Október 31: Halloween, 1Mindenszentek, 2Halottak napja

Tegyük rendbe: október 31. Halloween, november 1. Mindenszentek, november 2. Halottak napja

Az világos, hogy a Halloween az angolszász országokból átvett ünnep, amit van, aki tart és akad, aki nem.

De mi van a Halottak napja – Mindenszentek dologgal?

Kissé a feledés homályába vész, hogy e kettő sem esik egybe.

Igazából a november 1-én megtartott katolikus Mindenszentek fő ünnepét követő nap, november 2-a a Halottak napja, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Mivel azonban ezen a napon manapság dolgozunk, így mindenki többnyire akkor megy ki a temetőkbe, amikor tud: ez pedig sokszor pont az a másodikához legközelebbi nap, amikor nem kell munkába mennünk.

A Mindenszentek (Mindenszentek napja) a 3. századtól fogva létezik és a katolikusok számára hivatalosan is az üdvözült lelkek napja a 14. század óta. A nap vége a halottak estéje: számos helyen még ma is él a szokás, hogy a harangok akár órákon át is szólnak az elvesztett szeretteinkre való emlékezéssül.

A Halloween jelentése ugyanígy ,,Minden Szent Estje” (All Hallows Eve), de ez a Mindenszenteket megelőző napra, vagyis október 31. éjjelére esik. Ilyenkor pogány eredetű ünneplés veszi kezdetét, melynek alapja a kelta boszorkányok és kísértetek október 31-ei ünnepe, a Samhain. Emellett a druida halálisten egykori kultusza és az ezt övező hitvilág, mely szerint a gonosz szellemek ezen az egy éjen visszatérnek az élőkhöz. Az anglikán egyház külön halottak napját nem tart számon ünnepként, ugyanakkor egyre gyakrabban emlékeznek meg erről a napról.

A dolgot kicsit tovább bonyolítja, hogy 1517-ben pont október 31-én akasztotta Luther Márton a wittenbergi templomra vitaindító 95 tételét, mely a protestáns reformáció alapjává vált s melynek központi témája a megtérés, a bűnbocsánat, a búcsúcédula-árusítás gyakorlata és az evangélium fontosságának hangsúlyozása. Emiatt a protestánsok ekkor hagyományosan nem gyújtottak gyertyát, csupán a Reformáció emléknapján (melynek dátuma emiatt szintén október 31.) látogattak el a temetőkbe.

Így eredetileg a Halottak napja csak katolikus, míg a Reformáció emléknapja csak protestáns ünnep. Ugyanakkor napjainkra több református felekezet és az unitáriusok, evangélikusok is elismerték a Halottak napját hivatalos ünnepüknek. Az evangélikusok emellett a Mindenszentek ünnepét is megtartják.

Az ortodox keresztény hitűek számára a Halottak napja a pünkösd előtti szombaton is megtartható ünnep.

Halottak napján hazánkban hagyományosan a krizantém az a virág, melyet szeretteink sírjára viszünk mikor ellátogatunk a temetőkbe, hogy gyertyát gyújtsunk emlékezetükre.

                                                       

Október

 Október

Október az év tizedik hónapja a Gergely-naptárban. A latin octo szóból származik, melynek jelentése nyolc, utalva arra hogy eredetileg ez volt a nyolcadik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A népi kalendárium Mindszent havának nevezi, a protestánsok pedig gyakran a reformáció hónapjának (mivel Magyarországon október 31-én tartják a reformáció ünnepét). A katolikus egyház októbert a rózsafüzér hónapjának tekinti.

A nap alacsonyabban jár, mint nyáron, ezért kevesebb napsugár jut földrészünkre. A hónap végén a nap 24 órájából már csak 10 óra 3 percig van világos, tehát az éjszaka sokkal hosszabb, mint a nappal. A hosszú, hűvös éjszaka alatt lehűl a levegő és a föld, ezért ébredünk októberben didergő reggelekre.

A havi középhőmérséklet 10,9 Celsius.

Az átlagos csapadékmennyiség: 47 mm.

A napsütéses órák száma: 142.

Ahogy gyengül a napsugárzás, úgy lustulnak és tűnnek el a bogarak is. A méhek vagy a hangyák előre megépített fészekbe, bolyba bújnak, ha hidegre fordul az idő. A déli napsütés még előcsalogatja őket. Ha a kasban is hideg van, a méhek közösen tornáznak, hogy felmelegedjenek.

