Május

Kányádi Sándor:Májusi szellő

MÁJUS

". Ez nem a szerelem, de az őrültségek hónapja. A szerelmeket télen kötik. Most szakítanak a szerelmesek. A diákok botrányokat csinálnak, a népek lázonganak, az egészségesek betegek, s mindezt az ártatlan, szelíd, virágszemű május művelte, a csodaszép május, a romantikus május, a neuraszténiás május, amely a rózsákat kifakasztja a pázsiton, és kék tónusokat lehel az égre."
Világ, 1911. május 11

 /  Kosztolányi Dezső /
                                 

Heinrich Heine: Megjött a május

Május muzsikája

Langyos eső suhog a lombokon.
A vadgerlék szavaló-kórusa
átbúg a suhogáson. Figyelem:
milyen meleg és milyen monoton.
Öreg vagyok, s csúfolkodnak velem.
Azt búgják: Tavasz, tavasz, szerelem.

Ragyog a reggel.
Délre már borul.
Szél bókoltatja nyírfáim sorát.
Estére rojtos felhő komorul
s dörögve ontja sűrű záporát.
Villám villantja túl a hegytarajt
s lelkembe mámort lobbant, késeit.
Hallgatom ezt a gyönyörű morajt,
május felséges mennydörgéseit.

    / Áprily Lajos / 

Május

HÍV A CSUPA VIRÁG MÁJUS

Hív a csupa virág május a rétre, ketten
kószálni, hagyd, hogy a lelkedbe keveredjen
az erdő, a mező, az árny a fák alatt,
alvó folyó partján a holdfény-zuhatag,
a kis ösvény, amely a dűlőútba torkoll,
s a langy lég s a tavasz s a roppant horizont - oly
boldogan esd vele alázatos gyönyört,
csókolja az egek kék köntösét a föld.
Jöjj, és a csillagok szűzi szeme világa,
mely annyi fátyolon át tűz le a világra,
a jó illattal és zengéssel tele fa,
a mezőkön a dél meleg fuvallata,
az árny, a fény, a hab, növények zsenge zöldje,
a természet, amely sugárzik tündökölve,
tegye, hogy tárja ki díszét - iker virág -
a szépség arcodon, s a szívedben a vágy.

VICTOR HUGO
(Lator László fordítása)

Örömteli órákat kívánok május havának első napján!

,,Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen...
Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent,
ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel.
Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül,
milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés.
Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."

Márai Sándor /Füves könyv/   
                                             

Fagyos szentek

 Májusi orgonaszag

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyűlt a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körül, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.

Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,
mint alvó agyban a túlvilág,
vagy halk izzása a testi kéjnek,
amit hajnalban szít a vágy.
Az kezdte, az orgona! A mai! De
félszáz tűnt május hozta vele,
jázmin, rózsa s akác özöne
ringatta vele, lidérc, kísértet,
a rég s a nemrég illatát.

Káprázva álltam a kapum előtt, és
ópiumittas szellemek
kaszaboltak, mint zene a levegőt és
ahogy a fény az üveget:
csókolva, belül, selymesen,
mint mikor mélyen, a meztelen
szív alján zsong a szerelem
s lobbanni gyűjtenek új erőt
és csendülni a lankadt idegek.


S a rácsnak dőltem, az édes égig
tágulva, nyílva, ahogy soha még,
és ittam az orgonaízt, a régit,
az újat, a zenénél zenébb
mérget, emlékek és tavaszok
szeszét, és amit a jelen adott,
a visszatért nagy pillanatot,
mely a betegen ím újra végig-
borzongta az élet gyönyörét...

Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte,
s azóta csupa fölszakadt
sajgás vagyok, álom és csupa zsenge
sóvárgás, néma indulat,
s az hangot követel, éneket,
zengőt, emberit, édeset,
mintha enélkül - így fenyeget -
nyomtalan halnék szét az egekbe,

    / Szabó Lőrinc  /