Álmodó október
Sötét a reggel és korán lesz este
az október már a télről álmodik
hideg a pad, a bokor sem nyújt
óvó menedéket, hisz levelét vesztve
meztelen, mint a fák csupasz ágai.
Apró kis bogár haldokló levél alá bújik,
alig van zöldje a fűnek,
lassul az élet, a Nap is bújik az égen,
varjak repülnek csúf károgással
az egyre csípősebb szélben.
Fakulnak az ősz csodás színei,
szürke ködbe bújnak a házak,
elmúlik lassan ez a néhány hónap
várunk még kicsit az éledő tavaszra
és közben örülünk a talán lehulló hónak.
/ Gabi Kavics /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése