Üdvözölek Május !

 

Komjáthy Jenő : Májusi reg

MÁJUSI REG

Nézd, kedvesem, a rét, az erdő

Milyen bübájban ég,

A táj milyen gyönyört lehellő,

S mily mámoros a lég!

Mily harmatos, mily friss a rózsa,

Hogy csattog a madár,

S mily pajkosan lejt a sióra

A fürge napsugár.

Mily puha, bársonyos a pázsit,

Mily enyhadó a lomb,

A léglakó hogyan cikázik,

Hogy ömleng és csapong.

Hogy zümmög, zsong, zeneg a légkör,

A föld mi dús, pazér!

A szem kigyúl a büszke kéjtől,

S a szív imára kél.

Mily balzsamot lehel a szellő,

Ah, milyen illatár!

Ott keleten a kósza felhő

Biborruhába jár.

És milyen új, mily üde minden,

Mily ifjan ragyogó!

Mit érezek, mit látok itten,

Az ki se mondható.

Oly bűvös reg, oly szent tökélet,

Milyen még nem vala;

Az éden ez talán, az élet

Legelső hajnala.

Ez nem a tegnap, nem a régi,

Elkoptatott alak:

Mostan születtünk, most jövénk mi

E fényes színre csak.

Nincs múlt, sötét idő mögöttünk,

Itt minden dús jelen;

Az élet ormán, ott fölöttünk

Virraszt a Végtelen.

Ó, hallga, hallga! Milyen érzés,

Mily bűvölő zene!

Mintha szivünkkel a teremtés

Összhangban zengene.

Milyen jóságos, nézd, a napnak

S fönséges arca ma!

Milyen csodás vágyak ragadnak

El minket, Éloa?

Ily bűvös reg, ily szent tökélet

Még sohasem vala;

Az éden ez, bizony, az élet

Legelső hajnala.

Úgy érzem, hogy minden, de minden

E percben születék -

És e dicső világot Isten

Mostan teremti épp.

/  Komjáthy Jenő   /

[Szenic, 1892.]

                                    

Május köszöntő

 

Heinrich Heine : Megjött a május

Heinrich Heine

Megjött a május

Megjött a május íme,

virágba borult a világ,

felhőcske rózsaszíne

a kéket üdén szeli át.

Versengenek énekökkel

a csalogány s a rigó,

füvön bárányka szökdel,

szökdelni, dalolni jó.

Én nem teszem azt se, ezt se,

a friss gyep: vánkosom.

Halk csendülés nagymessze,

álmatlan álmodom.

/   Ford  :Nadányi Zoltán   /

                                                    

Pünkösd

 

Pete László Miklós : Fagyosszentek

Fagyosszentek

Három vad pírszinges srác,

Szervác, Pongrác, Bonifác -

Tombol hosszú napokon;

Homokon meg romokon.

-----

Az öreg Nap szédeleg,

Elmenekült a meleg,

A szél se veszi zokon,

Eső kopog fadobon.

----

Fagyosszentek idején

Minden mese koravén,

Esőcseppek rejtekén

Rejtőzik a friss remény.

-----

Fagyosszentek ideje,

Az év bűnbánó helye,

Lomha bánat szemereg,

Esőcsepp és könny pereg.

----

Nap fején a glória

Ködös melankólia,

Felhőn borús a redő,

Esővel gyón az Idő.

-----

Fagyosszentek reggelén,

Világ néma peremén,

Néma kráter-ég alatt

Megpihen a pillanat.

----

Az Idő árja halad,

S a napok, mint vén halak,

Hömpölygő idő-vízen

Tovaúsznak szelíden.

----

Fagyos reggel, vén ravasz,

S az elröppenő tavasz

Önmagát gyászolja már,

Könnyben ázik a határ.

----

Fagyosszentek reggele

Halott reménnyel tele,

Szél és bánat: két rokon,

S konok Hit jár tű-fokon.

