Hónapokról versek ,idézetek .képek
Kormány Vera : November
November
A
november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál (,,novem" =
kilenc). A ,,novem" a görög ,,ennea", ,,enneva"
származéka, ez viszont a ,,neosz-neá"-ból eredt, s ez azt
jelenti, hogy ,,új, félig felnőtt,
tapasztalatlan" - eléggé
plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.
November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét - persze átkatolizálva - áthozták a katolikus egyházi évbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Sőt némely - főként szláv - vidékeken élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt szenvedjenek és ,,hazajárjanak". Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfeledjék a szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg igazában az emberiségnek egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóerő.
/ Kormány Vera /
Novemberi eső: Guns N`Roses
NOVEMBERI ESŐ
Egyre hull, s a lelkem mossa,
sós patakkal egyesül.
Ég haragja bennem sorsa,
vízzé váltja legbelül
időm ostorát és a kínt,
mi szép szavakkal öltve
vágyakból hamis csöndet int,
hát hagyom, hogy e csöndbe
úgy vegyüljön, mint mi örök,
hol hiába halnak körök,
értően látom sorát,
bár játszom az ostobát.
Guns
N' Roses - November Rain
Fekete István : Köd
Köd
Fenn a magasban vadlibák húznak dél felé. A vezérgúnár kiált dallamos- lágyan, és kiáltása csak éppen megsimogatja a csendet. Aztán feltámad a szél, és zsongani kezd az erdő orgonája.
A vén legény, a November a muzsikus /Mindenszentekkor ő ül az orgonánál/, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, amely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása nehéz volt, mint maga a bánat. Kései szüreteken is az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfás utakon, amelyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Nem hallgatja senki, csak anyja, a borongós szemű Ősz. De ő is elsírta már könnyét, eltemette minden örömét, menni akar.
Szelíden megérinti fia karját.
- Gyere már fiam... Halott itt minden...
Kinek muzsikálsz?
/ Fekete istván /
Fónay Jenő 1956 November 4.
Fónay Jenő
1956. NOVEMBER 4.
Álmodtam én fényről
győzelemről
ragyogásról
a sugárzó fényben boldogságról
álmodtam még akkor is
mikor már... sejtettem a végét,
mikor
még nem láttam elejét
a lánctalpas szörnyeknek...
bár hírlett már hogy jönnek... özönlenek.
Csak
tudnám, miért?
Csak tudnám, mi ringatta álomba testem
Ennyire nem kábulhattam el.
Álmomban
láttam egy keresztet
s nem láttam a megfeszítettet
éreztem a fájdalmat is
– talán engem feszítettek? –
Engem vett le a keresztről anyám?
Talán díszlövéseket adnak rám?
Valami őrült hang üvöltött
s felriadva hirtelen
forró hamuba léptem meztelen lábakkal.
Gönceimet még magamra se’ rángattam
mikor a rádió!... a rádió... már
szórta szét a valót.
Fel sem fogtam... mégis
koponyámba szúrt a tövis
homlokomból kiserkent a vér
s bennem már le is bukott a Nap
a messzi horizonton
még mielőtt beért a vetés.
Rohantam
én, de hiába már
hol van János bácsi, Kemál
a sok kis budai srác?
ott már meg volt az aratás...
a kövezeten fiatal hullák
a lánctalpak hangosan csörögtek
ágyúik ugattak, mint veszett kutyák
úgy hörögtek.
Itt
ma újra elveszett az ország.
Barátaim! Gyújtsuk meg a gyertyát!
/ Fónay Jenő /
Nincs Halál és nincsenek Halottaink
NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit ,,szerettél" - mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét - s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa - a hervadó már nem az.
Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: ,,Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!"...
,, Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült 'racionális' kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár, s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz. (...) Az igazi szeretet nem múlik el soha.
,, Az arcunk megváltozik, a világunk megváltozik, csak a szeretet nem, mert az örök. "
/ Müller
Péter /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)