Timár Judith: Tél temetés

 Tél temetése

Falu népe készülődve hirdeti a maskarát,

Ellepi emberek zöme az elhavazott utcát.

Ujjongva ünneplik húshagyó nap keddet,

Mulatozás időszaka ezennel eltemetkezett.

Hamubotos legények beöltözve kurjongatnak,

Cigány muzsikusok talpalávalót dalolnak.

Székely ruhás lányok, legények mulatnak,

Ölelkezve a falu utcáin végig vonulnak.

Régi hagyományt feledésbe nem hagyják,

Illyés szalmabábút szekéren meghordozzák.

Falunépe felvonulva kíséri utolsó útjára,

A nap bezárásával teszik őt tűzlángra.

Község háza táján útjuk véget ér,

Elégetik a pocakost, a jólét neki befellegezvén

Ezen nappal, a böjtöt neki el is rendelik,

Siratós vénasszonyok a búcsúzást éneklik.

                               /  Timár Judith   /

                                                       

Pápai Ildikó : Tavaszköszöntő

 

Az a híres Velencei Karnevál

 A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában.

A karnevál szó eredete a középkori latin carne levare, ,,a hús elhagyása" kifejezésből alakult ki.

Története ezer évre nyúlik vissza az időben. Elsőként 1094-ben került sor az eseményre.

A karnevál egy hatalmas bállal kezdődött, akárcsak napjainkban, amit számtalan színielőadás, játék és koncertek kísért a város terein.

A jelmez által a karnevál idejére megszűntek a társadalmi különbségek. Idővel aztán az öltözékek is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak.

           

                                               

                                                 

A mosolyod mögött...

 A mosoly mögött...

Van egy mondás, hogy ki sokat nevet, annak valami nagyon fáj, és én azt is gondolom, hogy ez igaz, mert a világ legjobb álcája mosolyunk, mi elrejti félelmeink, érzéseink, és azt a csalfa hitet is tudja kelteni környezetünkben, hogy velünk minden rendben, boldogok vagyunk.

Irigy gondolatok száguldanak manapság, ha valakit tényleg őszintén mosolyogni látnak, és gyanakvó tekintetek övezik nap, mint nap. Az állandó mosoly mögött viszont több fájdalom rejtőzik, mint gondolnánk, és ki ezen pajzs mögött éli életét, az évtizedekre tud elveszni az álmosolyok útvesztőjében.

Egy mosoly valódi ereje a legvastagabb várfalon, és a legkeményebb vasajtón is áthatol. Szíveket és öklöket nyit, de ha valakit csak mosolyogni látsz...

Akkor joggal feltételezheted, hogy az illető vagy sültbolond, vagy mosolygó álarca rejtekén éli egyáltalán nem boldog életét. Csak azok veszik ezt az álarcát észre, kik valóban közel állnak hozzá, és valóban látják a mosoly mögötti arcot is...

Suttogó Gabriel

Farsang

 

Vári Józsefné :Álarcosbál

 Álarcosbál

Azt kiáltja a kisbíró: Figyeljetek, emberek!

Álarcosbál lesz a héten, mind, ki mozog, eljöhet.

Kötelező ám az álarc, kinek nincs, az nem jöhet!

Készülődnek az asszonyok, fánkot sütnek szalagost.

Busót készít a sok férfi, arca legyen haragos!

Karcsi, Marcsi párba fognak, menyasszony és vőlegény,

Szalmabábut égetnek majd, az lesz ám az esti fény!

Marci bácsi, Terka néni nem érzi, hogy milyen vén.

Addig ropja kicsi és nagy, míg a csizma elszakad,

Ne törődj, ha mezítláb is, szóljon csak a haddelhadd!

Riasszuk hát el a telet, elég volt a hidegből,

Elköszönök Én is most már a táncoló seregtől.

                        /  Vári Józsefné  /

                                   

                     

Tali Gitta : Farsangi csemege

 

Farsang

 

"Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban."

                       /Szepes Mária /

                                                

Farsang napja

 

Mazál Ferenc: Farsangi álom...

 Farsangi álom...

Fercsi, Tercsi figyelj ide, halihó,

Farsangolni, farsangolni csudijó.

Legyek király, fényes dáma, királylány,

Vagy bátor harcos, törzsfőnök indián.

.

Varázsoljunk tán Lovag Cipollával,

Világosságot, az őrült álmával.

Hófehérke, törpe, édes mostoha,

Ily álorcában ne ismerj rám, soha.

.

Menjünk Mohácsra, inkább busót nézni,

Kereplővel telet, bút messze űzni.

Távoli földön köszönt a Karnevál,

Ahol a nóta, kacagás messze száll.

.

S mi jól elleszünk majd, a tollas bálban,

Legnagyszerűbb farsangi mulatságban.

Mert maholnap ránk talál ám a Nagyhét,

Rohamosan múlik az idő, a lét.

                     /     Mazál Ferenc   /