Július

 

Páll Lajos : Július

 Július

Lézeng a nyár, álmodozik,

s a patak víze megszökik,

fehér lángba fagy az akác,

meg nem rezdül napokig.

Zsong a kékség, felhő gyűlne,

de szétoszlik, néhány foszlány

- csakhogy legyen lobogónk is -

fönnakadt Firtos tornácán.

És a kert, a varázsszőnyeg

úszik, lebeg, pillangók közt

most illan el az öröklét.

S mint aki már békét kötött,

lézeng a nyár, álmodozik,

feszült blúza szertepattan,

egy villanás, s feleletül

tollu szállong a magasban!

      /  Pál   Lajos /

                               

Július

 

Piroschka Iréne Geng

 

Július

Hársfaillatú Július,

koszorúba fonott,

lenszőke hajú nyár,

lángszínben érkezve

tótükrében csodálja

a csillanó napsugárt.

Hűsíti benne arcát,

s ráveti tüzes palástját

a szénaszagú rétre,

kalászokat érlel

s ámulva bámul

a pipacsok földjére.

Tikkasztó hőségben

délibábot táncol

a csalóka látóhatár,

enyhet hozó zápor

virágszirmot borzol,

s boldogan kelepel

a gólyamadár.

                  /   Piroschka Iréne Geng  /

                                                                  

Kövecses Anna : Július

 

Hajdu Mária :Júliusi vihar

 Júliusi vihar

Kalászkoszorúval tetőzik a nyár,

vörös, narancs és sárga ruhában jár.

A forróság szélviharrá változik,

szomjazik a föld, esőről álmodik.

Majd esőfellegből cseppre csepp hull,

felvillan az égbolt, majd nagyot mordul.

Hasadnak fatörzsek, jajdul az erdő,

szalad a patak, és csúszik a lejtő.

Majd szürke függönyén átragyog a Nap,

lenéz a földre, és mosolyra fakad,

ezer napraforgó fordul feléje,

pipacsok mosolya indul elébe.

Július közepén tetőzik a nyár,

vörös, narancs és sárga ruhában jár.

                      /    Hajdu Mária  /

                                                            

Július

 

Vörös Judit : Július

 Július

Mint sárga tenger,

ring a búzatábla,

dajkálja gyermekét,

éltető kalászát.

Tudja, hogy elveszti,

hisz' azért nevelte,

nem hallani mégsem

fájdalmas panaszát.

Nap fénye érlelte,

szellő simogatta,

ők lettek Földanya

legdrágább kincsei,

ha jön az aratás

kíméletlen napja,

akkor peregnek majd

búzaszem-könnyei.

              

                    /  Vörös Judit  /

                                               

Július

 

Július

 

Egy új hónap , egy új kezdet...mindenkinek csodálatos Júliusi hónapot......

Kívánom neked, hogy a tegnap helyet adjon a mának,

és a jövő időben megmutassa magát.

Otthonod legyen a béke szigete, s ragyogása jusson el messzire.

Bővelkedj anyagi, lelki, szellemi javakban, és legyenek körülötted,

akikkel mindezt megoszthatod.

Találj örömöt minden napban, és találjon rád minden nap az Öröm.

Kívánom, hogy a hónap végén tudj annyi mindenért hálát adni.

 

                                                                                             

Július

 

Szuhanics Albert : Július

 

Július

Ím a nyárnak közepén

az erdőt járom én.

Tölgyeseknek rejtekén,

mennyi vadregény...

Ha tisztás kerül utamba,

pázsitján lépkedek.

Míg mókus szalad fenn a fán,

én utána kémkedek.

Július a hév hava,

a Nap reánk lehel.

Sugara úgy simogat,

súgja, élni kell!

Áldott fénye éltető,

most oly nagy ereje...

Érzed, hogy nő a fényerő,

ha fordulsz Nap fele?

A nyárfák ezüst csillogása,

futó szellő ujjain,

Víz fodrán a fény játéka,

mint finom hangszer húrjain.

Ez júliusnak ajándéka,

örvendj, élvezd, ne habozz!

Felszárítja bús könnyeid,

elűzi a bánatod...

Szárcsa bukik, pillangó száll,

míg árad szét a fény.

