Aranyosi Ervin : Április köszöntő

 Április köszöntő

Eljött az április,

bolondosan, szépen.

Nap sugara ragyog

az egyik kezében.

A másikban felhőt

csavargat, hadd sírjon,

s ihleti a költőt,

róla verset írjon!

Hát kedves április,

ami engem illet,

nézem szép világod,

ami verset ihlet.

Barackfa virágzik,

cseresznye bont lombot,

fű festi zöld színre,

a mezőt, a dombot.

Madarak dalára,

szélúrfi lejt táncot,

virágozni hív most

orgonát, akácot,

aranyeső szórja

aranyszín virágát,

sárgán irigykedve

lesi a világát.

Kék ibolya bújik,

nyurga fa tövében,

szőlőn új hajtások

sorakoznak szépen.

Tulipán és nárcisz

színezi a kertet,

csodás festményükhöz

szép színekre leltek.

Április, április,

te bolondos hónap,

reményt adsz a léthez,

szebb lesz majd a holnap,

Megtöltöd a létet

érzéssel, reménnyel,

feléleszted lelkünk

élő, tiszta fénnyel.

Bolondos április

vidáman köszöntünk,

 üres poharunkba

tiszta vizet öntünk.

Nevetéssel kezdünk,

vetéssel folytatjuk,

bizakodó hittel

önmagunkat adjuk.

                /   Aranyosi Ervin  /

                                               





Farsangi kiáltvány


 

Szuhanics Albert : Farsangi rigmusok

Farsangi rigmusok


Nyakon vágott ez a konyak,

legyetek ti hatékonyak!

Én egy litert bevedelek,

utána majd leheverek!

Ihaj-csuhaj! Juhéja!

Lángost eszik a béka!

Maszkabálból míg hazajutsz,

leválik a macskabajusz!

Édesanyám ki ne nevess,

imhol hol az orjaleves?!

Juhéja! Ihaj-csuhaj!

Megőszült az árvalányhaj!


A sok bortól ég a gyomrom,

a konyhában csetlem-botlom!

Arcom piros, orrom veres,

kicsi kincsem engem szeress!

Ihaj-csuhaj, juhéja!

Be ne ess a fazékba!

a maszkom rég leszakadt,

benn fekszem én a pad alatt.

Gyere rózsám, bújj be ide,

porzó leszek, te meg bibe!

Ihaj-csuhaj, juhéja,

megcsipkedett a héja!



Kivirágzik az én orrom,

igyál komám, rontom-bontom!

Van étel a fazékba`

bele ugrott a béka!

Ihaj-csuhaj, farsangolok,

meg ne lássanak a papok!

Jobb ha most már csendben leszek,

Petőfitől leckét veszek!

Hogyan írjam meg a rigmust,

el ne rontsam a jó taktust!

Ihaj-csuhaj kutyafül!

      /Szuhanics Albert /

                                         


Farsang

A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókedd éjféléig, a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig (a húsvétot megelőző 46. napig) tartó időszak elnevezése. Hagyományosan a vidám lakodalmak, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották .A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karnevált (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

                                                        


                                             



Február


 

Kamarás Klára : Február végén

Február végén


Mit mesélhetnék most,

Február havában?

Víg farsangi bálban

Én bizony nem jártam.

Hideg szelek fújtak,

Az arcomba vágtak,

Nagykendőbe bújtam,

Mégis rám találtak.



Havat sepregettem,

Tüzet élesztettem.

Tavaszról daloltam?

Jól be is rekedtem!

Tél végéhez érve

Már csak azt kívánom,

Hó helyett hóvirág

Nyíljon a portánkon

                   /  Kamarás Klára   /

                                                     


Antal Sára : Február

Február


Február, ó, február,

hófehér a láthatár,

erdőszélen zöld fenyő,

rajta madáretető.

Cinkék, rigók csemegéznek,

és vidáman csicseregnek.

Nézz csak ki a hómezőre,

felbukkan ott két fülecske,

két kis szürke nyuszifül,

a gazdája hóban ül.

Ott távol egy őzgida,

vele tart az őzmama,

szökdécselnek vidáman

februári világban.

Szürke fellegek között

varjúcsapat körözött.

Bokrok között vörös folt,

- fogadok, hogy róka volt!

Itt csend van, de odaát

ki hívhatja malacát?

Bizony, vaddisznó-mama,

röfög, csörtet nyomukba`.

Út közepén szarvas les,

- koronája fenséges,

ha megrezzen a bokor,

messze tűnik valahol.

Aztán minden elcsitul,

minden állat meglapul.

Csillag csillog odafenn,

hó világít idelenn...

             /    Antal  Sára  /

                                      


Pödör György : Február

 Február

Február van, február,

medve papa meditál:

tavasz jön vagy marad tél,

megegyem, mi maradt még?


