Johann Wolfgang Goethe : idézet


Örülök az életnek, mert még ég egy kis olaj a lámpámban…

Nem keresem a töviseket, apró örömökre vadászgatok.

Ha alacsony az ajtó lehajolok... ha a követ

eltehetem az utamból,elteszem,

ha túl nehéz... kikerülöm.

Így mindig találok valamit az életben,

ami szívemet könnyűvé, arcomat vidámmá teszi."

              (Johann Wolfgang von Goethe)

                                                        




Lélekemelő idézet

 

Végigküzdöttél már sok-sok nehéz időt, ugye?

Bizony. Te talpra estél. Talán nem volt leányálom, s

nem is tudtad mindig, mit tegyél. De sikerült kitalálnod,

merre lépj. Különösen, ha sikerült megőrizned

humorod, s nem veszett el mosolyod.

                                       /  Ceal Carson   

                                                                 


Müller Péter idézet

 

Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele.

Soha, egész életében!...

A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele.

És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!"

                                                    

                                      / Müller Péter /

                                                                   


                  

Elisabeth Gilbert -idézete

 

A húszas és harmincas éveinket azzal töltjük, hogy megfeszülve igyekszünk tökéletesek lenni, mert annyit aggódunk amiatt, hogy mit gondolnak rólunk az emberek. Aztán negyven-ötven éves korunkra végre elmúlik a görcsösség, mert rájövünk, hogy magasról teszünk rá, hogy ki mit gondol rólunk. De igazából csak a hetvenes, nyolcvanas éveinkben válunk teljesen szabaddá, mert akkor fedezzük fel a felszabadító igazságot-valójában sosem gondolt ránk a kutya sem.

Az emberek nem vesztegetik ránk az idejüket. Nem rajtunk gondolkodnak. Sem most, sem máskor.

Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt-önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tűnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is. Szabad vagy, mert mindenki más túlságosan el van foglalva azzal, amit éppen csinál ahhoz, hogy egyáltalán eszükbe juss.

Légy hát, aki lenni akarsz.

Csináld azt, amit csinálni akarsz.

Csináld azt, ami lenyűgöz és ami életre kelt.

Alkoss bármit, amit alkotni akarsz- és hagyd, hadd legyen elképesztően tökéletlen, mert nagyon valószínű, hogy soha, senkinek sem fog feltűnni.

És ez isteni."


                           /     Elisabeth Gilbert    /

                                                                             



Havas Béla

 

Hamvas Béla - Oszd meg, amid van!



A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.

Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.

- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;

- a második elméjében megzavarodott;

- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.

- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.



A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.

A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.

A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...

A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.

Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...

Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.

                                                      /    Havas Béla   /