Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.


*** Szabó T.Anna

Dutka Ákos : Február

 Február

A nyár most alszik, millió színével

Lombjavesztett fák rügyébe bújt.

A tájon ónszín fátyol leng a széllel,

Mintha sírva súgná: aludj, aludj.

Gyűjts erőt a közelgő tavaszra,

A nyár halála múló látomás,

Ott alszik most a nagy fák gyökerében.

Hogy jól aludjon levetkezett, fehéren

Alszik. Csak álom, - álom semmi más.

A hold ezüstje selymesen suhan ma,

Dermedt bokrokra pókhálót kötött,

Mint régi kürtök elhaló fuvalma,

Az óceánról friss szél száll a táj fölött.

Én hallom már a tavasz paripáit,

Nyerítve robognak a távol szeleken

Jönnek, s holnapra megújul a pázsit

A hó alatt is kopárrá fagyott kertemen.

Terítsd ki lelked most a kósza szélnek,

Hadd mossa tisztára bánatod ködét,

Hallgasd csak, - a friss szelek beszélnek,

S nyitogatják már a múltad börtönét.

Ne hidd, hogy te korhadó öreg fa

Téli tüzelőnek elfogysz. Megmaradsz,

S koronádnak lesz még száz virága,

Hogy méltón köszönthesd az újuló tavaszt.

       /     Dutka Ákos   /

                                       

Február

Lehet, hogy a Tél uralma a világot még fogva tartja,
de odakint a kertek alján már ott lopakodik a Tavasz,
óvatos, könnyű lépte hóvirágot fakaszt.
Az utcán még szennyes hókupacok rogyadoznak mogorván,
de virágbontó, titkos küldetésben már magok és rügyek
várakoznak ugrásra készen.
Rigók dala visszhangzik éledő lelkemben,
kora reggel a remény üzenetét érzem
ázott, földszagú, sártócsás kertemben.
"Tarts ki! Elmúlik végre!"
Hálás vagyok érte!
Édes Istenem, ezt is túléltem!
 
         /  Pálházi Éva  /

Február

FEBRUÁR - BÖJTELŐ HAVA - TÉLUTÓ - JÉGBONTÓ HAVA

A hónap latin neve, Februarius. (A "fabruare" latin szó, jelentése: megszentelni, megtisztítani.) Február, azaz ,,Engesztelő" volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Február adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, vagyis márciusnak.

Az egyházi kalendárium szerint a februárban kezdődő vasárnapok már a húsvétra néznek, tehát nem visszafele a karácsonyra, hanem előre a húsvétra. Vége a karácsonyi ünnepkörnek. Ez a hónap egyházilag a Böjtelő hava.

Nevezik még Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.

Talán e hónap rövidebb volta teszi, vagy az egyre hosszabban járó Nap, nem tudni... De eltelve a téllel, ünnepeivel, az ember már a tavaszt várja. A hóvirágot, napfényt, rügyeket a fákon és madárdalt, az ébredő nedves föld illatát... :)

Boldog Valentin Napot  !

Csukás István : Februári csalogató

  Februári csalogató

Barlangjából medve, a tél fehér

pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe,

hunyorgó szememet csalja kacér

fák lenge, korai levél-kötője,

szikrázó meztelenség, ablakok

áttetsző szemérmetlensége fog

ketrecébe, hogy kapjak új erőre.

Kapnék az évszak gyors alkalmain

mohó reflexekkel, mint lobban vészes

hirtelenséggel a kankalin;

szívem szertelen szabadságot érez,

a mindent-újrakezdés vad öröm-

mámorát, hogy bordám is börtönöm –

Szűk lett a megfontolt vakmerőséghez

az égbolt is, a tűnt kölyökkori,

pedig vágyaimba majd belehaltam,

most pillanat alatt lekörözi

a szívem örömtelen diadalban,

s új eget keres, repülni muszáj,

csattogó szárnyat áhít az uszály –

s szárnyamat szemérmesen becsavartam.

S várom józanul, hogy majd összeáll

súlya, értéke szerint a rend bennem,

mint tavaszi vázlatból tömör nyár,

hogy alig kell valamit hozzá tennem.

Álom, hit anyagával összeér –

a madár akusztikája a tér,

vele él egyértelmű szerelemben.

Foggal-körömmel megvívtam kamasz-

időm, nem véreztem el kis csatákon,

ózonom e lőporszagú tavasz,

rügyek durrognak, foltokban hó: lábnyom,

inal csikasz horpaszú február,

űzi, nyomában március dudál;

  nyomomban hujjogató ifjúságom.

      /       Csukás István   /

                                             

Bartalis János : Február

Vidám farsangi hangulatot!

Nikolics Roxána : Farsang