Timár Judith: Tél temetés

 Tél temetése

Falu népe készülődve hirdeti a maskarát,

Ellepi emberek zöme az elhavazott utcát.

Ujjongva ünneplik húshagyó nap keddet,

Mulatozás időszaka ezennel eltemetkezett.

Hamubotos legények beöltözve kurjongatnak,

Cigány muzsikusok talpalávalót dalolnak.

Székely ruhás lányok, legények mulatnak,

Ölelkezve a falu utcáin végig vonulnak.

Régi hagyományt feledésbe nem hagyják,

Illyés szalmabábút szekéren meghordozzák.

Falunépe felvonulva kíséri utolsó útjára,

A nap bezárásával teszik őt tűzlángra.

Község háza táján útjuk véget ér,

Elégetik a pocakost, a jólét neki befellegezvén

Ezen nappal, a böjtöt neki el is rendelik,

Siratós vénasszonyok a búcsúzást éneklik.

                               /  Timár Judith   /

                                                       

Pápai Ildikó : Tavaszköszöntő

 

Az a híres Velencei Karnevál

 A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában.

A karnevál szó eredete a középkori latin carne levare, ,,a hús elhagyása" kifejezésből alakult ki.

Története ezer évre nyúlik vissza az időben. Elsőként 1094-ben került sor az eseményre.

A karnevál egy hatalmas bállal kezdődött, akárcsak napjainkban, amit számtalan színielőadás, játék és koncertek kísért a város terein.

A jelmez által a karnevál idejére megszűntek a társadalmi különbségek. Idővel aztán az öltözékek is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak.

           

                                               

                                                 

A mosolyod mögött...

 A mosoly mögött...

Van egy mondás, hogy ki sokat nevet, annak valami nagyon fáj, és én azt is gondolom, hogy ez igaz, mert a világ legjobb álcája mosolyunk, mi elrejti félelmeink, érzéseink, és azt a csalfa hitet is tudja kelteni környezetünkben, hogy velünk minden rendben, boldogok vagyunk.

Irigy gondolatok száguldanak manapság, ha valakit tényleg őszintén mosolyogni látnak, és gyanakvó tekintetek övezik nap, mint nap. Az állandó mosoly mögött viszont több fájdalom rejtőzik, mint gondolnánk, és ki ezen pajzs mögött éli életét, az évtizedekre tud elveszni az álmosolyok útvesztőjében.

Egy mosoly valódi ereje a legvastagabb várfalon, és a legkeményebb vasajtón is áthatol. Szíveket és öklöket nyit, de ha valakit csak mosolyogni látsz...

Akkor joggal feltételezheted, hogy az illető vagy sültbolond, vagy mosolygó álarca rejtekén éli egyáltalán nem boldog életét. Csak azok veszik ezt az álarcát észre, kik valóban közel állnak hozzá, és valóban látják a mosoly mögötti arcot is...

Suttogó Gabriel

Farsang

 

Vári Józsefné :Álarcosbál

 Álarcosbál

Azt kiáltja a kisbíró: Figyeljetek, emberek!

Álarcosbál lesz a héten, mind, ki mozog, eljöhet.

Kötelező ám az álarc, kinek nincs, az nem jöhet!

Készülődnek az asszonyok, fánkot sütnek szalagost.

Busót készít a sok férfi, arca legyen haragos!

Karcsi, Marcsi párba fognak, menyasszony és vőlegény,

Szalmabábut égetnek majd, az lesz ám az esti fény!

Marci bácsi, Terka néni nem érzi, hogy milyen vén.

Addig ropja kicsi és nagy, míg a csizma elszakad,

Ne törődj, ha mezítláb is, szóljon csak a haddelhadd!

Riasszuk hát el a telet, elég volt a hidegből,

Elköszönök Én is most már a táncoló seregtől.

                        /  Vári Józsefné  /

                                   

                     

Tali Gitta : Farsangi csemege

 

Farsang

 

"Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban."

                       /Szepes Mária /

                                                

Farsang napja

 

Mazál Ferenc: Farsangi álom...

 Farsangi álom...

Fercsi, Tercsi figyelj ide, halihó,

Farsangolni, farsangolni csudijó.

Legyek király, fényes dáma, királylány,

Vagy bátor harcos, törzsfőnök indián.

.

Varázsoljunk tán Lovag Cipollával,

Világosságot, az őrült álmával.

Hófehérke, törpe, édes mostoha,

Ily álorcában ne ismerj rám, soha.

.

Menjünk Mohácsra, inkább busót nézni,

Kereplővel telet, bút messze űzni.

