Gacsályi József : Májusi dal
MÁJUSI DAL
Fölkel a május,
szép heve támad,
bájol aranyszín
vesszeje hármat:
bűvöl először:
kört ir a réten
s fűből a fáknak
szőnyege lészen –
tarka tüzet lép,
megy tova, lázít,
felkap a dombra s
lesz csoda másik:
korhely erőt ád
nyírt venyigének,
rügybe tolakszik
zölden az ének –
harmadik áldott
csodájaképpen
billeg a szoknyák
szirma a szélben,
bibék uralma:
bokák a téren,
parázs a május
kelyhek ölében.
Kövek,
virágok [77-78.]
/ Gacsályi József /
Ichnát Zsóka: Májusban
Májusban
Májusban úgy is biztató, ha ,,fagyos-szentek" jönnek,
amint
látod, nem hull a hó, s a táj is egyre zöldebb.
Akác
nyílik, s olajbogyó, bodzának lassan vége.
Maholnap
friss borsóleves, s eper kerül ebédre.
Kikeltek mind a kis rigók, zsibong a gólyafészek.
Hajnalban
vígan ébresztget a harsány madárének.
Rég
lekerült a nagykabát, a lányok sortot hordanak,
nincs
helye már a borúnak, a tél-sugallta gondnak.
Nem kaszálod? Elrejt a fű, esőben gyorsan nő meg,
legfőbb
erényed
a derű,
s rózsákban
viruló kert.
Boldogan
vár a sok diák, az iskolának vége,
szünet
jön, sok mindent szabad, lemehetnek a térre.
Utcák, parkok, játszóterek, minden nap dugig telnek,
kivéve,
mikor zivatar, vagy jégeső
közelget.
Még
a fűszál
is életet, zsongást, erőt
rebesget,
buja
zöld
bokrok, és a lomb kis madárfészket rejthet.
Pipacs nyílik, s búzavirág a napsütötte réten,
darázs,
s méhecske gyűjtöget
megosztozva a mézen.
Békét,
nyugtot, harmóniát ígér a május hónap,
megújul
az egész világ, s boldogít, hogyha jó vagy.
Illeszkedj te is gondosan a természet ölébe,
hogy
e csodás harmónia az embert is elérje.
Örvendj,
derülj, és dalodat madárcsapat kísérje,
s
nótád égi imájaként majd választ kaphass végre.
Garai Gábor : Májusi Zápor után
MÁJUSI
ZÁPOR UTÁN
1. OLDOTTAN
Májusi
zápor után
hogy
burjánzik a kert!
A
pünkösdi rózsa szirma
könnyeket
ejt még,
de
a barackfa
megrázza
magát,
s
feléd pörgeti hamvas,
kicsiny
zöld ígéreteit.
Halvány
hajtásokkal dicsekszik
az
ezüstfenyő:
jócskán
fejedre nőtt
már.
Hálás
a szőlő
– jól
metszetted meg idén is –;
kunkorgó
kacsokkal
kapaszkodik
föl a drótra.
Nyers
golyózáporban
pörögnek
a meggyfák;
a
dióbarkák nagy,
hímnemű
hernyók:
eztán
válik el majd,
mit
nemzenek.
S
ott áll a ház
a
vén cseresznye tövében,
ott
áll, habár nem lakható még.
Majd
belakják fiad és unokáid.
Így
van ez rendjén.
Búcsúzóul
rád
ölti sárga lepedékes
lila
nyelvét a nőszirom.
/ Garai Gábor /
Kaszt Ibolya : Májusfa
Kaszt Ibolya : Májusfa
Napsütésben pompázó májusnak fája
a
szél szalagodat vadul tépázza,
mély
illatot áraszt orgona virága,
s
a széllel játszik lányok tarka szoknyája.
Május a szerelem kibontakozása,
szíveket
megnyerő
ostromlása,
májusfát
állítasz minden lánynak,
kit
már megérintett szerelemnek lángja.
Májusfádon szerelem virága,
masnikat
kötött rá csókoknak vágya,
szalagjaid
úgy ölelkeznek a légben,
mint
ifjú párok udvarlás hevében.
Szabolcska Mihály: Ákácvirágzás idején
Ákácvirágzás idején
Feleségem felhőtelen vidámság,
Nagyanyó is, nyolcvan éve súlyával,
Én magam is - ezer gondom mit bánom!
Valami
kész csoda esett minálunk:
Csupa
merő
gondtalanság
a házunk,
Mint
valami szerelmes pár háztája...
-
Ablakunkon bebólintgat
Az
ákácfa virága!
Feleségem felhőtelen vidámság,
Szellőzteti
a menyasszony-ruháját,
S
rá-rákezd egy régi meleg nótára...
-
Ablakunkon bebólintgat
Az
ákácfa virága!
Nagyanyó is, nyolcvan éve súlyával,
Bibelődni
elfelejt a halállal.
Emlékezget
eladólány-korára...
-
Ablakunkon bebólintgat
Az
ákácfa virága!
Én magam is - ezer gondom mit bánom!
Minden
virág nekem nyit a határon,
Bolond,
aki gondol is a gondjára...
-
Ablakunkon bebólintgat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)