Áprily Lajos : Júniusi éjszakák

 Júniusi éjszakák

Az égalj mindenütt viharsarok,

magas pusztákra fellegcsorda vágtat,

szívrezzentő, komor zivatarok

villámmal cifrázzák az éjszakákat.

Hallgatom a hatalmas égi szót :

most ott dördül Visegrád orma táján.

Ilyen kirobbanó fortissimót

a nagy Süket sem vert ki zongoráján.

Ó, lesznek még vihartermő nyarak,

fölöttem villámok vágnak keresztül,

zengő mennydörgések szólítanak,

s elcsöndesült szívem egyet se rezdül.

                         

                                     / Áprily Lajos /

                                                              

Június

 

Tóth Árpád : Június 21

  JÚNIUS 21

Csengő-bongó versikével

Hát köszöntsük a nyarat,

Amely eljött, amely itt van,

Utcáinkban, házainkban,

S most már végre itt marad.

Nem a március van mostan,

Nem van most az április,

Amit hőben most mi élünk,

Megirigyelheti tőlünk

Szicilia, Kápri is.

Mostan érik a cseresznye,

Mostan érik meg a meggy,

Most szakítunk klubbal, körrel,

És az ember most gyönyörrel

Főszezonra Tönkre megy.

Demokratán izzaszt a nap,

Úrt, nemest és nem nemest,

És szerelmi lázba kapva

Szüli nékünk napról-napra

A fagylaltost és jegest.

Mire majd a szüret eljön,

Mit várunk nem kevesen,

Vaskarika lesz a fából,

Kenyér addig a buzából,

És belőlünk szerecsen.

Hájas-súlyos mozdulattal

A nagyerdőn steppelünk

S mert játék kell az embernek,

Híjával a lóversenynek,

Gutaütést tippelünk.

Már a híres jobb jövőben,

Minden hitünk odalett,

Csak csodálkozunk veszettül,

Hogy befagy a nagy melegtül

Mindennemű kabarett.

A meleg az egész várost

Múmiává érlelte,

Ebben a nagy hő-hű-hóban

Nem menekülünk olcsóbban,

Mint bifsztekké spékelve.

S akinek a jókedvéből

Még maradt egy cseppecske,

Azt e pompás humor-versem

- Kimondani van ám merszem -

Bizonyosan elvette.

/ Tóth Árpád /

Balogh József : Most Június van

Most június van

Június lett és tanév vége,

Szabadság, barátom, itt a nyár,

a gondokkal, leckékkel félre,

örömünk kapuja tárva már.

Nem kell felelni, izgalom sincs,

és mindennap tovább alhatok,

enyém a tópart, s mekkora kincs,

hogy ismét, megint szabad vagyok!

A bizonyítvány? jó...tűrhető,

majd jövőre...mindent megteszek,

mert a fejem lágya ha benő

- az apuék szerint - bölcs leszek.

Te ébresztőóra, légy nyugodt,

tankönyvek, ti is pihenjetek,

iskolafolyosók szótlanok,

holnaptól várnak vizek, hegyek.

Fürdök majd, fára is mászhatok,

sátorban álmodni jó kaland,

s barátaimmal barangolok,

vagy pecázok, aztán hív a strand.

Most közel három hónapon át

legyen jó idő, ezt akarom,

és úgy kerülöm az iskolát,

hogy majd egy KICSIT várjam NAGYON.

Június van és tanév vége,

s olyan szépek az álmaim,

a táskával, füzettel félre,

ugye, most így van jól, társaim?

                          / Balogh József  /

                                                     

Tóth Árpád : Június

JÚNIUS

Megdördül az ég is júniusban,

Eljön az ........... júniusi felleg.

Ebben a hónap ......... a felleg,

Szövi koszorúját az örök Természet,

Tegnap csupa virág, ma kalász, ha nézed,

Gondja van nem csak a vadgalambbúgásra,

Hanem kalászdöntő víg kaszafenésre,

Alig röppenik fel fűből a pacsirta,

Kasza peng utána,

1928      /   Tóth Árpád   /

                                       

        

                                               

Június

 

Jorge Luis Borges : 1968 Június

Jorge Luis Borges:

1968. JÚNIUS

Az arany alkonyatban,

vagy ebben a nyugalomban, aminek

jelképe tán az arany alkonyat,

az ember könyveket rakosgat

az üresen várakozó polcokra,

érzi a pergamen, bőr és vászon szagát,

és azt a jóérzést, amit

már előre is nyújt a megszokás

s a rend ahogy kialakul.

Stevenson meg a másik skót, Andrew Lang

itt folytatja majd varázslatosan

a lassú vitát, amit félbeszakított

a tenger és a halál,

és Reyes is aligha tiltakozik

Vergilius szomszédsága ellen.

(A könyvtárrendezés

a kritika egyfajta csendes

és szerény művészete.)

Az ember, aki nem lát,

tudja, hogy sosem olvashatja többé

a kezébe került gyönyörű köteteket,

s nem segíthetnek neki már megírni

a könyvet, mely igazolása lenne,

de ezen a - talán - arany alkonyon

rámosolyog rendhagyó végzetére,

s azt a különös boldogságot érzi,

ami a szeretett régi dolgokból árad.

              (Fordította: Somlyó György) 

                                                                

Gárdonyi Géza : Június

 

Benedek Elek :Pünkösdi harangok

• Pünkösdi harangok

Olyan szépen cseng a harang,

mintha nem is harang volna,

hanem ezer harangvirág

imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján

piros rózsa nyíl a kertben,

kis szívünkben tiszta öröm

imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján

szálljon reánk a szentlélek,

s térdre hullva mondjunk hálát

a mindenség Istenének.

                  /  Benedek Elek   /

                                             

 

Juhász Gyula :Trianon

 TRIANON

Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja

Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes műveken föltündökölt,

S egész világra árasztott derűt.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy Váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok.

És nem lehet feledni, nem, soha

A bölcsőket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsőket, magyar sírokat,

Dicsőség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába a honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tűnt a dicsőség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!

Ő egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is győzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

hol Arany Jánost ringatá a dajka?

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,

Bírnád feledni Kassa szent halottját?

S lehet feledni az aradi őskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?

De mindig, mindig gondoljunk reá!

                            / Juhász Gyula  /

                                                         

Június

 

Június hónapunk az első nyári hónap.

 Szokás még nyárelő, Medárd, Szent Iván vagy Napisten havának is nevezni. A  legcsapadékosabb hónapunk, átlagosan 60-90 mm csapadék hullik júniusban. Legtöbbször helyi záporok, zivatarok formájában érkezik. Medárd napjának jóslásai épp erre utalnak. A varázslatos Szent Iván éjjelén szokás ünnepelni a legrövidebb éjszakát, de a valódi napforduló június 20-án van. Június hónapunk Junó római istennőről kapta a nevét, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes.

                                                                       

Gyermeknap

 

Czóbel Minka : Fényes meleg

Fényes meleg

Nyár van! langy szellő hordja széjjel

A mámorító illatot,

Fehér jázmin virága hull rám, -

A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,

Nap csillog bíbor szirmokon,

Piros láng mellett fény-ezüstben

A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok

Hajlongó száron inganak.

Szép nyár! midőn bágyadt örömben

A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben

Csak halkan lágyan tévedez,

Levélzizgés csak, suttogás csak, -

Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred

Szívemben is, megérezem:

Virúló föld nagy életével

Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,

A nyár varázsa megkapott, -

Langy álmatag lég hordja széjjel

Az édes jázmin-illatot.

                       /    Czóbel Minka   /