Csiha Kálmán : Ősszel a ligetben...

 Ősszel a ligetben....

Ültem a padon a halk ligetben,

s ölembe hullt egy falevél.

Jöttéért postát sem fizettem,

- gondoltam - s mégis ideér.

Halk pergamen. Finom szövésű,

illatos, sárga kis levél.

A fáról hullt, hol néma fésű,

a sárga Ősz neszez, zenél,

s kifésül mindent és lehullat.

Míg lefoszlik a lomb-ruha,

s mi élt, remélt, kifakulhat;

zörgő avar lesz, halk, puha.

Néztem a sápadt, kis levélre,

és megborzongtam (jött a szél),

s a liget fáit, ahol érte

suhogva, hullt ezer levél.

De ő pihent a kezemen,

mint aki hazaérkezett.

Érezte meleg tenyerem

s a fent mosolygó kék eget.

Ó, Istenem, ha majd az ősz jön,

s elkéred földi életem,

majd ott a végső élet-őszön

ilyen lombhullást adj nekem!

Kezedre szállva én - hulló levél -

elsárgult, földi pergamen;

engedd, pihenjek, hol élet zenél

kezeden, e végtelen kézen.

               / Csiha Kálmán /