"A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra -
és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik
Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az?
A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig
nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez.
Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten.
/ Hamvas Béla /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése