Október
Október, kora délután,
kék ég, a lomb még zöld a fán,
olykor hűvöske szél suhan,
levél lebeg le lassan.
Kék ég, az alját kőrideg
házsor-szalag szürkíti meg,
hűvöske szél felhőt sodor
a távol horizont alól.
Még mennyit meg kell mentenem,
mennyit szavakba öntenem,
megőriznem: ha nem leszek,
majd ők viszont őrizzenek.
Ez persze érzelgés csupán.
Levél, ház, kora délután,
szél, felhő, szó, én elveszünk,
és nem leszünk és nem leszünk.
/ Csorba Győző /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése