Majd felkérem a Mikulást...
na jó, előtte koccintunk,
jó kis meggypálinka várja,
kicsit dumálunk,
pihenjen, ha fáradt,
...ej, de aztán
járjon ám a lába!
Jóban vagyok vele,
olyan apás, papás,
szeretem az öreget,
jókat mesél, az ám!
Tele van a szíve
annyi, de annyi
gyermekszóval,
közben csillog a szeme,
ahogy csak mondja, mondja...
Meg aztán bevallom,
olyan jó bújni
oda, ahhoz a subához,
őt erősen átfonni,
olyan melegem lesz,
olyan jó érzés,
csak úgy lüktet az a szív,
jóságos érintés!
Már múlt évben
meg előtte meg előtte
terveztük a táncot,
ej, de mindig meglépett,
mert mennie kellett,
mindig sok a dolga,
ilyenkor nem ér rá,
elrepül az a fél óra.
Pedig most nem menekül,
meg is írtam neki,
már gyakorlom a lépést,
jó lesz, ha ő is követi,
Kék Duna ritmus,
egy, kettő, három,
négy, öt, hat...
jaj, de várom,
apóval egy jót táncoljak!
/ Pécsi Ágnes /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése