demokratán izzaszt a nap,

Úrt, nemest és nem nemest,

És szerelmi lázba kapva

Szüli nékünk napról-napra

A fagylaltost és jegest.

Mire majd a szüret eljön,

Mit várunk nem kevesen,

Vaskarika lesz a fából,

Kenyér addig a buzából,

És belőlünk szerecsen.

Hájas-súlyos mozdulattal

A nagyerdőn steppelünk

S mert játék kell az embernek,

Híjával a lóversenynek,

Gutaütést tippelünk.

Már a híres jobb jövőben,

Minden hitünk odalett,

Csak csodálkozunk veszettül,

Hogy befagy a nagy melegtül

Mindennemű kabarett.

A meleg az egész várost

Múmiává érlelte,

Ebben a nagy hő-hű-hóban

Nem menekülünk olcsóbban,

Mint bifsztekké spékelve.

S akinek a jókedvéből

Még maradt egy cseppecske,

Azt e pompás humor-versem

- Kimondani van ám merszem -

Bizonyosan elvette.

/ Tóth Árpád /

Balogh József : Most Június van

Most június van

Június lett és tanév vége,

Szabadság, barátom, itt a nyár,

a gondokkal, leckékkel félre,

örömünk kapuja tárva már.

Nem kell felelni, izgalom sincs,

és mindennap tovább alhatok,

enyém a tópart, s mekkora kincs,

hogy ismét, megint szabad vagyok!

A bizonyítvány? jó...tűrhető,

majd jövőre...mindent megteszek,

mert a fejem lágya ha benő

- az apuék szerint - bölcs leszek.

Te ébresztőóra, légy nyugodt,

tankönyvek, ti is pihenjetek,

iskolafolyosók szótlanok,

holnaptól várnak vizek, hegyek.

Fürdök majd, fára is mászhatok,

sátorban álmodni jó kaland,

s barátaimmal barangolok,

vagy pecázok, aztán hív a strand.

Most közel három hónapon át

legyen jó idő, ezt akarom,

és úgy kerülöm az iskolát,

hogy majd egy KICSIT várjam NAGYON.

Június van és tanév vége,

s olyan szépek az álmaim,

a táskával, füzettel félre,

ugye, most így van jól, társaim?

                          / Balogh József  /

                                                     

Tóth Árpád : Június

JÚNIUS

Megdördül az ég is júniusban,

Eljön az ........... júniusi felleg.

Ebben a hónap ......... a felleg,

Szövi koszorúját az örök Természet,

Tegnap csupa virág, ma kalász, ha nézed,

Gondja van nem csak a vadgalambbúgásra,

Hanem kalászdöntő víg kaszafenésre,

Alig röppenik fel fűből a pacsirta,

Kasza peng utána,

1928      /   Tóth Árpád   /

                                       

        

                                               

Június

 

Jorge Luis Borges : 1968 Június

Jorge Luis Borges:

1968. JÚNIUS

Az arany alkonyatban,

vagy ebben a nyugalomban, aminek

jelképe tán az arany alkonyat,

az ember könyveket rakosgat

az üresen várakozó polcokra,

érzi a pergamen, bőr és vászon szagát,

és azt a jóérzést, amit

már előre is nyújt a megszokás

s a rend ahogy kialakul.

Stevenson meg a másik skót, Andrew Lang

itt folytatja majd varázslatosan

a lassú vitát, amit félbeszakított

a tenger és a halál,

és Reyes is aligha tiltakozik

Vergilius szomszédsága ellen.

(A könyvtárrendezés

a kritika egyfajta csendes

és szerény művészete.)

Az ember, aki nem lát,

tudja, hogy sosem olvashatja többé

a kezébe került gyönyörű köteteket,

s nem segíthetnek neki már megírni

a könyvet, mely igazolása lenne,

de ezen a - talán - arany alkonyon

rámosolyog rendhagyó végzetére,

s azt a különös boldogságot érzi,

ami a szeretett régi dolgokból árad.

              (Fordította: Somlyó György) 

                                                                

Gárdonyi Géza : Június

 

Juhász Gyula :Trianon

 TRIANON

Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja

Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes műveken föltündökölt,

S egész világra árasztott derűt.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy Váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok.

És nem lehet feledni, nem, soha

A bölcsőket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsőket, magyar sírokat,

Dicsőség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába a honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tűnt a dicsőség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!

Ő egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is győzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

hol Arany Jánost ringatá a dajka?

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,

Bírnád feledni Kassa szent halottját?

S lehet feledni az aradi őskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?

De mindig, mindig gondoljunk reá!

                            / Juhász Gyula  /

                                                         

Június

 

Június hónapunk az első nyári hónap.

 Szokás még nyárelő, Medárd, Szent Iván vagy Napisten havának is nevezni. A  legcsapadékosabb hónapunk, átlagosan 60-90 mm csapadék hullik júniusban. Legtöbbször helyi záporok, zivatarok formájában érkezik. Medárd napjának jóslásai épp erre utalnak. A varázslatos Szent Iván éjjelén szokás ünnepelni a legrövidebb éjszakát, de a valódi napforduló június 20-án van. Június hónapunk Junó római istennőről kapta a nevét, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes.

                                                                       

Gyermeknap

 

Péter és Pál

 Péter és Pál napja, az aratás ünnepe A római egyházat alapító két apostol fő ünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe - mondta XVI. Benedek 2005-ben. Péter-Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi. A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában. Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika.

Péter-Pál a magyar kalendáriumban jeles nap: az aratás (más néven takarás) kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza, s kezdődhet az aratás. A teljes mondás úgy tartja, hogy a búza Szent György napján szökik szárba, májusban kihányja a fejét, Szent Vid napján abbahagyja a növekedést és Péter-Pál napján megszakad a töve

Szent Iván napján történik a kalászszemle. A gazdák szerint a búza ebben az időben kezdi hányni a kalászát, a töve megszakad, megáll a növekedésben. Megérik a vágásra.

Hagyományosan a legkorábban érő kalászosok - az őszi meg a tavaszi árpa - betakarításával kezdődik az aratás Szent Iván nap környékén, ám a rozs, majd a búza Péter Pál nap környékén válik vágáséretté. A zab aratásával zárul a sor.

A munka végeztével következik az aratóünnep, amely a középkorban is szokás volt, ám érdekes megemlíteni, hogy 1901-ben agrárminiszteri rendelet is előírta az aratási mulatságok megrendezését. Egyik népdalunk szövege is magába foglalja a hagyomány rendjét:

Elvégeztük az aratást.

Készülj, gazda, jó áldomást!

Gazdasszonyunk jó vacsorát!

Adjon Isten jó éjszakát!

Az idő múlásával felcserélődött a betakarítás és az ünneplés sorrendje: az aratóünnep manapság nem a nagy munka végén, hanem a kezdetén, a Péter-Pál nap közelében kerül megrendezésre országszerte.