Hamvas
Béla - Oszd meg, amid van!
A
legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte,
amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes
napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől
napnyugtáig
élhettek elíziumi életet.
-
Az első
bölcs
az élményt nem bírta el, és belehalt;
-
a második elméjében megzavarodott;
-
a harmadik az élményt magába zárta, őrizte
élete
végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
-
Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a
látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult,
segítsen.
A
szenvedés köréből
mindenki szabadon kiléphet,
ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az
üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem
tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki
a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A
másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is
látni eleget.
A
harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának
tartja meg, és nem ad belőle
másnak...
A
boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot,
örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá
nem elég erős.
Egy
része
belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa,
és senkinek sem ad belőle.
Az elíziumi
kertek fénye benne sötétséggé változik.
A
boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A
fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...
Amit
szerzel, amit elérsz,
amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
/ Havas Béla /