Helló Február!
Hónapokról versek ,idézetek .képek
Nemes Nagy Ágnes: Jácint, hóban
(részlet)
Most meg esni kezd a hó. Áll a kék jácint az ablakban, két üvegtábla közt, és mögötte egy váratlan hóesés hömpölyög. Februári hóesés, nagy pelyhű, vizes, majdnem színpadias, mintha csak markírozná a havat az időjárás: túlságosan szép, idillien kavargó. De sűrű, de zuhogó; a remek kék növény ebben a hózáporban úgy hat, mint egy szürrealista filmjelenet. A fehér háttér előtt kéken, a mozgó háttér előtt mozdulatlanul, a hóháttér előtt teljes növényi gálájában olyan kihívó kontraszt, amilyet csak nagy fejtöréssel lehetne kimódolni, ha véletlenül nem állna itt az orrom előtt.
(részlet)
Most meg esni kezd a hó. Áll a kék jácint az ablakban, két üvegtábla közt, és mögötte egy váratlan hóesés hömpölyög. Februári hóesés, nagy pelyhű, vizes, majdnem színpadias, mintha csak markírozná a havat az időjárás: túlságosan szép, idillien kavargó. De sűrű, de zuhogó; a remek kék növény ebben a hózáporban úgy hat, mint egy szürrealista filmjelenet. A fehér háttér előtt kéken, a mozgó háttér előtt mozdulatlanul, a hóháttér előtt teljes növényi gálájában olyan kihívó kontraszt, amilyet csak nagy fejtöréssel lehetne kimódolni, ha véletlenül nem állna itt az orrom előtt.
Február
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.
*** Szabó T.Anna
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.
*** Szabó T.Anna
Dutka Ákos : Február
Február
A nyár most alszik, millió színével
Lombjavesztett fák rügyébe bújt.
A tájon ónszín fátyol leng a széllel,
Mintha sírva súgná: aludj, aludj.
Gyűjts erőt a közelgő tavaszra,
A nyár halála múló látomás,
Ott alszik most a nagy fák gyökerében.
Hogy jól aludjon levetkezett, fehéren
Alszik. Csak álom, - álom semmi más.
A hold ezüstje selymesen suhan ma,
Dermedt bokrokra pókhálót kötött,
Mint régi kürtök elhaló fuvalma,
Az óceánról friss szél száll a táj fölött.
Én hallom már a tavasz paripáit,
Nyerítve robognak a távol szeleken
Jönnek, s holnapra megújul a pázsit
A hó alatt is kopárrá fagyott kertemen.
Terítsd ki lelked most a kósza szélnek,
Hadd mossa tisztára bánatod ködét,
Hallgasd csak, - a friss szelek beszélnek,
S nyitogatják már a múltad börtönét.
Ne hidd, hogy te korhadó öreg fa
Téli tüzelőnek elfogysz. Megmaradsz,
S koronádnak lesz még száz virága,
Hogy méltón köszönthesd az újuló tavaszt.
/ Dutka Ákos /
Február
Lehet, hogy a Tél uralma a világot még fogva tartja,
de odakint a kertek alján már ott lopakodik a Tavasz,
óvatos, könnyű lépte hóvirágot fakaszt.
Az utcán még szennyes hókupacok rogyadoznak mogorván,
de virágbontó, titkos küldetésben már magok és rügyek
várakoznak ugrásra készen.
Rigók dala visszhangzik éledő lelkemben,
kora reggel a remény üzenetét érzem
ázott, földszagú, sártócsás kertemben.
"Tarts ki! Elmúlik végre!"
Hálás vagyok érte!
Édes Istenem, ezt is túléltem!
/ Pálházi Éva /
Lehet, hogy a Tél uralma a világot még fogva tartja,
de odakint a kertek alján már ott lopakodik a Tavasz,
óvatos, könnyű lépte hóvirágot fakaszt.
Az utcán még szennyes hókupacok rogyadoznak mogorván,
de virágbontó, titkos küldetésben már magok és rügyek
várakoznak ugrásra készen.
Rigók dala visszhangzik éledő lelkemben,
kora reggel a remény üzenetét érzem
ázott, földszagú, sártócsás kertemben.
"Tarts ki! Elmúlik végre!"
Hálás vagyok érte!
Édes Istenem, ezt is túléltem!
/ Pálházi Éva /
FEBRUÁR - BÖJTELŐ HAVA - TÉLUTÓ - JÉGBONTÓ HAVA
A hónap latin neve, Februarius. (A "fabruare" latin szó, jelentése: megszentelni, megtisztítani.) Február, azaz ,,Engesztelő" volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Február adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, vagyis márciusnak.
