Hónapokról versek ,idézetek .képek
Sokat szerint május a legszebb hónap. Nézzük, honnan eredeztetik a nevét!
Májust egyesek szerint Maia római istennőről nevezték el, aki a termékenység istennője. Más vélemények szerint Maia férfi párja Maius is a névadó. A hónap jelképe a zöldruhás, virágfüzéres ifjú, jobbjában az Ikrek rózsakoszorús emblémájával, baljában kosár, tele eperrel és más májusi csemegékkel. Az év ötödik hónapja. Régi magyar neve: Pünkösd hava., a székelynaptár szerint az ígéret hava.
Májusban
Az
Isten ád tavaszt és ifjúságot,
Szívnek szerelmet és lombnak virágot:
Oh szép tavasz, szép ifjúság!
Hadd reszkessen szív és lomb örömében,
Hadd nyiljék rajtok szerelém, virág!
Hajnalsugár száll szívhez és virághoz
És aranyport és arany álmokat hoz,
Mosolyogva nyílnak kelyheik,
A föld tavasszát, éltök ifjúságát
Egy hő sóhajban s könnyben érezik.
Szelíd holdfény enyhít borongó éjet
És édes dallal édesebb csók ébred
Szellők vágyó fuvalmiban;
Elaludt rég, mi fáj, zajong és fáraszt,
Csak a szerelem éber boldogan.
Ne gúnyolódj', hogy a virág elhervad,
A szív érez csalódást és fájdalmat,
Bús száraz ág lesz mindenik,
S csak gyászos hollók serge száll reájok,
És vad szélvészek vivják, tördelik.
Csak mondhassák: virágoztam, szerettem
Hajnal- és holdfény ragyogott felettem,
Enyhültem csókon, harmaton,
S hulló levél közt, szélvészek zajában,
Tavasz szép napja, rólad álmodom.
/ Gyulai Pál /
PÜNKÖSD ELŐTT
Szent,
éhes
lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott tuzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vérek irigy ujja.
Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyuként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.
Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben usszál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.
Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!
1923. máj. 18.
/ József Attila /
Május
Széles
szeleket
az ég tereget:
kibomlik a fény lobogója.
Tapsos levelek
csapnak tenyeret:
fellép a Nap a magas dobogóra.
Láng jegenyék
friss lelke ég,
kifeszítik az égre az út-szált,
és sorakozva
mennek a dombra,
s kivágják az égre a harsona hurrát!
Himnuszokat énekelők,
mennek a felkelt tájak előtt:
madarat csalogat zokogásuk.
Viharban vezérek.
A szelekbe tévedt
bokrok bodorodnak utánuk.
Szítja az álnok
szél bennük az álmot:
üvölteni, fájni,
a fényre kiválni!
- Gyökerüknél fájnak az árkok.
Gyönyörű göngyölű
fátylakban az akácok, az áldott arák,
mennek a mennynek
elérni a fényre kitárt kapuját.
Fésülve a füzek,
az aranyhajú szüzek:
rajtuk a rügyek aranykönnye patak:
hegedülik
a fejfákra kottázott dallamokat.
Parti angyalraj:
ég tűzű hajjal
tetten érve remegnek a nyírfák:
térdeik közt
feszített ki a szél sikolyos hintát.
A büszke ekék
tekintete ég,
s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.
Utánuk örök
sorban a zömök
barázdák egymás vállára borulnak.
Esküre ujjak:
a fényre kinyúlnak,
fogadalmat súgnak, a hű búzaszálak:
s a tavasz írt
jelszavait
egekre terítve a vadludak szállnak.
/ Váci Mihály /
Májusi fagyosszentek
Pongrác
(május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.), vagyis
a fagyosszentek a kertek rémei, hiszen olyan hírben állnak, hogy a
lassan és fokozatosan melegedő,
csaknem nyári
idő
után
újra visszahozzák pár napra a hajnali fagyokat, ami egyetlen
tavaszi növénynek sem kedvez. A négy fagyosszent tehát könnyen
elronthatja a szép májusi napsütésünket. Na, de bánkódásra
semmi ok, hiszen a nyár melegét nem befolyásolják
Hideg május
Nem
tudom én, hisz május volna most is,
Van most is asszony, fény, illat, meleg,
Elvétve tán nyit orgonavirág is,
Vannak tán most is ifjú emberek,
Józan eszét tán most is elhajítja
Mámoros éjjel egy-egy szeladon:
De mégis, mégis, nem lángolunk, mint régen,
Olyan ész nélkül, olyan szabadon...
Virágos ágyon nincs kedvünk pihenni,
Ha est közeleg s a vén nap búcsúzik,
Csillagsugáros éjjel nem zokog fel
A naiv, balga, édes naktmuzik...
Más a virág, nem bódít most az illat,
Ki álmodoz most május éjjelén?...
Egy csöppnyi flört s haza sétál az ifjú,
Mert május van, de ő fáradt, szegény...
Járom a korzót, kergetem az álmot...
Mennyi szép asszony, nyíló szép leány!...
Borulj rám, álom, borulj a szívemre,
Tégy eszelőssé, úgy, mint hajdanán!...
- Mily édes arc!... Milyen termet!... Utána,
Májusnak ifja lettem újra én!...
...Ej, mért fárasszuk halálra magunkat,
Aludjunk inkább május éjjelén...
/ Ady Endre /