Február van, február,

szarka madár lopni jár:

elfogyott vagy nem is volt,

nincs áruház, se kisbolt.


Február van, február,

róka koma ki-be jár:

még csak nem is szidhatjuk,

a faluban nincsen tyúk.


Február van, február,

kis nyuszika kapirgál:

tavalyról mi megmaradt,

ott lehet a hó alatt.


Február van, február,

még varjakat verbuvál:

mind azt fújja, nagyon kár,

hideg még a napsugár.


Február van, február,

a hóvirág arra vár:

adjon a Nap meleget,

fehérlik ő eleget.

       /   Pödör György    /

                                            











Bíró Antalné: Valantin napja

    Valentin napján

Február nyitja kikelet kapuját,

Bálint is hozza szerelmesek napját.

Vágyait ringató lány szíve lángol,

Várja szerelmét, ki valahol távol.

A viharos vizek hullámán harcol,

Izmos testével elemekkel dacol.

Nagyítóval nézi a látóhatárt,

Szürke felhők alatt a napsugarát.

Rózsaszínre festi a szürkeséget,

Lelkébe ülteti a reménységet.

Szellő hullámhossza fiúra talál,

Csitul a vihar hajó hazatalál.

Látja kedvesét a parti hajónál.

Báját, tűzpiros ruháját, mosolyát.

Hever mellette az a Rózsacsokor

Amit még induláskor neki hozott.

Ez a szerelmük hűséges záloga.

Piros rózsaszirmok örök mámora.

Boldogan táncolnak a bálteremben,

Keringőt, tangót finoman kecsesen.


                    Bíró Antalné

                                          


Varga Éva polgári : Február

 Február

Hóból ki nőtt törékeny virág,

kertedben hóvirág február,

kikeletet áhít a világ,

öleld hát eltévedt napsugár.



Föld szívét fényed melegítse,

tavasz lázra, rügyfakadásra,

halk dobogását élénkítsd fel,

tél szellemét bírd megadásra



Csitítsd a szelet langy szél legyen,

földre ülve megszelídüljön,

látod, a tavasz üzent neked,

kis törékeny hírnököt küldött.



Vedd komolyan az üzenetet,

űzz felhőket, hulljon a fényed,

csókold az alvó természetet,

s remény ébred, vége a télnek.

            /  Varga Éva polgári  /

                                                





Jane Green -idézet

 "Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett, akiket szeretünk,

sosem elég azt mondani, szeretlek, hanem minden áldott nap

ki is kell mutatnunk azt a szeretetet, még olyankor is,

amikor akadályokat gördít elénk az élet."

~ Jane Green ~

Márai Sándor- Idézet


 

Idézet -Jennifer Healey


 “Ha az élet túl nehéznek tűnik, a világ pedig reménytelennek, maradj bátor.A legjobb ajándék amit másoknak adhatsz körülötted, az a saját bátorságod, az, hogy ragyogsz, segítesz, felemelkedsz, hogy hű vagy ahhoz, aki lenni szeretnél, és képes vagy szeretni, akármi történik is.

Légy bátor, mert ebben rejlik a világ legnagyobb ereje.(…)
Fény van a lelkedben: ugyanaz a fény, amely életet ad mindennek, ami körülvesz.”
/Jennifer Healey/

Tánc idéze


 

Idézetek- Nemesfalvy Réka

 

Sokszor olyan ostoba az ember. Legtöbbször csak annak tudja a valódi értékét, amit elveszít, vagy amit nem kap meg.

Amit épp birtokol, azzal könnyelműen bánik, ahelyett, hogy megbecsülné.

Nem mondja el annak, akit szeret, mert hát, úgyis tudja ő, és különben is ott van a holnap.

Pedig a holnap nem is biztos, hogy létezik.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy ő más, de valóban más, vagy csak másnak akar látszani?

Ha valami igazán fontos arra mindig kell, hogy legyen idő.

Kell, hogy legyen idő megállni, megcsodálni, elmondani, átölelni. Fel kell ismerni ha valami nem jó, tudni kell változtatni. és, lehet, hogy már soha többé nem lesz alkalmunk megtenni.

Tudnunk kell, mi a dolgok valódi értéke, tudnunk kell, akkor is, amikor megkapjuk, és nem csak akkor, amikor elveszítjük..."

                          /   Nemesfalvy Réka / 

                                                           


 

Idézetek Carl Zuckmeyer


 

Szép idézet

 

"Megtanultam és már rég tudom, hogy a jót a szívével látja az ember.

 Már tudom, hogy ami nekem fontos az másnak nem. 

Tudom hogy léteznek emberek, akiknek fontos vagyok és mindig lesznek, akiknek nem.

 Megtanultam és már rég tudom, hogy az élet azért szép, mert magam teszem széppé és

 nem várom el másoktól. Nem baj, ha mások mást látnak, ők másban látják a jót, 

másban a szépet és ez így van jól."

                                                                       (W.sr)

                                                                                        


Lia Liretta idézet

"Szóval, kedvesem, ha megöregsszel...

Soha ne taníts senkinek semmit. Még akkor sem, ha biztosan tudod, hogy igazad lesz. Emlékezz arra, hogy mennyire bosszantott téged egykoron. Te magad is megfogadtad az idősebbeid tanácsát?

Ne próbálj segíteni, hacsak nem kérnek. Ne erőltesd senkire. Ne próbáld megvédeni szeretteidet a világ minden balszerencséjétől. Csak szeresd őket és kész.

Ne panaszkodj! Az egészségedről, a szomszédaidról, a kormányodról, a nyugdíjalapodról! Ne válj át régi veszekedőssé a bejárati padon.

Ne várj hálát a gyerekektől. Ne feledd: nincsenek hálátlan gyerekek - vannak ostoba szülők, akik hálát várnak a gyerekeiktől.

Ne mondj olyan kifejezéseket, mint: "Én a te korodban... "A legjobb éveket adtam neked... ", "Idősebb vagyok, így jobban tudom... "Ez elviselhetetlen!

Ha unokáid vannak, ne ragaszkodj ahhoz, hogy neveden szólítsanak, ha Nagymamának szólítanak. Ez hülyeség.

Ne pazarold az utolsó pénzed anti-aging kezelésekre. Ez teljesen felesleges. Jobb, ha utazásra költöd őket.

Ne nézz tükörbe és ne sminkelj egy sötét szobában. Ne hízelegj magadnak. És próbáljon meg a lehető legelegánsabbnak tűnni. Pontosan elegáns, nem fiatalos. Hidd el, jobb ez így.

Ne próbálj mindenáron lépést tartani az idővel: megérteni az új technológiákat, megszállottan követni a híreket, folyamatosan tanulmányozni valami újat, nehogy "lemaradj a korral". Csinálj amit akarsz.

Ez szórakoztatóbb.

Milyen sikeres vagy!

Mennyi mindent tehetsz!

Ne hibáztasd magad semmiért. Bármi is történt az életedben vagy a gyermekeid életében, te mindent megtettél.

BÁRMILYEN HELYZETBEN ŐRIZD MEG A MÉLTÓSÁGOD! Egészen a végéig! Tegyél meg minden tőled telhetőt kedvesem, ez nagyon fontos. És ne feledd, ha még élsz, valakinek szüksége van rád. „

                                                  /   Lia Liretta   /

                                                                             


Sarah Garden

 

"Elvárni senkitől nem lehet semmit.

El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek...

Egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat,

s akit akár meg is változtathatunk... Mi magunk.

S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre.

Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is.

Ha mindig a legtöbbet adod másoknak,

előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni."

                                                    



Márai Sándor

 

"Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet,

közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok.

A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában,

a kályhák nyers, orrfacsaró illatában,

mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett.

Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor

emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan

kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből

elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni."

                        /   Márai Sándor  /

                                                          


Récz Gyuláné Violka

 

A kis hóvirág koratavasszal

áttöri a fagyos hóréteget,

kidugja fejecskéjét,

mert élni, virulni akar.

Miért ne tudnánk mi is

életünknek nehézségeit,

mit ez az év is tartogat

venni és legyőzni több hittel,

akarással - és több bátorsággal.

                  (  Rácz Gyuláné Violka  )

                                                           


Csitáry-Hock Tamás: idézet

 

"Nem az számít, ki mit gondol - rólad.

Az számít, ki szeret - téged.

Nem az a fontos, aki arcával mosolyog csak rád, az a fontos, aki lelkével teszi.

Nem az számít, aki mindent tud rólad, az számít, aki szívedet ismeri.

Nem az a fontos, aki szemével néz téged, csak az, aki szívével lát.

Ne törődj azzal, aki csak kapni akar tőled, azzal foglalkozz, aki adni is akar.

Nem az a fontos, aki a hiányt nézi benned, csak az, aki kincseidet látja."

                           /Csitáry-Hock Tamás/

                                                             


Wass Albert : Idézetek az életről

Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy.

Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,

melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,

és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő.

Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.

A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.

Félelmet, hogy egyszer véget ér.

A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet:

úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember. 

                                        / Wass Albert   /


Máriai Sándor : A gyertyák csonkig égnek

A gyertyák csonkig égnek (részlet)

" Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is...Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.

Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor  öregszel  igazán, végzetesen és véglegesen .Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... S ez az öregség.

                           / Márai Sándor /