Az egyházi kalendárium szerint a februárban kezdődő vasárnapok már a húsvétra néznek, tehát nem visszafele a karácsonyra, hanem előre a húsvétra. Vége a karácsonyi ünnepkörnek. Ez a hónap egyházilag a Böjtelő hava.
Nevezik még Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.
Talán e hónap rövidebb volta teszi, vagy az egyre hosszabban járó Nap, nem tudni... De eltelve a téllel, ünnepeivel, az ember már a tavaszt várja. A hóvirágot, napfényt, rügyeket a fákon és madárdalt, az ébredő nedves föld illatát... :)
Csukás István : Februári csalogató
Februári csalogató
Barlangjából
medve, a tél fehér
pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe,
hunyorgó szememet csalja kacér
fák lenge, korai levél-kötője,
szikrázó meztelenség, ablakok
áttetsző szemérmetlensége fog
ketrecébe, hogy kapjak új erőre.
Kapnék
az évszak gyors alkalmain
mohó reflexekkel, mint lobban vészes
hirtelenséggel a kankalin;
szívem szertelen szabadságot érez,
a mindent-újrakezdés vad öröm-
mámorát, hogy bordám is börtönöm –
Szűk lett a megfontolt vakmerőséghez
az
égbolt is, a tűnt
kölyökkori,
pedig vágyaimba majd belehaltam,
most pillanat alatt lekörözi
a szívem örömtelen diadalban,
s új eget keres, repülni muszáj,
csattogó szárnyat áhít az uszály –
s szárnyamat szemérmesen becsavartam.
S
várom józanul, hogy majd összeáll
súlya, értéke szerint a rend bennem,
mint tavaszi vázlatból tömör nyár,
hogy alig kell valamit hozzá tennem.
Álom, hit anyagával összeér –
a madár akusztikája a tér,
vele él egyértelmű szerelemben.
Foggal-körömmel
megvívtam kamasz-
időm, nem véreztem el kis csatákon,
ózonom e lőporszagú tavasz,
rügyek durrognak, foltokban hó: lábnyom,
inal csikasz horpaszú február,
űzi, nyomában március dudál;
nyomomban hujjogató ifjúságom.
/ Csukás István /
Velencei karnevál időpontja január25-től február 9-ig.
......hajdan a karnevál volt a legkedveltebb mulatságok egyike.Az első írásos emlékek 1094-ből valók,s bár Velence félelmetes mediterrán tengeri nagyhatalomként győzelmeit sorra aratta és sorozatosan meg is ünnepelte,csak a XVIII.században nyerte el a karneválok városa címet.Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el,hogy jól kimúlassák magukat a város terein és utcáin,a kaszinókban és színházakban.
1869-ben például Ausztria császára,Ferenc József is részt vett -inkognitóban.Amikor a köztársaság megbukott a karneválról is megfeledkeztek.A hagyomány pompás újraélesztése 1979-re
tehető.Napjainkban,így 2019-ban is már a világ legrangosabb eseményeinek egyike....
Csoóri Sándor :Farsang napi kutyabál
Farsang napi kutyabál
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.
/ Csoóri Sándor /
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.
/ Csoóri Sándor /
Tessék: álarcok, maszkok.
Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat.
/ Vavyan Fable /
Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat.
/ Vavyan Fable /
Farsang
Végre mindenki hős lehet,
végre mindenki bátor,
oroszlán lesz a nyusziból,
s tündér a boszorkányból.
A veréb sasnak öltözik,
a hangya elefántnak,
a bárány farkasbőrt visel,
s a csigák táncot járnak.
Az egér macskaként oson,
és egyfolytában nyávog,
míg halálra ijesztgeti
az egész rokonságot.
Igen ám, de a macska is
ma este többre vágyik,
álarcot ölt, s a nép között
most kutyaként szaglászik.
A macskává lett cincogó
rémülten lyukba bújik,
kutyánk ugatni elfelejt,
s az egér után ugrik.
Dugába dől a karnevál,
és elmúlik a farsang,
egérből macska sose lesz,
hiába minden furfang!
/ Markó Béla /
Végre mindenki hős lehet,
végre mindenki bátor,
oroszlán lesz a nyusziból,
s tündér a boszorkányból.
A veréb sasnak öltözik,
a hangya elefántnak,
a bárány farkasbőrt visel,
s a csigák táncot járnak.
Az egér macskaként oson,
és egyfolytában nyávog,
míg halálra ijesztgeti
az egész rokonságot.
Igen ám, de a macska is
ma este többre vágyik,
álarcot ölt, s a nép között
most kutyaként szaglászik.
A macskává lett cincogó
rémülten lyukba bújik,
kutyánk ugatni elfelejt,
s az egér után ugrik.
Dugába dől a karnevál,
és elmúlik a farsang,
egérből macska sose lesz,
hiába minden furfang!
/ Markó Béla /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)