Hónapokról versek ,idézetek .képek
"Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett, akiket szeretünk,
sosem elég azt mondani, szeretlek, hanem minden áldott nap
ki is kell mutatnunk azt a szeretetet, még olyankor is,
amikor akadályokat gördít elénk az élet."
“Ha az élet túl nehéznek tűnik, a világ pedig reménytelennek, maradj bátor.A legjobb ajándék amit másoknak adhatsz körülötted, az a saját bátorságod, az, hogy ragyogsz, segítesz, felemelkedsz, hogy hű vagy ahhoz, aki lenni szeretnél, és képes vagy szeretni, akármi történik is.
Sokszor olyan ostoba az ember. Legtöbbször csak annak tudja a valódi értékét, amit elveszít, vagy amit nem kap meg.
Amit épp birtokol, azzal könnyelműen bánik, ahelyett, hogy megbecsülné.
Nem mondja el annak, akit szeret, mert hát, úgyis tudja ő, és különben is ott van a holnap.
Pedig a holnap nem is biztos, hogy létezik.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy ő más, de valóban más, vagy csak másnak akar látszani?
Ha valami igazán fontos arra mindig kell, hogy legyen idő.
Kell, hogy legyen idő megállni, megcsodálni, elmondani, átölelni. Fel kell ismerni ha valami nem jó, tudni kell változtatni. és, lehet, hogy már soha többé nem lesz alkalmunk megtenni.
Tudnunk kell, mi a dolgok valódi értéke, tudnunk kell, akkor is, amikor megkapjuk, és nem csak akkor, amikor elveszítjük..."
/ Nemesfalvy Réka /
"Megtanultam és már rég tudom, hogy a jót a szívével látja az ember.
Már tudom, hogy ami nekem fontos az másnak nem.
Tudom hogy léteznek emberek, akiknek fontos vagyok és mindig lesznek, akiknek nem.
Megtanultam és már rég tudom, hogy az élet azért szép, mert magam teszem széppé és
nem várom el másoktól. Nem baj, ha mások mást látnak, ők másban látják a jót,
másban a szépet és ez így van jól."
(W.sr)
"Szóval, kedvesem, ha megöregsszel...
Soha ne taníts senkinek semmit. Még akkor sem, ha biztosan tudod, hogy igazad lesz. Emlékezz arra, hogy mennyire bosszantott téged egykoron. Te magad is megfogadtad az idősebbeid tanácsát?
Ne próbálj segíteni, hacsak nem kérnek. Ne erőltesd senkire. Ne próbáld megvédeni szeretteidet a világ minden balszerencséjétől. Csak szeresd őket és kész.
Ne panaszkodj! Az egészségedről, a szomszédaidról, a kormányodról, a nyugdíjalapodról! Ne válj át régi veszekedőssé a bejárati padon.
Ne várj hálát a gyerekektől. Ne feledd: nincsenek hálátlan gyerekek - vannak ostoba szülők, akik hálát várnak a gyerekeiktől.
Ne mondj olyan kifejezéseket, mint: "Én a te korodban... "A legjobb éveket adtam neked... ", "Idősebb vagyok, így jobban tudom... "Ez elviselhetetlen!
Ha unokáid vannak, ne ragaszkodj ahhoz, hogy neveden szólítsanak, ha Nagymamának szólítanak. Ez hülyeség.
Ne pazarold az utolsó pénzed anti-aging kezelésekre. Ez teljesen felesleges. Jobb, ha utazásra költöd őket.
Ne nézz tükörbe és ne sminkelj egy sötét szobában. Ne hízelegj magadnak. És próbáljon meg a lehető legelegánsabbnak tűnni. Pontosan elegáns, nem fiatalos. Hidd el, jobb ez így.
Ne próbálj mindenáron lépést tartani az idővel: megérteni az új technológiákat, megszállottan követni a híreket, folyamatosan tanulmányozni valami újat, nehogy "lemaradj a korral". Csinálj amit akarsz.
Ez szórakoztatóbb.
Milyen sikeres vagy!
Mennyi mindent tehetsz!
Ne hibáztasd magad semmiért. Bármi is történt az életedben vagy a gyermekeid életében, te mindent megtettél.
BÁRMILYEN HELYZETBEN ŐRIZD MEG A MÉLTÓSÁGOD! Egészen a végéig! Tegyél meg minden tőled telhetőt kedvesem, ez nagyon fontos. És ne feledd, ha még élsz, valakinek szüksége van rád. „
/ Lia Liretta /
"Elvárni senkitől nem lehet semmit.
El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek...
Egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat,
s akit akár meg is változtathatunk... Mi magunk.
S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre.
Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is.
Ha mindig a legtöbbet adod másoknak,
előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni."
"Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet,
közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok.
A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában,
a kályhák nyers, orrfacsaró illatában,
mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett.
Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor
emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan
kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből
elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni."
/ Márai Sándor /
A kis hóvirág koratavasszal
áttöri a fagyos hóréteget,
kidugja fejecskéjét,
mert élni, virulni akar.
Miért ne tudnánk mi is
életünknek nehézségeit,
mit ez az év is tartogat
venni és legyőzni több hittel,
akarással - és több bátorsággal.
( Rácz Gyuláné Violka )
"Nem az számít, ki mit gondol - rólad.
Az számít, ki szeret - téged.
Nem az a fontos, aki arcával mosolyog csak rád, az a fontos, aki lelkével teszi.
Nem az számít, aki mindent tud rólad, az számít, aki szívedet ismeri.
Nem az a fontos, aki szemével néz téged, csak az, aki szívével lát.
Ne törődj azzal, aki csak kapni akar tőled, azzal foglalkozz, aki adni is akar.
Nem az a fontos, aki a hiányt nézi benned, csak az, aki kincseidet látja."
/Csitáry-Hock Tamás/
Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,
és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő.
Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.
A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet:
úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember.
/ Wass Albert /
A gyertyák csonkig égnek (részlet)
" Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is...Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.
Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen .Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... S ez az öregség.
/ Márai Sándor /
.jpg)
.jpg)
.jpg)
