Viszlát Október !

Viszlát Október!

Egy újabb hónap búcsúzik ma!

De ne bánd, hogy most ez is itt hagy!

Hiszen a napoknak ez a dolga egymást váltják szépen sorba!

Most már kevés levél van a fákon, s hamar jön a sötétség, az éjszaka, az éjszakai álom!

De te kedves hónap még benne vagy szívünkben, hiszen oly sok szép dolog történt!

Volt nevetés, volt sírás, de öröm is volt bizony ám!

Most búcsút intesz te is, viszlát egy év múlva újra várunk rád!

Most nyomodban itt van már novemberben ami sok reményt hoz majd az életben!

Mert lesz ha úgy akarjuk sok mosoly, s boldog pillanat!

Igaz a nap már lassabban ébreszti a hajnalt!

De nekünk csodákkal teli pillanatokat hozhat, csak éljünk mindig boldogan!

Maradj még kicsit drága október, s legyen az utolsó napod csodaszép!

Mert van aki téged ünnepel ma még!

Csodás legyen november igaz már hidegebbek lesznek a reggelek,

de legyen benne mindig nevetés, legyen benne szeretet ami életünk végéig elkísér!

Csodás hónap viszlát október!

                                                

 

1956 október 23

1956 október 23

A 56-os forradalom

Az 1956-os forradalom Magyarország népének

a sztálinista diktatúra elleni forradalma

és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadság harca,

amely a 20. századi magyar történelem

egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A budapesti diákok

békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án,

és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával

fejeződött be november 10-én.

 

Fazekas Miklós: Októberi éj

 

Hajas György: Október

Október

Október reggel ezernyi színnel

Búcsúzik a nyártól a fény,

Vad felhők rongyán átküzdve lángját,

Csillan a tó tört tükörén.

Október eljött ónos esőkkel

S szobámba kényszerít a szél,

Elbúcsúzott a kedves ágtól,

És sárba hullt egy falevél.

Október itt van, hűvös a hajnal,

Telet idéz a fagyos éj,

A galagonya izzó ruháját,

Pirosra csókolta a dér.

Október estén sárgán világol

Ablakok párás üvegén,

Meleg otthonok szeretet-mécse.

Csak kint van fagy, csak kint lesz tél.

         / Hajas György  /

                                     

 

Október oltárán

 

Radnóti Miklós : Október végi hexameterek

 Október végi hexameterek

Táncosmedrű, fehér nevetésű patak fut a hegyről,

táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik.

Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron

s villog a fényben a kis füvek éle öreg remegéssel.

Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassú okosság

tartja az égen, hogy le ne hulljon: félti aranyát.

Lassú, okos vagyok én is e lassú, okos ragyogásban,

féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja,

téli ruhák vak gondja növekszik, apad szemeidben

s mint a lehelet futja be tükreit, árad az álmos

bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik

s ébred a csók. Feketén jön a hó, jön a tél, feketélnek

sarkai máris az őszi nagy égnek, a hajnali órák

léptei már sikósak. Gyere hát elaludni az esték

hosszú szakálla alá: nézd, gyermeked is vagyok én, de

felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett,

nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji

füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben.

Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka

ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen,

forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal.

Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk, –

ketten az egy gonddal.S míg elkap az álom, az éjben

hallani, csapdos az ősz nedves lobogója sötéten. 

            / Radnóti Miklós /

                                            

Szabó Ila: Október

 

Október: Mindszent hava

 Október a 2. őszi hónap a naptár szerint

és az 1. teljes őszi hónap csillagászati szempontból.

Időjárásunkban e hónapban már jelentős változások következnek be

a nyári időszakhoz képest, igaz a hónap elején még

jellemzőek a tipikus “vénasszonyok nyara” vagy más néven

“indián nyári” napok.

A népi időjóslás szerint október, azaz Mindszent hava

ha zivataros, hideg és szeles lesz a tél.

S a jövő tavaszra is jövendöl:

úgy tartják, hozzá hasonló lesz majd a március időjárása.

Ha októberben még meleg van, annak a „böjtje”

egy hideg februárral jön el, az októberi hideg szelekért viszont

enyhe január fog kárpótolni.

                         

Bakos Erika : Október 6

 

Tóth Árpád: Október

Október

 

A levegő hideg, kék és merev,
S sziszegve metszi éles cirpelés,
Mint bánya mélyén a kék érceret
A zengő fúró. Már a fény kevés.
A sötét ég tisztára van seperve,
A láthatár fakó vonal, üres, -
Vízszintes közönyét ezüst s veres
Tornyok nem gyújtják fel már. Komor este.
 

Október. Pompa és szín nincs tovább.
Ó, mikor még arany fény lihegett,
S tömör bíbor és roskadó brokát
Fedte a kéjes, ájult ligetet...
Már meztelen az erdő. Véges végig
A züllött úton roncs, bú és szemét.
Korhadó tönkök. Egy nyirkos, setét
Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.
 

Ősz, fáradt isten! - csendes és unott,
Kinek halavány ujjaid közül
Arany hullt, s már aranyaid unod,
Szeretsz-e? - lelkem hozzád menekül.
Szemed sárga, hűvös nézését küldd le
A szívemig a hervadt végtelenből,
Ím hozzád búsan és keserűn leng föl
Eltűnődésem lassú tömjénfüstje...
 

Mért élek én - s boldog mért nem vagyok?
Mért fáj ez örök, tűnődve kuporgó
Magány? - és máskor mégis mért sajog
Magányért lelkem? Ó, lélek, te forró
Tropikus homok! mért hajtasz virágot:
Gyönyörű vágyat s jaj, gyökértelent?
Arany gyümölcsöt a nagy őszi csend
Nekünk nem hoz, csak bút, beteg sirámot...
 

Ó, ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak,
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet-lecke? - e kevés
Bölcsesség? - ez a lemondó alázat?...
 

És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, mely mint roppant szalag,
Ezüst gépszíj egy örök kereken,
Az esti sziklán zúgva leszalad,
- Kitárja újra reszketőn, sután
Kelyhét a vágy, a lélek bús virága,
Az árva, bíbor kelyhet minden drága
Nagyszerűségek napfénye után...
 

És fáj az elmúlás... mint egykor, régen,
Mikor még mint gyerek, szelíd, zömök,
Ebéd után, kora őszi sötétben
Ültem az elhagyott asztal mögött:
Szomorkodtak a félbehagyott étkek...
Poharak alján tompa tűz... a torta
A halvány tálcán búsan bújt csoportba...
S egyszerre, furcsán, szememben könny égett...
 

1916

      Tóth Árpád