Októberrel kapcsolatos hiedelmek:

Derűs holdvilág, jó szüret.

Ha a fák másodszor is virágoznak, hosszú lesz az ősz.

Ha a hónap elején sok csillag esik, szép idő lesz.

Októberben zivatar: szeszélyes telet jelent.

Sűrű felhő eső nélkül: meleg idő lesz.

Ha a juhok nem akarnak kimozdulni az akolból, eső vagy hó jön.

                                                             

                                                     

Szép októbervégi napokat kívánok!

 

Rónay György: Őszi himnusz

Őszi himnusz

,,Üdvözlégy!" - olvasód morzsolva így köszöntünk.

Október van, korán leáldozik a nap.

Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk,

hogy el ne vétsük a homályban az utat.

Magam is mily sokat bolyongtam, mint a vándor

hűtlenül életem kalandor idején;

de felém ragyogott templomod ablakából

s kimentett bűneim bozótjából a fény.

Sebes kopóival űzőbe vett az Isten;

futottam, mint a vad, de nem volt már remény.

Hunyt szemmel buktam el, vártam, hogy leterítsen,

és védő két karod közt ébredtem fel én.

Büszkén suhant hajóm, kevélyen álltam ormán.

Vihar csapott le rám, vitorlám eltörött.

De megszántál, mikor már-már elnyelt az orkán

s föléledt a halott szelíd szíved fölött.

Most lábadnál ülök, békésen, mint az árva,

ha új anyát talált halott anyja helyett,

s többé már köntöse szélét el nem bocsátja:

be nem telik vele, hogy házánál lehet.

Immár, hogy tőled el soha ne csavarogjak,

hozzád kötöztem én olvasóddal magam,

Irgalmas anyja vagy a hozzád tért raboknak

s boldog rab, akinek ilyen őrzője van.

Öledbe hajtja le lankadt fejét, s te lágyan

addig simogatod megfáradt homlokát

míg el nem szenderül... Életem alkonyában

így ringass engem is örök hazámba át. 

             / Rónay György /

                                        

Október

                                                

                                            

                                  

                                       

                                           

Nyerges Attila: 56

...És amikor vádolták, semmit sem felelt

"...És amikor vádolták, semmit sem felelt. Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon. Feszítsd meg! Feszítsd meg! És elvitték őt, hogy megfeszítsék..."

Élj csak így, hisz megvan mindened. Boldog lesz és nyugodt az életed. De ha elalszol, és meglep majd az álom, nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed, hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd. Mert a jövődnek értelmet a múltad ad és neked is tenned kell valamit azért, hogy Magyarnak nevezhesd önmagad!

(Nyerges Attila)

                        

Emlék dal az 56 -os hősök tiszteletére

                                    

                           

Tamási Ervin: Sírkő helyett

                                                

Szabó Magda : Születésnapi vers

 Születésnapi vers

Október köd, októberi illat,

októberi, ferde sugár!

Hát örüljek, hogy a körbefutó év

térdet hajt holnapután?

Hát örüljek, hogy egy napja az évnek

az enyém, a sajátom egészen,

s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő

kiáltja szét születésem?

Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,

csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,

széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,

fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,

köd, köd, puha köd...

Ez a nap az enyém.

Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.

Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,

a költemény.

Csak a hit, a tudat,

hogy majd ha megfutottam

útjaimat,

jut tán nekem sír, temető,

elnyughatom majd a kemény

deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,

azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,

s nem kell lerogynom idegen

felhők alatt,

és nem idegen ég

rontja el tagjaimat.

Örüljek? Kivánjak magamnak

még hosszú életet?

Fogom fülem, hogy én se halljam,

amikor nevetek,

fogom szemem, hogy meg ne lássam a

jövendő éveket.

Te, aki élnem segítesz,

te, óvó oltalom,

kinek törékeny mosolyába

kapaszkodom,

irgalmatlan esztendeimben

egyetlen irgalom,

őr rettegő nappalomon,

rettegő álmomon:

köd guggol a hegy ormán,

nem tudom, mit takar.

Valami jön. Mikor jön?

