Pődör György : Augusztus

Augusztus

Augusztusban a nyár

már az ősznek paroláz,

fél lábbal még lubickol,

esti széllel eliszkol.

Augusztusban a nyár

már gyümölcsöt is talál:

körte érik, s barackok,

növünk, mint a tarackok!

Augusztusban a nyár

olyan, mint az ökörnyál:

mire inget feltűrik,

messzeségbe eltűnik.

Augusztusban a nyár

még rövidnadrágban jár,

esős napon, s ködösen

legyen kéznél köpönyeg.

Augusztusban a nyár

úgy szalad, mint az agár,

s madárhangon szól oda:

- Nyitni kék már óvoda!

Augusztusban a nyár

még lázas munkában áll:

tisztítja az ablakot

                               / Pődör györgy  /

                                                                

Augusztus

 

Rakovszky Zsuzsa : Napforduló

 Napforduló

Már augusztus megint, az ég

napszúrást ontó tompa gyöngyház.

Látok kátránylap háztetőn tengni rések

közt nőtt ecetfát.

Szédül a strand fakó gyepén sütkérező,

fejére turbánt

teker törülközőből, beszívott ajkú

arcát vizsgálja zsebtükörben.

A dinnye húsa zöld üveg, a barack

húsában valaki vére.

Vattacukor hőség az utcán, minden

áttetsző, olvadékony.

Fagylalt folyik, hideg gyöngycseppek

égnek izzadt bőrön, ingek tapadnak.

Sötét udvar kútjából a tévéfilm

hangjai, mert nyitva minden ablak.

Fölriadok, nem húztam be a függönyt,

szürkén süt rám az éji

égbolt üresen surrogó, égvefelejtett

képernyője.

A múlt évi halott, mindig azon

a széken, mely látóteremen túl.

Álmomban sápadt lábfej küszködik

fölfele sáros földben.

Alulról fölfelé terjed a gladiólusz

lassított robbanása:

néhány napig tart, míg a sárga vagy

vörös lángnyelv felér a csúcsra.

Éjjel csukott szemem mögött fehér

világosság: a láthatáron

üstökös jön, forog, megrázkódik,

hatalmas fény-tyúk, szólít: ,,leányom".

Csillárokat forgatnak el fölöttünk

lassan: az Oroszlán izzik, a

Szűzbe áttűnik, s minden másképp lesz aztán.

Ami betelt, áthullik egy szitán, ami megérett,

véget ér -

nem véget ér, csak most jön el minden,

ne félj, ne félj, ne félj.

                   / Rakovszky Zsuzsa  /

                                                          

                                    

Augusztus

 

Augusztusi hiedelmek ,népszokások

Augusztusi hiedelmek, népszokások

Kisasszony havában - bár augusztust a kánikula havának tartják, a népszokások már előre, őszre mutatnak. A gólyák elköltözése, a szüret is megjelenik hiedelmeinkben, és az őszkezdő napot is sok helyen ebben a hónapban ünneplik.

Augusztust a kánikula havának tartják, de nevezik még nyárutónak, új kenyér havának is. Őseink e hónapot Aranyasszony (Bőség) havának nevezték, a régi kalendáriumokban pedig a legtöbbször a Kisasszony vagy Szűz hava elnevezésekkel találkozhatunk.

A Csízió - feltehetően azért, mert az augusztus az év egyik legmelegebb hónapja - azt ajánlja, hogy mértékletesen kell élni, nem javallott káposztát, sem olyan ételt enni, amitől melankolikussá válik az ember, viszont lehet fogyasztani borsos étket. Italként nem javasolt méhsört, vagyis márcot inni, de a csíráztatott gabonából készített szaladsör fogyasztása sem tanácsos, és a borozgatás is csak akkor megengedett, ha előtte útifüvet áztattunk a hordóban. Nem szabad ebben a hónapban eret vágatni. Augusztus szülöttei tiszta életűek, jó erkölcsűek, bátor szívűek, okosak, vállalkozásukban sikeresek. A termékenységben viszont nem szerencsések, s ha fiuk születik, felnőve kivándorolhat külföldre.

Augusztus 1. - Vasas Szent Péter napja

E napon emlékeznek arra, amikor is egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Mivel augusztus elseje balszerencsés nap, ezért nem jó ómen ezen a napon házasságot kötni. A Mura vidékén a szőlőtermelőknek dologtiltó nap volt, mert azt feltételezték, a szőlőszemek leperegnek a fürtről. Egyes vidékeken viszont ez a nap patkányűző napként ismert.

