Szabó Lőrinc : Az áprilisi rügyekhez

  Az áprilisi rügyekhez


Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,

és közben milyen nagyra nőttetek!

hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok

és ezer könnyű és friss fodrotok

halványzöld lángként repdesi körül

a gallyakat és táncol és örül.


De szépek vagytok, tavaszi rügyek,

de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,

mi vár rátok - ha itt az ideje,

mint a barna földből a rét füve,

a barna ágból kicsaptok ti is,

akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,

bölcsebbek, mint én, egészségesek ...

Egy hónapja nem láttuk a napot,

mégis hittetek és kibújtatok,

hajtott a szent önzés, küzdöttetek,

győzni akartatok és győztetek!


Győztetek, hívő rügyek s levelek,

irigyelhetem erényeteket:

bolond idő járt rám is, április,

hosszú, naptalan, de én e komisz

tavaszban, mely oly zord és fénytelen,

hitetlen voltam és reménytelen.


Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,

utáltam már az egész életet

s ez kellett, ez a büszke változás,

szemeimben ez a csodálkozás,

ez kellett, hogy megváltsam magamat

és megérthessem a példátokat,


hős példátokat, parányi rügyek ...


Egy hét alatt de nagyra nőttetek!

Zöld zászlaitok felrepültek a

bokrok, fák és hegyek csúcsaira

s hiába ez a gyilkos április,

reményt hirdettek, reményt nekem is!

           /   Szabó Lőrinc  /

                                     


Bakos Erika : Szeszélyes április

Szeszélyes április


Rúzs-színű rügyet bont a szél,

hajakat kócol, s szemtelen,

bújik ing alá, szív fölé,

bolondos, mint a szerelem.

Hamvaszöld ruhában a rét,

rajta ezer pihés pom-pom,

napsugár színét kibontja,

szempillát rebbent lányokon.

Virágruha őriz álmot,

fagyoktól retteg a bibe,

riadt csikó az április,

még nem fogad kegyeibe.

Harmatbölcsőt ringat a nap,

benne egy szeszélyes gyermek,

nevetve nyarat vetkőztet,

s hunyorgó szemével ver meg.

           /   Bakos Erika    /

                                                  


Kányádi Sándor : Április hónapja

Április hónapja


Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.



Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.



Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet:

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.



Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.



Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

       /  Kányádi Sándor   /

                                              


József Attila : Jelen, Mult ,Jövő

 

JELEN, MULT, JÖVŐ


Az elmultba szemem tétován tekint

Egy percre csak! Üldözi a jelen,

Nem pihenhet régi emlékeken,

Unos untalan visszatér megint.



A jelen, oh! a jelen mindig bántott,

Amerre én, mindig arra haladt,

Tövisekkel hinté bé az utamat

S elvett tőlem reményt, boldogságot.



Nem veheté el, bár kínzott nagyon

- Történik minden, ahogy írva vagyon -

Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.



Tövises úton segít a jövendő;

Jövőben dicsőül meg a szenvedő;

Jövő mutatja az utat előttem!


1921. ápr. 15.

       /  József Attila   /

                             


Szuhanics Albert : Áprilisi üzenete

 Áprilisi üzenet


Áprilisi szellő üzen,

pattannak a rügyek,

ímé a nem halasztható

legfontosabb ügyek:


Nyíljatok ki szép nárciszok,

zöldüljön a határ,

tavasz-himnuszt énekeljen

minden dalos madár!


Napfény csalja ki a kertben

gyümölcsfák virágát,

lássuk sárgán tündökleni

aranyeső ágát!


Ébredjetek tulipánok

a tavaszi fényben,

nem kell többé dideregnünk

ködben, fagyos télben...!

           /  Szuhanics Albert   /