Idézet :Horváth Szilvia

 

Idézet: Dr. Bagdy Emőke

 

Bizonyított, hogy a rendszeresen köszönetet, hálát kifejező embereknek sokkal jobb az egészségi állapotuk, és kevesebbet bosszankodnak, mint mások.

Próbáljuk csak ki: keressünk legalább öt olyan dolgot, amelyekért igazán hálásak lehetünk.

Írjunk levelet valakinek, akinek hálásak vagyunk, és ezt heti rendszerességgel műveljük tíz héten át. Egyszersmind írjuk fel naponta a bosszúságainkat. Azt fogjuk tapasztalni az önkísérletben, hogy csökken a bosszúságok száma, és növekszik a jó közérzetben eltöltött idő. Pozitív adalék, hogy akinek egyszer valamit megköszöntünk, vagy kifejeztük iránta hálánkat, ezt követően egészen másként fog velünk viselkedni. De a kommunikáció nemcsak vele javul, hanem hólabda effektusként másokkal is, mert a jó érzéseket hordozó ember könnyebben ad pozitív érzelmi üzenetet másoknak.

              (Dr. Bagdy Emőke)

                                             

Idézet : Barátság

 

Tatiosz : idézet

Hinni kell.

Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.

Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.

Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.

Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.

Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...

Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.

Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk.

Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

                                      /Tatiosz / 

                                                     

Idézet

 

Todorovits Rea : idézet

"Amikor azt mondom, hogy az Élet a legértékesebb kincsünk arra is gondolok, hogy elmúlik. Elmúlik benne minden öröm, az összes bánat, ettől olyan értékes.

Mert nem más, mint egy hatalmas, csodával teli batyu, ami csak egyszer lehet nálunk. Egyszer vehetjük a vállunkra és benne semmi nem újra játszható.

Vannak benne alkalmak, pillanatok, életre szóló találkozások és olyanok, amelyek csak egy röpke pillanatig töltik meg a szíved.

Egyszer azt hallottam, hogy vannak a kis csodák, a közepesek és a hatalmasak. És mind közül a legkisebbek a legértékesebbek, mert ők az állandók. Akik mindig ott vannak, amelyek végig elkísérnek. Amit talán már észre sem veszünk, sőt néha tehernek érzünk.

Emberi kapcsolatok vagy csak az évek óta megszokott reggeli monoton készülődés, a kávé illata, a napfelkelte, a járda zaja, a forgalom, a tennivalók, a mosoly, ami akkor fogad, amikor hazatérsz, amire úgy tekintesz, megszoktad már és talán észre sem veszed.

A csodákkal teli gyönyörű zsákunk, amiben van megannyi könny, találkozás, ölelés és persze, taszítás is akad. És van még benne megannyi küzdelem, győzelem, boldog pillanat, amikor úgy érzed, kifordul a négy sarkából a világ és eláll a lélegzeted.

Mert ennyi a világ. A Tiéd, az enyém. Mindannyiunké. Tele csodával. Rengeteg parányival, pár hatalmassal, de minden reggel a vállunkra vesszük és hangtalan gyűjtjük. Mert tudjuk, ennyit viszünk majd és ennyit adhatunk, ha vége az útnak."

                                   (Todorovits Rea) 

                                                                        

Barátság

 

Idézet

 

Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel.

És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni.

Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról,

magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat...

Ahogy telik az idő-

Mások is felszállnak a vonatra,

és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink,

életünk szerelme is.

Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is),

kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után.

Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy

nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket.

Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal,

új beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel.

A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal

úgy, hogy a legjobbat adod magadból.

Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le.

Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg!

Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról,

csak szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat...

Örüljünk annak, amink van, és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus utazást.

Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon.

És ha le kell szállnom a következő állomáson,

örülök, hogy hosszú utat tettem meg veled!

                    (Jean d'Ormesson)

                                                   

Müller Péter

 

" Azt mondod, látod, és azt mondod érted.

Kerestél, kutattál, s feltártad a csodát.

De nem találtál többet, mint a lábnyomaid porát.