Távoli földön köszönt a Karnevál,

Ahol a nóta, kacagás messze száll.

.

S mi jól elleszünk majd, a tollas bálban,

Legnagyszerűbb farsangi mulatságban.

Mert maholnap ránk talál ám a Nagyhét,

Rohamosan múlik az idő, a lét.

                     /     Mazál Ferenc   /

                                                      

Szabó Anna : Február

 

Szuhanics Albert : Februári télbúcsúztató

Februári télbúcsúztató

Ez a hónap búcsúzik a téltől,

februárban nyúlnak a napok,

csökkennek az éjjeli fagyok,

s nem kérünk a bús északi szélből!

A hófüggöny-varázs elmúlóban,

a fehér táj emlék lesz csupán,

hogy mi vár ránk február után?

Tavaszi nap s földillat valóban...

Mert az idő kereke meg nem áll,

kizöldül az eke-szántott határ,

virágoknak felvirrad a napjuk.

Szemünk csillog a zöld, üde honra,

felmászunk egy szellő-járta dombra,

s víg arcunkat cirógatni hagyjuk.

 /   Szuhanics   Albert  /

                                        

Február 14.

 

Aranyos Ervin : Február

  Február

Hogy gondolsz a februárra?

- Jé, új hónap, mi az ára?

Vagyis mennyibe kerül?

Válaszolnod sikerül?

Nézz elébe, vajon mit hoz?

Le ne hagyjon, amíg piszmogsz!

Tervezz újat, váltsd valóra,

érted ketyegjen az óra!

Nem kell túl aktívnak lenned,

csak a vágy ébredjen benned!

S képzeld el, hogy már a tiéd,

s gazdagabb lesz a földi lét!

Nem kell érte megszakadnod,

elég önmagadat adnod,

s ne higgy annak, aki mást mond,

csak alapját kell megásnod!

A többi majd jön magától,

s ha a hited meg nem gátol,

valósággá lesz általad,

mivel teremt minden szavad!

Segítsd végre meg magadat,

ki álmodik, sikert arat!

A február nem jó másra:

vetésre, se aratásra!

Ám alkalmas teremtésre,

csak a kihívást vedd észre!

S hidd el boldogabb is leszel,

ha csak kivársz, és tervezel!

            / Aranyos Ervin /

                                          

Helló Február!

 

Jószay Magdolna : Februári alkony

Februári alkony

Mámoros volt az esti levegő,

mely megcsapott, mikor munkából merengve

megtörten indultam hazafele.

Február friss fuvallata meglegyintett,

a pár napja hullott hótakarónak

ma a Nap nem kegyelmezett.

Kiterjedt tócsákat kerülgetve

lágyabb, könnyebb napok reménye érint,

a tavasz illata ismerősként érkezve

régmúlt ízeket, hangulatot idéz.

Máskor nem figyelve erre, most tudatosan

mélyeket lélegeztem - hihetetlen érzés...

nem fut el hirtelen, marad még a tél,

de az új tavasz reménye

sejtjeimbe rögződve,

rejtve már bennem él.

                   /  Jószay Magdolna  /

                                                       

Február

 

Abradan: Február-Jégbontó hava

Február - Jégbontó hava

Árja szalad a forrásnak, a lét bodzabokra

napfény-trillákat zeng a növő tavasz-ébredő szelekben,

az erdő mélyén a tölgyek lombot fogannak, apró

gyermekarcok nevetik ki a tél martalóc önző képmását

a tarló avítt lélek-göröngyei között, elvonul a haragos,

öreg tél, elvonulnak a fagyos szentek is,

rebbenőn ébred a táj, keresi az elveszett képeit, kincseit, 

mézízű vonzalmában is szelíd és játékos, pajkosan cserfes mint az első igaz,

északi szelek szárnyán érkező, üde tavaszi lehelet...

                                /   Abradan   /

                                                          

Bőr István : Maci jóslat

 

Szilágyi Julianna : Február

Február

Téltemetető kurta hónap,

örvendj kicsit még a hónak.

Hosszabbak a nappalok,

fagynak a hóangyalok.

Napsugártól hajlik az ág,

előbúj már a hóvirág.

Jelmez készül mulatságra,

sok szem csillog rá a fánkra.

Búcsúztatják mind a telet,

korlátok közt, ahogy lehet.

Varjú károg még a fákon,

csizma kopog még a lábon.

Remény bújkál a szemekben,

tavaszérzés a szívekben.

Jégvirágos kurta hónap,

ne légy gátja semmi jónak!

          /  Szilágyi Julianna  /