Harmatosak a hajnalok, párás, nedves a levegő.
A fény felszárítja a gyöngyszemeket. Álmából ébred a világ.
Néha esik, sokszor ragyog a napsugár, fúj a szél, folynak vagy állnak a vizek, virítanak a rózsák, szállnak, lebegnek a virágokon a pillangók, dalolnak a madarak, a természet él tovább: csak az idő száll.
Bűvösen átfonnak a természet lágy dallamai, szívünkbe vésve minden pillanatot, a madárcsivitelést, a susogó szellőt. A felhők víg játéka a horizonton – mint a tündérek szárnyalása. Az égbolton úszó fehér, hömpölygő felhőfoszlányok. Az eső, a tócsákban visszatükröződő szivárványszínek, a szétnyíló felhőfüggöny közötti arany, - kék ragyogás. Virítanak a virágok, ontják illatukat.
Tomboló virágpompa, madárdal, a hangulatok színe. Keringőt lejt a fény az árnyakkal.
A fák mélyzöldek, lombjaik közt az enyhe szél andalogva táncol.
Illatos a délután, meleg öleléssel. Érő gyümölcsök rubinként ragyognak. Mosolyog az ég. Kibontotta a június a hársfák szirmait. Az estékben ontják mézédes illatukat.
Tücsökszerenádos éjek, csillagok milliói, kerek telihold ezüst fénye.
Korai színes hajnalok, arany kincseit szóró Nap – a nyárelő igézetében.
Minden gyerek a vakációnak örül.
A nyár éltető, ölelő karjai között – megérkezett június.
.
/ kaktusz /