------

Fagyosszentek reggelén

Nyárral kokettál a Tél;

S világvége hiteget

Könnyen szálló hiteket.

---

Fagyosszentek alkonya

Újuló remény hona,

A felhőfront somolyog,

De a Föld tovább forog.

-----

Vén fagyosszent, vén halál,

Itt az Élet dala száll;

A gyász mindig ugyanaz,

De jövőt hoz a Tavasz.

------

Fagyosszentek zord ege,

A Múlt múló hidege

Utunkba hiába áll;

Úgyis eljön már a Nyár.

                   /  Pete László Miklós  /

                                            

                                                           

Fagyosszentek

MÁJUS 12., 13., 14. PONGRÁC, SZERVÁC, BONIFÁC (FAGYOSSZENTEK)

A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között nincsen összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett. Topolyán úgy tartották: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket” (Borus 1981: 53). Berettyóújfalusi rigmus szerint: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz” (Sándor M. 1976: 223). Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz (Pócs 1964: 33). A Drávaszögben, Vörösmarton erről regula szól:

Sok bort hoz a három ác,

Szervác, Pongrác, Bonifác,

Ha felhőt egyiken se látsz! 

                                           

Ady Endre : Május

 

Madarak és fák napja

 

Ma ünnepeljük a madarak és fák napját! Állj meg egy percre és csak arra gondolj, hogy milyen lenne életünk a földön madarak és fák nélkül! Nézz bele a távolba és hallgass bele a levegőbe. Mit látsz? Mit hallasz? Madarak és fák nélkül elképzelhetetlen az élet! Madarak és fák nélkül már nincs élet!

A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a ,,mezőgazdaságra hasznos madarak" védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját.

                                              

Fodor József : Májusi üdvözlet

 Májusi üdvözlet

Vérforraló május, csoda hónap!

Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,

És reggelre gyöngyöznek a lombok,

A pataknak duzzadt kelyhe csillog

És a földből kiömlik az illat,

Álomból kelt szárnyas tolla reszket:

Mély rejtekbe hallgatni be jó volt,

Dús gallyakon hogy csengenek a csöppek,

Üde, tiszta tengerüket itta

Bő mellébe és sarjad a jó föld.

Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,

Köröskörül friss és drága zöldség,

Kertek és mezők telin mosolyognak,

S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel

Nem is bírod már e szörnyű szépet.

Amit látsz, mind, mind magadba innád,

Felgomolygó párák szürke hamvát,

Alant a tisztuló zöld mezőket,

Ezüst forrás habját könnyű gőzben

S hogy a szíved mindig ittasuljon,

Göngyölegből most engedt levélkét,

Melynek gyenge zöldje föld- tejes még

S ömlő virág- igéret mögött a

Bő remények mennyet- ingatását-

Óh, ami szép, soha el ne múlj    

             /    Fodor József   /

                                            

Szabó Lőrinc :Májusi orgonaszag

MÁJUSI ORGONASZAG

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,

mikor a kertben megcsapott:

fűszere gázként gyűlt a roppant

éj tavába, a völgybe, ahogy

nyomta a párás ég: nehéz

volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,

de mint tündér meglepetés

lengett körül, mint álmodott hang

vagy holdfényfátylas csillagok.

Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,

mint alvó agyban a túlvilág,

vagy halk izzása a testi kéjnek,

amit hajnalban szít a vágy.

Az kezdte, az orgona! A mai! De

félszáz tűnt május hozta vele,

jázmin, rózsa s akác özöne

ringatta vele, lidérc, kísértet,

a rég s a nemrég illatát.

Káprázva álltam a kapum előtt, és

ópiumittas szellemek

kaszaboltak, mint zene a levegőt és

ahogy a fény az üveget:

csókolva, belül, selymesen,

mint mikor mélyen, a meztelen

szív alján zsong a szerelem

s lobbanni gyűjtenek új erőt

és csendülni a lankadt idegek.