Soká jön? Vagy hamar?

Te minden veszteségen

átfénylő diadal,

erősebb, mint a törvény,

mint minden ravatal,

ki élet helyett voltál életem,

e tébolyban egyetlen értelem,

kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,

hát majd a föld is könnyű lesz nekem!

                  /   Szabó Magda /

                                              

                                             

Október száradó leveleket....

 

Áprily Lajos: Októberi séta

Októberi séta

Ez itt a hervadás tündér-világa.

Akartál látni szép halált velem?

A Bükkös-erdő bús elégiája

szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,

közöttük láthatatlan kéz kaszál.

Az ágakról a fölrebbent rigóraj

tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,

holnap szél indul, döntő támadás,

holnaputánra minden elfelejti,

milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,

tönkök merednek dúltan szerteszét,

s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,

vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

A partot füzek testőrsége óvja,

a tollforgójuk ritkítottan ing.

Halkan himbál a horgom úsztatója,

nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,

s a víz egy percre hullámos határ:

innen mosolygó partja tükröződik,

itt egy utolsót lobban még a nyár.

De túl, gyepén a ritkuló bereknek

ijedt lombok rebbennek szerteszét,

a szél felettük pókszálat lebegtet,

ezüst pókszálat és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,

az ő húrjáról szól a halk zene.

Most át fog jönni: árnyékát sötéten

pallónak átveti a jegenye.

                  /      Áprily Lajos  /

                                               

Hidasi Judit : Ősz

 Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás jó. Az ősz

Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás jó. Az ősz a bizonyíték arra, hogy van szépség az elmúlásban, hogy van szépség a kevés fényben.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy a hangos nevetés után érkező elcsendesedésben erő van.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy nem kell mindig odatennünk magunkat, hogy nem kell mindig mutatkozni, jelen lenni, nyüzsögni, pezsegni.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy van érték a csöndben, a halvány napfényben, a gyenge sugarakban, a lehulló, halott levelekben.

Az ősz a bizonyíték arra is, hogy azért, mert valami elvesztette a fényét és a földre hullt, még lehet szép, még lehet csodálatra méltó.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás mindig előbbre visz, nem torpan meg az idő, még ha néha úgy is tűnik.

Válozás jön...

Ha engeded...

                           /    Hidasi Judit  /

                                                          

Várnai Zseni : Őszi Napsütés

Őszi Napsütés

A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja nem éget, mint a láng,

csak simogat, mint egykor jó anyánk,

szívünkre mézes, enyhe csókja hull...

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme, mint a kósza szél,

halk suttogás, majd vészes szenvedély,

a fény és árny oly gyorsan változó,

mint életünk, e hullámzó folyó...

Még kék az ég, de máris elborul,

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme hervadó virág...

lombdíszeit hullatja minden ág,

csak hallgatom ez édes bús zenét:

a búcsúzó madarak énekét...

Csak hallgatom, és szívem elszorul:

jaj, minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

        / Várnai Zseni  /

                                    

                                       

                                 

Ősz

 

Szabolcska Mihály : Őszi tájon

 Őszi tájon

Őszi tájon járok elmerengve,

S gondolok a saját életemre,

Valami nagy, biztató varázs van

E mosolygó őszi elmúlásban.

Hajlik a nap csendes alkonyatra,

Az árnyékot messze nyújtogatja...

S mintha onnan valamit várnának:

Kelet felé húzódnak az árnyak.

A sárguló harasztok tövébe:

Sarjadozik egy-egy zöld levélke;

Előlege egy más kikeletnek,

Biztatása csüggedő szívemnek.

S őszi alkony, őszi tájék képe

Elringat egy édes merengésbe...

És kibékít a nagy elmúlással:

Minden élet folytatódik mással!

Örökre itt semmi el nem múlik,

Az árnyék az éjszakába nyúlik,

De reggelre gyönyörű sors vár rá:

Átváltozik hajnali sugárrá.

Én lelkem te, ne félj a haláltól,

Új élet lesz minden elmúlásból.

Örök és jó a mindenek Atyja,

S a változást keze igazgatja!

                  /  Szabolcska Mihály  /

                                                       

Őszi képek

"A természet nap nap után elénk varázsolja

a végtelen szépségét csak észre kell venni ."