Decemberi álom
Ess,
szűzfehér
hó, mosd tisztára a könnyeket.
Hozd el az emberek szívébe az ünnepet.
Rakj meleg ételt éhezők asztalára,
adj megnyugvást dolgozó emberek fáradalmára.
A kisgyermeknek ki hiába sír,
mert apa, anya mindig rohan.
Kacarásszon apuka karjaiba önfeledten,
boldogan.
Anyuval süssön sütit, lisztezze össze orrát,
mondd meg nekik, ez a legfontosabb...
nem hogy kifizessék a számlát.
A magányos kisöregnek, ki kis nyugdíjából már mosolyt sem ölt,
nincs, ki látogassa, a fotelban sálakat köt,
és rejtvényeket tölt,
kinek szemeiben tükröződik, hogy
becsületesen átdolgozta egész életét,
vidd el neki, kérlek, a karácsony szellemét!
A kiskölyöknek, kinek lebombázták házát,
aki elvesztette egy háború miatt apját, anyját, családját.
Töltsd meg a szívét reménnyel, hogy lehet szebb a világ,
hogy vannak még, akik meghallják az imát.
Ess, szűzfehér hó, mosd tisztára a könnyeket,
hozd el az emberek szívébe az ünnepet.
Mutasd meg, hogy milyen a tiszta emberi lélek,
mert a szeretetet sosem pénzben, csak tettekben mértek!
/ Kapitány Cintia Orsolya /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése