Szabó Lőrinc : Az áprilisi rügyekhez
Az áprilisi rügyekhez
Nem
láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.
De
szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok - ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.
Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek ...
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibújtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!
Győztetek,
hívő
rügyek
s levelek,
irigyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.
Az
voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,
hős
példátokat,
parányi rügyek ...
Egy
hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!
/ Szabó Lőrinc /
Bakos Erika : Szeszélyes április
Szeszélyes április
Rúzs-színű
rügyet
bont a szél,
hajakat kócol, s szemtelen,
bújik ing alá, szív fölé,
bolondos, mint a szerelem.
Hamvaszöld ruhában a rét,
rajta ezer pihés pom-pom,
napsugár színét kibontja,
szempillát rebbent lányokon.
Virágruha őriz álmot,
fagyoktól retteg a bibe,
riadt csikó az április,
még nem fogad kegyeibe.
Harmatbölcsőt ringat a nap,
benne egy szeszélyes gyermek,
nevetve nyarat vetkőztet,
s hunyorgó szemével ver meg.
/ Bakos Erika /
Kányádi Sándor : Április hónapja
Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
/ Kányádi Sándor /
József Attila : Jelen, Mult ,Jövő
JELEN, MULT, JÖVŐ
Az
elmultba szemem tétován
tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott nagyon
- Történik minden, ahogy írva vagyon -
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!
1921.
ápr.
15.
/ József Attila /
Szuhanics Albert : Áprilisi üzenete
Áprilisi üzenet
Áprilisi szellő üzen,
pattannak a rügyek,
ímé a nem halasztható
legfontosabb ügyek:
Nyíljatok
ki szép nárciszok,
zöldüljön a határ,
tavasz-himnuszt énekeljen
minden dalos madár!
Napfény
csalja ki a kertben
gyümölcsfák virágát,
lássuk sárgán tündökleni
aranyeső ágát!
Ébredjetek
tulipánok
a tavaszi fényben,
nem kell többé dideregnünk
ködben, fagyos télben...!
/ Szuhanics Albert /