Úgy szeretem a fákat,
amik sorfalat álltak,
amerre mentünk, jöttünk.
Meg a ringó táblákat,
amelyek bólogattak
hozzá, hogy együtt láttak.
A kukorica-tábla
szép zöld zászlókkal intett,
játékból meglegyintett.
És a kis gyenge, lenge
fűszálak az út mentén,
sok kis mezei tündér,
olyan szelíden, szendén,
maguk elé merengve
hallgattak a fejünknél.
/ Nadányi Zoltán /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése