Mécsvirág
Szőlőhegyen
a kaszálón
bőven terem
a virágom.
Nem
is virág
talán mégse,
inkább a fák
örökmécse.
Zöld fehéren
szemlehúnyva
olyan délben
mint egy urna.
Zárt
födéllel
olyan ősi -
még az éjjel
hamvát őrzi.
Vagy
mintha így
takargatná
lángját, amíg
süt a nap rá.
Bólog,
alszik,
milyen kedves,
idehajlik
a kezemhez.
Darázs
is dong,
száll körüle,
keresi, hogy
hol a füle.
Tán
azt hiszi,
halványzöldre
mázolt kicsi
parasztbögre,
nappal
szirma
a fedője,
csillag ihat
csak belőle.
/ Simon István /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése