Hónapokról versek ,idézetek .képek
December
Gyémánt-könnyes jégvilággal
köszöntött be a karácsony,
pihe-puha hótakaró,
fehér bársony ült a tájon.
Csupaszra
vetkőzött fákkal
a napfény nem szeretkezett,
erdő mélyén és határban
szél úr hópelyhet kergetett.
Decembernek
lélegzete
sűrű, tejes ködbe fagyott,
felhők mögül a fény kibújt,
/ Domokos Jolán /
December
Nem
pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százév előtti, régimódi, biedermeier hónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez
a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.
/ Heltai Jenő /
Nézd, hogy ha havazik december...
Szerelmem, figyeld az ablakot!
Szólj, hozzanak még parazsat,
halljam a tüzet, hogy pattog.
A kályhához közel hozz széket,
vagy napjaimat? de ez mindegy-
megtanulnám szimfóniáját.
Szólj még, hogy hozzanak teát is,
és bujj ide mellém, kedves!
A Sarkról olvass nekem bármit,
s havazzon... a hó eltemessen.
De jó meleg van itt nálad,
Szent minden, mi díszíti szobád,
Nézd hogy havazik december...
Ne nevess... csak olvass tovább!
Nappal van s micsoda sötétség...
Szólj hát, hogy hozzák a lámpát.
Nézd, a hó, akár a kerítés,
S dér lepte az ajtónak zárját.
Én nem megyek ma már el innen...
Özönvíz előtt se után:
Nézd hogy havazik december...
Ne nevess... csak olvass tovább!
/ George Bacovia /
December
"Ez
a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a
köd és a hó fátylai mögött.Gyermekkorunkban
e hónap első napján
árkus papírra, kék és zöld ceruzával karácsonyfát rajzoltunk,
karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel dobogó szívvel
megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így
közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás
izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni Most,
hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még
mindig várnék valamire. Annyi karácsony múlt el, egészen
sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi
ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő
fejjel, tele kötelezettséggel
és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani: s még
mindig várok valamire."
/ Márai Sándor /
Majd felkérem a Mikulást...
Decemberelő
Le érett
már a sok gyümölcs
öregesen süt ránk a Nap
levél hullva - gyarapítja
- út fövenyét beborítva -
rőt színű, puha szőnyegét.
Lépések a kerti úton
zizzenve, lassan elhalnak
mókusok a fenyőágon
fázósan összebújnak,
rigó matat az avarban
pakolja a sok levelet
bogyót remél még alatta,
amit ripsz-ropszra megehet.
Ablaküveg dísze is más,
parányi csizma, kis cipő
kandin mozdulgat a függöny
Mikulás mikor jössz elő?
/ Papp Bianca /
