Reviczky Gyula : Május

 Május

Az ifjuság bájos vidéke

Tele van napfénynyel, virággal,

Himbálják illatos fuvalmak,

Bezengi csattogó madárdal.

Derűs ábránd, álom, reménység

Szór pazarul fényt, illatot.

Nem látni ottan ködöt, árnyat,

Csak a bimbófejtő napot.

Te, ki megújulsz minden évben,

Természet ékes ifjusága,

S egyforma bűbájjal mosolygasz

Bíborra és daróc-gunyára:

Gyönyörü május, szívdobogva,

Vidáman hadd köszöntselek!

Nekem is illatoz' virágod,

Rám is sugárzik kék eged.

Napodnak hulló tiszta fénye

Hevíti az egész világot.

A mi csak kedves, a mi bűvös,

Pajkos szeszéllyel mind kitárod.

Minek zománczot nem te adtál,

Elveszti illatát, szinét.

Te vagy a művészek művésze,

Te az örök költői szép.

Virágokat hullatsz a földre,

Ha tomboló vihar megingat;

És hogyha sóhaj kél szivedből:

Az is csak édes, langyos illat.

Emelt homlokkal, könnyü szívvel

Vivhatja az a lét-tusát,

Kinek harczára te mosolygasz,

Gyönyörü május - ifjuság.

              

                        /  Reviczky Gyula   /