A kedvesem már vár énreám,

és elindul énfelém.

Átölelem a derekát,

forró, feszes és üde,

Úgy hevít, mint nyár derekán,

az áldott napsugár tüze.

Ó bújj hozzám, ott látod távol,

a messzi láthatár...

A nap tüzében szinte lángol

a felhők uszálya már.

Tarka mezők zöldje ragyog,

sok-sok virág illatoz,

Mintha örök nyár várna ránk,

lágy szellő ezt súgja most.

Élvezzed hát a júliust,

a nyárnak közepét.

A fénynek tarka színeit,

a napsugár kezét!

Ím a nyárnak derekán,

átölellek én.

Érzed, milyen július?

mint a legszebb költemény.

         /    Szuhanics Albert /

                                        

Gulyás Pál: Július

 

Babits Mihály : Július

 Július

Mint az ölyv két bús madárra

vigyázatlan gyenge párra

úgy jött ránk e szerelem

mint a zápor a határra

mint a nyári zivatar

oly borusan és hamar.

Most a felhők alatt állunk

csillagokra nem találunk:

minden csillag elaludt.

Vigyázz! most az éjben járunk:

sillanó síkos az út —

ki tudhatja, hova jut?

Láttam amint szeme retten —

ó a boldogság kegyetlen,

nem valami víg dolog —

láttam amint sír ijedten

s mint veszélytől aki bus

finom feje rám borul.

Hallottam hogy hangja csuklott

láttam lelkében a poklot:

szeme fényes ablakán

félős lelke majd kiugrott

óriási ablakán,

amint fölvetette rám!

                 / Babits Mihály /

                                                 

Júliusi jeles napok

 Júliusi jeles napok

Július 2. Sarlós Boldogasszony napja

A római katolikus egyház az áldott állapotban lévő Máriáról,

és az Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg.

Boldogasszony a várandós édesanyák, a szegények, a betegek oltalmazója.

A magyar néphagyomány az aratás kezdőnapjaként tartotta számon.

Július 20. - Illés napja

Munkatilalom napja, a villámcsapástól való félelem miatt.

Megfigyelések igazolják, e nap táján gyakoriak a viharok.

Július 22. Mária Magdolna napja

Mária Magdolna ünnepének tartják, aki megtért a bűnös életből

az evangéliumi történet szerint.

Mária Magdolna hosszú hajával Krisztus lábát törölgette,

így a néphagyományban szokás volt a kislányok hajából keveset levágni,

hogy még hosszabbra nőjön.

Az időjárásjósló hiedelem szerint, esőt hozó nap,

mert Mária Magdolna siratja bűneit.

Július 25. - Jakab napja

Utasemberek, búcsújárók, hajósok védőszentje.

A néphagyomány szerint Jakab napra le kell aratni a zabot,

mert ami kinn marad elvész.

Az időjárásjósló hiedelem szerint a Jakab napi időjárásból

a télre lehet következtetni. Ha sok a felleg sok hó lesz a télen.

Július 26. - Anna napja

Szent Anna Szűz Mária anyja.

Hozzá fohászkodtak gyermekáldásért az asszonyok.

A Kedd asszonyaként is emlegetett, mert a keddi napot neki szentelik.

A szabók, bányászok védőszentjükként tisztelték.

Ha Anna napon jó idő van, megkezdték az annabab szedését, a kender nyűvését.

 

Osvát Erzsébet : Bőkezű Július

 Július,

a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven,
nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.

          

        /   Osvát Erzsébet /

                                        

Július

 

A július dél buja élénk derüje

Szabó Lőrinc : Július csatája

Július csatája

Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.

Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom,

az őrült július! Méz sűrűn-vastagon

folyik fény s levegő, s minthogyha belefőzött

kertek - málna, barack - fűszereznék, gyümölcsök,

párolgó rubinok; s ha szemem lecsukom,

bundaként nyalogat minden kis fuvalom,

lebegő bundaként a bársonynyelvű gőzök.

De most szent ez a tűz, e pokol, sűrít, érlel.

Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán:

most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel!

Az ősz már a csata eredménye. Sovány,

vagy dús? -: most dől el, itt, az izzadó határban,

s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.

             / Szabó Lőrinc /