Balogh József: Nyár

  Nyár

Nyár kacsint be az ablakon

egy tikkadtságos hajnalon,

fénye a redőnyt törve át

magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,

lajháros-lusta ágylakót,

tarisznyájában új virág,

– nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,

egy tópartra szánt rádió,

fecskék cikázó röpte száz,

veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,

nevet a Nap rá huncutul,

izzad az erdő, fű, a rét,

patak párolog, és az ég

szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:

kugliznak fönn az ördögök,

fürge felhő száll, dús-esős,

lenn fű között időz az őz,

hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

          / Balogh József   /

                                            

Nyár köszöntő

 

Cecelia Ahern: Nyár

 

Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj

 Nyári éj

Emelkedik a lassú tenger.

Az álom sűllyed, olvadok.

Tárt ablakunk alatt a mélyben

a júniusi éj csobog.

Üvegzöldszínű habja szélén

mint fel-felbukkanó halak,

a csillagok kecses csapatban

csobbannak és villámlanak.

S a fák között – kövér korállok

árnyékot-lengető bogán,

haján világító moszattal

átúszik lassan Szent-Iván.

           

   /  Nemes Nagy Ágnes /

Kánikula : Áprily Lajos

 

Petőfi Sándor : Mint felhők nyári égen....

MINT FELHŐK A NYÁRI ÉGEN...

Mint felhők a nyári égen,

Érzeményim jőnek-mennek

Majd fehéren, majd sötéten;

S egy sem áll, egy sem pihen meg.

Hova mennek? honnan jőnek?

Nem tudom, nem sejthető;

Hozza és elfúja őket

Az örök szél, az idő.

A szerelem fellegéből

Hulltanak reám villámok;

A barátság fellegéből

Záporesők szakadának.

Zápor és villám multával

Csendes tiszta lett az ég,

S a másik perc fuvalmával

Ujra felhő érkezék.

S a felhők, habár fehérek,

Árnyat akkor is csak vetnek.

Majd ha én oly időt érek,

Hogy felhőim megrepednek!

S széleikre rózsaszínben

Száll az égő napsugár,

S ők úgy állanak fölöttem,

Mint megannyi tündérvár!

Oh ez idő el fog jőni,

Amidőn majd szerelmemnek

S barátságomnak felhői

Rózsaszínben tündökölnek;

Hanem akkor már indulhat

Temetésemre a pap,

Mert ha a felhők kigyulnak

Lemenőben van a nap.

Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.