Mert a szemeddel mindig a távolt kutattad,

és a célokat mindig másoknak mutattad.

Nem vetted észre,hogy a végtelen csodája,

benned van elrejtve, s nem a nagyvilágba.

Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni.

Te magad változz, hogy a titkok örök fénye

felragyogjon benned, és felébredj végre.

Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra,

és a legmerészebb álmok válnak majd valóra"

                      /   Müller Péter   /

                                                 

Eileen Caddy

 "Ha valamit elakarunk érni az életben,

akkor először is teljes szívünkből

vágyni kell arra, hogy az működjön,

Másodszor hinnünk kell abban, hogy működhet,

azután pedig tudatos képet kell alkotnunk,

és látnunk kell magunk előtt,

ahogy lépésről lépésre elindul, működni kezd,

s közben egy pillanatra sem engedhetünk

a kételynek és hitetlenségnek."

            (Eileen Caddy)

                                     

Radnóti Miklós : Nyugtalan őszül

Nyugtalan őszül

Vasszínű, vad lobogói közül

nyugtalanul gomolyog ki a nap,

gőzei dőlnek, az ellebegő fény

hulló ködbe harap.

Borzas a felleg, az ég tükörét már

fodrozza a szél, a kék tovaszáll.

Felsikító betűt ír alacsony röpüléssel

s készül a fecskemadár.

Nyugtalan őszül, emelkedik,

süllyed a lombon a rozsda,

hűvös az égi lehellet:

nem melegít, csak füstöl az ég,

csak sóhaja van ma a napnak.

Gyík surran a nagy temetők fala mellett

s húsraboló dühe dong,

Izzik az őszi nyalánk darazsaknak.

Férfiak ülnek az árkok partjain és a halál

mély tüzeit figyelik,

szálldos a vastag avar szaga már.

Szálldos az úton a láng

s lebben! fele fény, fele vér!

lebben a szélben az égő

barna levél.

és súlyos a fürt, a kacsok zsugorodnak,

zörren a sárga virágok

szára, a mag kipereg.

Úszik az alkonyi ködben a rét

s a távoli, vad szekerek

zörgése lerázza a fák

maradék levelét.

Aludni tér a vidék,

száll a halál fehér,

szép suhanással, az ég

dajkálja a kertet.

Hajadban nézd! arany őszi levél,

ág sírt feletted.

Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé,

s emelj föl engem is Édes:

légy szerelemre okos ma,

csókra okos, álomra is éhes.

Szeress vidáman, ne hagyj el, az álom

sötét egébe is zuhanj velem.

Aludjunk. Alszik már odakinn a rigó,

avarra hull le ma már a dió,

nem koppan. S bomlik az értelem.

              /   Radnóti Miklós   /

                                              

Őszi eső

 

Kassák Lajos : Őszutó

 Őszutó

Hallani a domb mögül

hallom még lovának zaját

haraggal szakadt el tőlem

de azt mondta, visszatér még.

Már nem is tudom biztosan

fehér vagy fekete paripán

indult. Ujján gyűrűt viselt

örökhű szerelmünk jelét.

Mindennek vége már, vége

bronzszín haja tűnő emlék

s a vidékre, ahol élek

maholnap leesik a hó.

Üres és hideg éjszaka

ömlik be zárt ajtómon át

s én aludni szeretnék, mint

a gyermek, ha beteg szegé

             /  Kassák Lajos   /

                                       

Ősz

 

Palotás Petra: Szeretem az őszt

Palotás Petra : Szeretem az őszt

Szeretem az őszt, ahogy méltóságteljesen átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után.

Szeretem az esőt az avaron koppanva, lágyan, szelíden,puhán.

Az aranyat, a bronzot, a bíbort a sárgát és mind e színeket,

hogy öltöztessék díszbe az álomra éhes , megkopott szíveket.

Hogy megmutassák nincs még itt a búcsú ideje, csak most egy kicsit más a természet ölelő, óvó szerepe.

Most nem csobbanni hív, nem is hócsatára,

a szüret, mi csábít, a bor a mámor ára.

