Üdvözöllek November!
Hónapokról versek ,idézetek .képek
Márai Sándor:Négy évszak ( November )
Márai Sándor Négy évszak
(részlet)
November
A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.
Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.
(részlet)
November
A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.
Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.
Novemberi hold
Novemberi hold
A holdat bámulom,
a holdat,
a november öléből burjánzó
ködben
csapzottan-lógó teliholdat,
hamar besötétült,
kétszer is odamegyek az ablakhoz
és a november-asszony
terebélyes szoknyáiból
bágyadtan fölbukó holdat
figyelem,
a véres teliholdat,
korán fekete lett a délután,
feketerigók csettegnek
és én a halálos lókoponyájú holdnak,
a lüktető homlokú teliholdnak
suttogom:
micsoda öncsalás volt!
azt hittem, megállíthatatlan
a vérem,
mint az örökké virágport
szakító szél,
de most
a cseresznye-, mandula- és diófák
levetkőztek a kertben,
sárgul-vöröslik a ruhájuk
egy kupacban;
harmadszor is az ablakhoz megyek
és a röntgenképszerű fák
fölé ágaskodó
holddal,
az arcomba-röhögő teliholddal
együtt nyerítek föl:
micsoda önámítás volt!
nem szórják már rám szirmaikat
a hegyen rózsabokrok,
csak a száraz csipkebogyó-tüzek
melegítik pirosan
a szerelem hideg homályából
kidagadó holdat,
a november nyirkos rongyai közt
gőzölgő teliholdat.
/ Tornai József /
Novemberi hold
A holdat bámulom,
a holdat,
a november öléből burjánzó
ködben
csapzottan-lógó teliholdat,
hamar besötétült,
kétszer is odamegyek az ablakhoz
és a november-asszony
terebélyes szoknyáiból
bágyadtan fölbukó holdat
figyelem,
a véres teliholdat,
korán fekete lett a délután,
feketerigók csettegnek
és én a halálos lókoponyájú holdnak,
a lüktető homlokú teliholdnak
suttogom:
micsoda öncsalás volt!
azt hittem, megállíthatatlan
a vérem,
mint az örökké virágport
szakító szél,
de most
a cseresznye-, mandula- és diófák
levetkőztek a kertben,
sárgul-vöröslik a ruhájuk
egy kupacban;
harmadszor is az ablakhoz megyek
és a röntgenképszerű fák
fölé ágaskodó
holddal,
az arcomba-röhögő teliholddal
együtt nyerítek föl:
micsoda önámítás volt!
nem szórják már rám szirmaikat
a hegyen rózsabokrok,
csak a száraz csipkebogyó-tüzek
melegítik pirosan
a szerelem hideg homályából
kidagadó holdat,
a november nyirkos rongyai közt
gőzölgő teliholdat.
/ Tornai József /
NOVEMBERI GONDOLATOK
Mint játékban kifáradt kisgyerek
megül, ha az éjszaka közeleg,
megül szülője karján csöndesen,
úgy nálad én is egykor, Istenem,
mint munkás, napját bevégezetten,
ha itt az este, megnyugszom kezedben.
Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég,
mint elfogyó, kihúnyó, kicsi mécs,
erecske, mely folyammá szélesül,
s a parttalan tengerrel egyesül...
Hab habra csap, hullám hullámra hull,
de túl mécsen, hunyt lángon messze túl,
hol minden ér végső mederre lel,
hol hab s hullám szelíden megpihen,
időtlen évek tájai felett
virrasztva őriz tekinteted.
/ Balássy László /
Mint játékban kifáradt kisgyerek
megül, ha az éjszaka közeleg,
megül szülője karján csöndesen,
úgy nálad én is egykor, Istenem,
mint munkás, napját bevégezetten,
ha itt az este, megnyugszom kezedben.
Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég,
mint elfogyó, kihúnyó, kicsi mécs,
erecske, mely folyammá szélesül,
s a parttalan tengerrel egyesül...
Hab habra csap, hullám hullámra hull,
de túl mécsen, hunyt lángon messze túl,
hol minden ér végső mederre lel,
hol hab s hullám szelíden megpihen,
időtlen évek tájai felett
virrasztva őriz tekinteted.
/ Balássy László /
November
November az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos.
Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez.
A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták.
Az Arvisurák szerint Enyészet hava.
A népi kalendárium Szent András havának nevezi.
Forrás:A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
November az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos.
Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez.
A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták.
Az Arvisurák szerint Enyészet hava.
A népi kalendárium Szent András havának nevezi.
Forrás:A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
HERVADÁSKOR
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék...
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Ugye, ugye nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...
/ Ady Endre /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)