Szuhanics Albert : Februári télbúcsúztató
Februári télbúcsúztató
Ez a hónap búcsúzik a téltől,
februárban nyúlnak a napok,
csökkennek az éjjeli fagyok,
s nem kérünk a bús északi szélből!
A
hófüggöny-varázs
elmúlóban,
a fehér táj emlék lesz csupán,
hogy mi vár ránk február után?
Tavaszi nap s földillat valóban...
Mert
az idő
kereke meg nem áll,
kizöldül az eke-szántott határ,
virágoknak felvirrad a napjuk.
Szemünk
csillog a zöld, üde honra,
felmászunk egy szellő-járta dombra,
s víg arcunkat cirógatni hagyjuk.
/ Szuhanics Albert /
Aranyos Ervin : Február
Február
Hogy
gondolsz a februárra?
- Jé, új hónap, mi az ára?
Vagyis mennyibe kerül?
Válaszolnod sikerül?
Nézz elébe, vajon mit hoz?
Le ne hagyjon, amíg piszmogsz!
Tervezz újat, váltsd valóra,
érted ketyegjen az óra!
Nem kell túl aktívnak lenned,
csak a vágy ébredjen benned!
S képzeld el, hogy már a tiéd,
s gazdagabb lesz a földi lét!
Nem kell érte megszakadnod,
elég önmagadat adnod,
s ne higgy annak, aki mást mond,
csak alapját kell megásnod!
A többi majd jön magától,
s ha a hited meg nem gátol,
valósággá lesz általad,
mivel teremt minden szavad!
Segítsd végre meg magadat,
ki álmodik, sikert arat!
A február nem jó másra:
vetésre, se aratásra!
Ám alkalmas teremtésre,
csak a kihívást vedd észre!
S hidd el boldogabb is leszel,
ha csak kivársz, és tervezel!
/ Aranyos Ervin /
Jószay Magdolna : Februári alkony
Februári alkony
Mámoros volt az esti levegő,
mely megcsapott, mikor munkából merengve
megtörten indultam hazafele.
Február friss fuvallata meglegyintett,
a pár napja hullott hótakarónak
ma a Nap nem kegyelmezett.
Kiterjedt tócsákat kerülgetve
lágyabb, könnyebb napok reménye érint,
a tavasz illata ismerősként érkezve
régmúlt ízeket, hangulatot idéz.
Máskor nem figyelve erre, most tudatosan
mélyeket lélegeztem - hihetetlen érzés...
nem fut el hirtelen, marad még a tél,
de az új tavasz reménye
sejtjeimbe rögződve,
rejtve már bennem él.
/ Jószay Magdolna /
Abradan: Február-Jégbontó hava
Február - Jégbontó hava
Árja
szalad a forrásnak, a lét bodzabokra
napfény-trillákat zeng a növő tavasz-ébredő szelekben,
az erdő mélyén a tölgyek lombot fogannak, apró
gyermekarcok nevetik ki a tél martalóc önző képmását
a tarló avítt lélek-göröngyei között, elvonul a haragos,
öreg tél, elvonulnak a fagyos szentek is,
rebbenőn ébred a táj, keresi az elveszett képeit, kincseit,
mézízű vonzalmában is szelíd és játékos, pajkosan cserfes mint az első igaz,
északi szelek szárnyán érkező, üde tavaszi lehelet...
/ Abradan /
Szilágyi Julianna : Február
Február
Téltemetető
kurta hónap,
örvendj kicsit még a hónak.
Hosszabbak a nappalok,
fagynak a hóangyalok.
Napsugártól hajlik az ág,
előbúj már a hóvirág.
Jelmez készül mulatságra,
sok szem csillog rá a fánkra.
Búcsúztatják mind a telet,
korlátok közt, ahogy lehet.
Varjú károg még a fákon,
csizma kopog még a lábon.
Remény bújkál a szemekben,
tavaszérzés a szívekben.
Jégvirágos kurta hónap,
ne légy gátja semmi jónak!
/ Szilágyi
Julianna /
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)