S a rácsnak dőltem, az édes égig

tágulva, nyílva, ahogy soha még,

és ittam az orgonaízt, a régit,

az újat, a zenénél zenébb

mérget, emlékek és tavaszok

szeszét, és amit a jelen adott,

a visszatért nagy pillanatot,

mely a betegen ím újra végig-

borzongta az élet gyönyörét...

Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte,

s azóta csupa fölszakadt

sajgás vagyok, álom és csupa zsenge

sóvárgás, néma indulat,

s az hangot követel, éneket,

zengőt, emberit, édeset,

mintha enélkül - így fenyeget -

nyomtalan halnék szét az egekbe,

ahogy a májusi orgonaszag.

/ Szabó Lőrinc /

                                                   

Május

 

Reviczky Gyula : Május

 Május

Az ifjuság bájos vidéke

Tele van napfénynyel, virággal,

Himbálják illatos fuvalmak,

Bezengi csattogó madárdal.

Derűs ábránd, álom, reménység

Szór pazarul fényt, illatot.

Nem látni ottan ködöt, árnyat,

Csak a bimbófejtő napot.

Te, ki megújulsz minden évben,

Természet ékes ifjusága,

S egyforma bűbájjal mosolygasz

Bíborra és daróc-gunyára:

Gyönyörü május, szívdobogva,

Vidáman hadd köszöntselek!

Nekem is illatoz' virágod,

Rám is sugárzik kék eged.

Napodnak hulló tiszta fénye

Hevíti az egész világot.

A mi csak kedves, a mi bűvös,

Pajkos szeszéllyel mind kitárod.

Minek zománczot nem te adtál,

Elveszti illatát, szinét.

Te vagy a művészek művésze,

Te az örök költői szép.

Virágokat hullatsz a földre,

Ha tomboló vihar megingat;

És hogyha sóhaj kél szivedből:

Az is csak édes, langyos illat.

Emelt homlokkal, könnyü szívvel

Vivhatja az a lét-tusát,

Kinek harczára te mosolygasz,

Gyönyörü május - ifjuság.

              

                        /  Reviczky Gyula   /

                                                                

Fagyosszentek

 

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

 VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN

valaki jár a fák hegyén

ki gyújtja s oltja csillagod

csak az nem fél kit a remény

már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem

ez a megtartó irgalom

a gondviselő félelem

kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén

vajon amikor zuhanok

meggyújt-e akkor még az én

tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy

sötétlő maggá összenyom

s nem villantja föl lelkemet

egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén

mondják úr minden porszemen

mondják hogy maga a remény

mondják maga a félelem

1994

        /  Kányádi Sándor  /

                                       

Madarak és fák napja

 Chernel István ornitológus, a Magyar királyi madártani intézet vezetője a párizsi mezőgazdasági egyezmény évében, 1902-ben a világon az elsők között szervezte meg amerikai mintára a madarak és fák napját. Ma már számos országban ünneplik ezt a jeles napot, amely összefoglalja a természet védelmének és megőrzésének fontosságát.

 

Nadányi Zoltán : Anyu

 ANYU

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik,

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba kerül,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van,

ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"

most is kiabálom,

most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

anyu fényes csillag,

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

         / Nadányi Zoltán  /

                                            

Bakos Erika: Májusi sóhajok

 

Gyóni Géza : Május várás

 Májusvárás

Didergő szívben

Rég nem ringott dal.

De várlak, Május,

Tüzes napoddal. Színig a lelkem

Kőhideg kinccsel.

De várlak, Május,

Jöjj, melegíts fel. Tél fagya szállott

Mosolygó arcra.

De várlak, Május,

Napod olvassza. Márvány az ajk is,

A mézes, mérges,

De várlak, Május,

Hogy égess, égess! Csóktalan élet

Céltalan élet.

De várlak, Május,

Te csókos, téged... ...Rég kihűlt helye

Könnyes párnámon...

De várlak, Május,

- Vagy csak őt várom? 

      / Gyóni Géza /

                                  

Május elseje