Wass Albert : Erdélyi levél

 Erdélyi levél



Október vége... árvul a platán.

Tépik a lombját nyugtalan szelek.

Ha tarlott erdőn nem marad tanyám,

hová megyek, ó jaj, hová megyek:

Ha majd a szél bekap holt lombjainkba,

s mint bomlott erdőt, százfelé szakít,

más nem marad, csak rozsdamarta, rőt

deres hegyoldal és vörös csalit?

Október vége... árvul a platán.

Tarlott az erdő, a rét lekaszált.

Maholnap tél jön. Hontalan regős,

széles e földön hol lelek hazát?



         / Wass Albert /

                                      


Tollas Tibor: Október 23

Október 23


Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég,
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.
      
          /  Toolas Tibor   /
                                    

Ady Endre : Október

  Októberben

I.

Úgy vártalak, virághullásnak,

Bús hervadásnak ünnepe!

Úgy vártalak, örök enyészet

Édes gondjának fellege...

Úgy vártalak... és itt vagy végre,

Van, ami fásult lelkem tépje,

Hozsánna néked, elmulás!...

Az őszi fényt láttam először.

Bölcsőmre bús mosolyt vetett,

Akkor zizegtek halkan búcsut

A sárgult, hulló levelek,

Amikor még örök törvényed

Nem ismertem, változó élet...

Hozsánna néked, elmulás!...

Az örök halált ismerem csak.

Oly édes bánat ez nekem.

Én csak lemondani tanultam,

Mióta rovom életem.

S ha elér a létezők vége,

Bús, őszi szél édes zenéje

Csengjen fülembe csendesen -

Hozsánna néked, elmulás!...

II.

Itt is olyan, olyan a nap sugára,

Mint messze, otthon: fényes, ragyogó.

Hogy itt a vég - jól tudja - nemsokára

És mégis vígan táncol a bohó.

Itt is olyan, olyan az én szivem még:

Hiu reménnyel mély sebet takar

S bár érzi jól az elmulás keservét,

Lemondani még nem bír, nem akar!...

                /  Ady Endre  /

                                       


Október

Eljött hát újra hozzánk az Október.

Valaki várta, valaki szaladna vissza a nyárban!

De hidd el mindennek megvan a szépsége, ahogy ennek a hónapnak is, hiszen ezer meg ezer dolog van, ami gyönyörű, és boldoggá tesz az őszben is. Ha észreveszed, nem fáj az elmúlás, és hamar eljő ismét a tavasz!

Nézd a fákat, hiszen ezer színben pompáznak, nézd a gyermekek arcát, akik nagyokat kacagnak, ahogy az avarban játszanak!

Miért is szomorkodnál?

Hiszen egyszer te is így játszottál, örültél az ősz jöttének, vártad, hogy hó hulljon a földre!

Várnak még az erdőben szép élmények, ezer színben játszó szép falevelek!

Gyűjts emlékeket, mert a lelked így gazdagszik, s telik meg élményekkel!

Csodás pillanatot mindenkinek!

                                              /   Lona   /



Október 6

 

Az aradi vértanúk hősök és példák.



Hősök, mert életüket adták egy elnyomástól mentes, szabad Magyarországért. Példák, mert megmutatták az utókornak, hogy semmi nem ér többet a szabadságnál. Az ő szabadságeszményük a rendkívül széles körű. Jelentette az egyén, de a nemzet szabadságát is.

A vértanúk többsége nem volt magyar származású. Lelkükben azonban magyarok voltak. Aki magyar szabadságért és függetlenségért harcol az származását tekintve lehet német, magyar, örmény, osztrák, horvát vagy szerb, de lelkében magyar.



Ők tizenhárman a magyar nemzet hősei és példái :

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewfy Arisztid, Kiss Ernő, Knezic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly.

                                                       


Csorba Győző : Október

 Október



Október, kora délután,

kék ég, a lomb még zöld a fán,

olykor hűvöske szél suhan,

levél lebeg le lassan.



Kék ég, az alját kőrideg

házsor-szalag szürkíti meg,

hűvöske szél felhőt sodor

a távol horizont alól.



Még mennyit meg kell mentenem,

mennyit szavakba öntenem,

megőriznem: ha nem leszek,

majd ők viszont őrizzenek.



Ez persze érzelgés csupán.

Levél, ház, kora délután,

szél, felhő, szó, én elveszünk,

és nem leszünk és nem leszünk.

                  / Csorba Győző  /