Augusztus 10. - Lőrinc napja

A közhiedelem szerint a dinnye e naptól kezdve már nem olyan finom, úgy mondták, lőrinces, lucskos lesz. Ezzel szemben a valóság az, hogy augusztus 10-ére csak a korán leszedett dinnyék válnak túléretté, a dinnyeszezon a másik Lőrinc napon, szeptember 5-én ér véget. Azt mondják, ha Lőrinc napján szép idő van, hosszú lesz az ősz, és jó gyümölcstermés várható.

Augusztus 15. - Nagyboldogasszony napja

Nagyboldogasszony napján Mária mennybemenetelére emlékezik a keresztény egyház. Sok helyen tartanak búcsút. Moldván e napon gyógynövényeket szentelnek, majd ezzel füstölik meg a betegeket. E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben. A Mura vidékén élőknél ez is dologtiltó nap, főleg a sütés kerülendő, mert a tűz kicsaphat a kályhából, kemencéből. Drávaszögben e napon keresztet vágtak a fákba, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A népi megfigyelés szerint, ha Nagyboldogasszony napján szépen süt a nap, kiváló minőségű bor lesz abban az évben. Úgy tartják, hogy a Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony (augusztus 15 - szeptember között ültetett tyúkok sok tojást tojnak.

Augusztus 16. - Rókus napja

Az orvosok, kórházak és betegek, valamint a ridegen tartott szarvasmarhák védőszentjének a névnapja. Az íreknél másnap, 17-én kezdődnek a hangos vernyákolással jellemzett ,,Macska éjszakák" (Cat nights). A régi ír hiedelem szerint ilyenkor a boszorkányok macska képét öltik, és csak az éjszaka elmúltával változnak vissza emberré. Erre összesen kilenc alkalommal képesek, az utolsó átváltozás után végleg macskák maradnak. Egyes magyarázatok szerint ebből ered a ,,macskának kilenc élete van" szólás-mondás

.Augusztus 20. - Szent István napja

1774 óta államalapító királyunk ünnepe. Először 1818-ban tartottak körmenetet Szent István jobbjának tiszteletére. E nap az új kenyér ünnepe is. Ezután már nem tanácsos szabadban fürödni, mert a vízi szellemeket nem szabad megzavarni. Ettől a naptól kezdve mennek el a gólyák.

Augusztus 24. - Bertalan napja

Bertalan apostol napja, aki a csizmadiák és a szűcsök védőszentje. Sokfelé ezt a napot tartják őszkezdő napnak, ugyanis amilyen ennek a napnak az időjárása, olyan lesz az őszi időjárás. Az ezen a napon köpült vajról pedig azt mondják, hogy gyógyító hatású, s úgy vélték, ha egy kanállal a búzába tesznek, nem esik bele a féreg.

                                                     

                            

Augusztusi mondóka

Őrni : Augusztusi ének

Augusztusi ének

Kertkapumon kopogott Augusztus reggele,

postaládámban kis méhecskék döngicséltek,

befészkeltek a nyáron, megtehették, nem vártak

számlákat, leveleket, éltek vidámságban,

s én is megörültem, olvastam az üzenetet:

Megérkeztem! Kedvenc hónapom, születésem,

csodálatos utazásaim időpontja,

tengerparti nyaralások, barangolások a

kultúrák kincsesbányáiban, művészetek

szentélyeiben, melyeknek mostan lehetek

hírnöke az írásaimban – végre itt vagy!

Tükörbe nézve figyeltem tetteimet, magam

mögött hagyott gondolataimat, egy évemet,

mely szenvedélyes érzelmekkel volt telis-tele,

jó és rossz jött-ment… így megfogtam tarisznyámat,

kezembe vettem a vándorbotom – mogyorófa

szülötte -, Hektor barátomnak füttyentettem:

– Nosza gyerünk, kirándulásra hív a Természet!

Szép idő kacsintott sétánkon, napsugarak

érkeztek enyhe szellőszárnyon, megsimogatva

a fáradókat, bárányfelhők legelésztek

délkeletre bandukolva uzsonnaidőben:

így köszöntött a kilátóhelyen álló pad,

melyre leültem, kutyám mellett helyet foglalva.

Nézelődtünk, én tátott szájjal, ő lógó nyelvvel,

gyönyörködve utazgatott a tekintetem

végig a vidéken, sárkányrepülő pilóta

integetett boldogan vitorlázva, szabadnak

képzelve magát, ám ott körözött a fenyves

felett a vércsepár: – Oly magasságokba, Ember

nem kerülhet! Hallottam a vidám gyermekkacajt

a tó felől – fürdőztek -, s gólya család felszállva

a nádas mentén repkedett, már készülődtek:

– Igen, vár a nagyvilág, sok-sok szépséges hely!

Erdőn-mezőn át, szőlőfürtöket látogatva,

árkon-bokron keresztüllépve ballagott a

férfi – vándorszerzet kinézet, oly magamféle -,

s a levegő megtelt távoli almaszüretek

illatával… Ő volt Augusztus – ruhájának

vörös színét megismertem -, asszonyok daloltak

búcsúnapokon nyomában, Szent István ünnepének,

az Új kenyér havánnak népszerű képviselője.

Napnyugta varázsolta festőire a tájat,

amikor hazafelé indultunk, róka koma

bújt előlünk odújába… s lám, vártak telkemen

trombitavirágaim kinyílva, üzenettel

feldíszítve: – Írj tovább szépen, énekelj soraidban!

                    /  Őrni /

                                  

Augusztus

 

Babits Mihály : Augusztus

 Augusztus

A falunak tornya karcsu,

körül karcsu könnyü fák

falu fölött vörös arcu,

sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,

messze, messze csöndesen,

és tünődöm, enyém lessz-e,

vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,

szép csöndeskén rámhajolt,

enyém lessz-e még édeském,

ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba

véle volna jönni jó,

hol egymásnak válaszolva

tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,

elmóricáz csöndesen,

s megpihen egy fehér cicás

kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,

lassan indul, tétováz

s eltün a táj dombjain tul

zene, hold és állomás.

                      /  Babits Mihály  /

                                                  

Augusztus 20

 

Nyár

 

Nyár virágai

 

Nyár

 

Kovács Sándor : Lesz még nyár

Lesz még nyár

Messze földön örök a nyár,

Oda szállnék mint a madár,

Elszállnék ha szárnyam lenne,

Örök nyárba, jó melegbe.

Szállnék mikor az ég tiszta,

Onnan tekintenék vissza,

Integetnék neked talán,

Vissza jönnék Édes Hazám.

Talán örök máshol a nyár,

De nem lenne ott a hazám.

Visszavágynék jóra, szépre,

A zalai dombvidékre.

Vissza jönnék mint a madár,

Itt a fű is zöldebb talán.

Kékebb az ég, újra lesz nyár,

Itt a madár fészekre száll.

Elrepült a vándormadár,

Árva már az őszi határ.

Üres fészek tavaszra vár,

Vissza jön majd egyszer talán.

                          

                 /  Kovács Sándor  /

                                                   

A nyár...

 

Vajda János : Nyári dél

 Nyári dél

Fejem fölött a nap, körültem

Oly csöndes, néma rengeteg,

Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,

Azt gondolnám: megdermedett.

Az erdő mintha hallgatózva

Elfojtaná lélekzetét:

Tán várja, vagy hallgatja épen

A teremtő rendeletét?

Vagy tán az isten átölelte

Ezt a virágos csillagot,

S midőn szerelmét rálehelli:

Csupán szeme, a nap ragyog?...

                /   Vajda János   /

                                               

Horvát Imre : Mit kívánjak nyárra ?

 

Czóbel Minka : Fényes meleg

 Fényes meleg

Nyár van! langy szellő hordja széjjel

A mámorító illatot,

Fehér jázmin virága hull rám, -

A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,

Nap csillog bíbor szirmokon,

Piros láng mellett fény-ezüstben

A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok

Hajlongó száron inganak.

Szép nyár! midőn bágyadt örömben

A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben

Csak halkan lágyan tévedez,

Levélzizgés csak, suttogás csak, -

Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred

Szívemben is, megérezem:

Virúló föld nagy életével

Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,

A nyár varázsa megkapott, -

Langy álmatag lég hordja széjjel

                 /   Czóbel Minka   /

                                               

Cecelia Aheren : Nyár

 

Zsolt Béla : A nyári vers

A nyári vers

A nyár szerelmes verseit,

A nyári szív rengő kalászát

A túláradt, fülledt kívánság

Súlyos csóvái perzselik!

E versek nem virágzanak

Sziromlepkét percnek, szeszélynek:

E versek lassudan megérnek,

Miként a barna búzamag!

E versekben a szerelem

Valósággá akar teremni,

Foganni minden szónyi, szemnyi:

A nyári vers neked terem!

Neked terem, neked terem:

Szívem most duzzadt búzatábla,

A szüntelen vágy, mely zilálja,

Hullám a búzatengeren!

Holnap le kell aratni tán,

Minden kalász elhull a sarlón,

De nem fogunk a puszta tarlón,

Tallózni asszú kéj után!

Mert nékünk százszor bőven ád

A nyár gerjesztő, mély hevéből:

A nyári hévből, mint kenyérből,

Megélünk majd a télen át!

                /    Zsolt Béla   /