Szeretem az őszt, és az ősz is szeret engem,

ketten lépdelünk a ködös végtelenben. 

                                     /   Palotás Petra   /

                                                                     

Ősz

 

Kertész Nóra : Hull a fáról

 

Hull a fákról

Hull a fákról sárga levél

játszik velük bús őszi szél

ágak siratják lombjukat

fák kérgét eső áztatja.

Ágak siratják lombjukat

tarka levelek a nyarat

dideregve összebújnak

társaikkal az avarban.

Fák kérgét eső áztatja

törzsét vizesre simítja.

Hová tűntek a bogarak?

Mókus lapul hűs odúban.

Hull a fákról a sok levél

rázza őket a hideg szél.

Érzem kitárt ablakomban

tél oson a lombok alatt.

           /   Kertész Nóra   /

                                       

Ősz

 

Őszi gondolatok

 

Őszi gondolatok

Ülök a padon. Lassan őszbe fordul a nyár. Jól esik még ez a délutáni meleg. Nézem az embereket. Siet a világ. Pedig nem érdemes. Sajnos ezt már csak idős fejjel érti meg az ember. Lassan hullnak a levelek. Szép ez a nap. Élvezem minden pillanatát a múlt gondolataival együtt. Nagy dolgokra már nem vágyom. De tervek még vannak. Olyan nekem valók. Olyan ősziesek, kényelmesek. Ha mégsem tudnám befejezni őket akkor sem lesz gond. Egy zöld levél hull lágyan az ölembe. Nem engedte, hogy az ősz megérintse. Van így az emberrel is. Nem érti a világot, vagy nem érzi jól magát benne és haza vágyik, lemondva sok szép dologról, amit az élet még adhatna neki. Talán későn született, mind néha az álmok, amire már nem marad idő, hogy beteljesedjen.

S ennyi lenne az élet? Kérdem magamtól. Á! Dehogy! Kezemben tartott levélre nézek. Nekem több jutott. Van időm megcsodálni mindent. Szülőként, nagymamaként örülni, hogy rendben vannak a dolgok a családban. Unokámra sem kell lassan már felügyelni. Tizenkét éves és már olyan magas, mint én. De lehet, én mentem össze. Hát bizony ez már így van. Zsugorodik az élettér. Barátok, ismerősök szótlanul mennek el. Marad a család és egy szűk baráti társaság, akikkel még lehet kicsit beszélgetni, nevetni. Pedig már itt-ott nagyon fáj. Nekem is nehéz a járás, de fel kell álljak. Hűvösödik. Megszűnt a sétányon a rohanás és szerelmes párok sétálnak össze bújva. Már ez is elmúlt. Szépen megélni az időskor az élet utolsó ajándéka. Szembe nézek a fájdalmammal és lassan felállok. Rám mosolyog a lenyugvó nap utolsó előtti sugara. A zöld levelet oda teszem a többi közé. Ott a helye. Kényelmesen haza sétálok. Nap sem rajzolja tovább az árnyakat. Holnap már hivatalosan is beköszön az ősz. Kezembe adja majd kiskabátom s perceket rabol a naptól.

Barátaim ezek a szép rozsdabarna levelek. Velük már jobban érzem magam.

Valami bölcs gondolatot kellene most írnom! Talán! Aki túl van a hatvanon, az már érti a dolgokat. A fiatalok meg el vannak foglalva a tanulással, szerelemmel. A negyvenesekkel meg még robog a világ. Látom a lányaimon.

Csak annyit írok, legyen szép minden napod akár hány éves vagy.

                                Tóth Ágnes

                                                     

                                                         

Tóth János : Ősz így is, úgy is

Ősz így is, úgy is

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,

Tarka színeket festett a falevelekre.

Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset

Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.

Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,

S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,

Ezernyi fecske cikázva körözött,

Készülődnek lassan indulnak az útra,

Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.

Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,

"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,

Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.

Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,

Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.

Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!

De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,

Keverem a jelent a múltbéli képekkel,

Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,

Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.

Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,

Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!

                          /Tóth János  /