Június

Zivatarok és mennydörgés között
a határ zöld kasmírba öltözött,
és jött a forrószívű déli szél,
ki minden évben új mesét mesél
s megszédített virágot, fát, bokort,
minden zugot bejárt, mindent előkotort:
málnát, epret, rózsát egész kazalt,
gitározott, dúdolgatott, szavalt -
a szőke búza élettől terhesen
karjaiba dőlt engedelmesen.
Rigó füttyentett, minden megért, betelt,
egy éjjel csitriből asszonnyá lett a kert.
Ezt látva bennem is felengedett a tél:
- ringass el engem is, jókedvű déli szél

      / G.Ferenczy Hanna /

Disda Jenő: Pünkösdi várakozás


Pünkösdi várakozás
Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül,
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr – kimondja.
  / Dsida Jenő /

Bányai Ferencné : Pünkösdi rózsa






 Június forrósága
(részlet)


Nyárközép. Körös-körül kitartóan tüzel június. Bárhova lép az ember,
túlzás nélkül azt hiheti: befűtött kemenceszáj előtt halad tovább.
És rögtön azt is, hogy nincs vége a kemencének.
Mindenfelé pörkölődik a fű, az akáclevél, s a porban talált sastoll is meleg.
Sokan elátkoznák az ilyen holttengeri napokat.
Behúzódnak előlük az árnyékba, isszák védekezésül a sört,
a hideg fröccsöket, és hűtik magukat gyors zuhanyokkal.

          / Csoóri Sándor /
JÚNIUS

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...

Meghalok itt is - : a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

        / Garai Gábor /

MÁJUS

". Ez nem a szerelem, de az őrültségek hónapja. A szerelmeket télen kötik. Most szakítanak a szerelmesek. A diákok botrányokat csinálnak, a népek lázonganak, az egészségesek betegek, s mindezt az ártatlan, szelíd, virágszemű május művelte, a csodaszép május, a romantikus május, a neuraszténiás május, amely a rózsákat kifakasztja a pázsiton, és kék tónusokat lehel az égre."
Világ, 1911. május 11

 /  Kosztolányi Dezső /