"Amikor azt mondom, hogy az Élet a legértékesebb kincsünk arra is gondolok, hogy elmúlik. Elmúlik benne minden öröm, az összes bánat, ettől olyan értékes.
Mert nem más, mint egy hatalmas, csodával teli batyu, ami csak egyszer lehet nálunk. Egyszer vehetjük a vállunkra és benne semmi nem újra játszható.
Vannak benne alkalmak, pillanatok, életre szóló találkozások és olyanok, amelyek csak egy röpke pillanatig töltik meg a szíved.
Egyszer azt hallottam, hogy vannak a kis csodák, a közepesek és a hatalmasak. És mind közül a legkisebbek a legértékesebbek, mert ők az állandók. Akik mindig ott vannak, amelyek végig elkísérnek. Amit talán már észre sem veszünk, sőt néha tehernek érzünk.
Emberi kapcsolatok vagy csak az évek óta megszokott reggeli monoton készülődés, a kávé illata, a napfelkelte, a járda zaja, a forgalom, a tennivalók, a mosoly, ami akkor fogad, amikor hazatérsz, amire úgy tekintesz, megszoktad már és talán észre sem veszed.
A csodákkal teli gyönyörű zsákunk, amiben van megannyi könny, találkozás, ölelés és persze, taszítás is akad. És van még benne megannyi küzdelem, győzelem, boldog pillanat, amikor úgy érzed, kifordul a négy sarkából a világ és eláll a lélegzeted.
Mert ennyi a világ. A Tiéd, az enyém. Mindannyiunké. Tele csodával. Rengeteg parányival, pár hatalmassal, de minden reggel a vállunkra vesszük és hangtalan gyűjtjük. Mert tudjuk, ennyit viszünk majd és ennyit adhatunk, ha vége az útnak."
(Todorovits Rea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése