"Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban."
/Szepes
Mária /
Farsangi álom...
Fercsi, Tercsi figyelj ide, halihó,
Farsangolni, farsangolni csudijó.
Legyek király, fényes dáma, királylány,
Vagy bátor harcos, törzsfőnök indián.
.
Varázsoljunk tán Lovag Cipollával,
Világosságot, az őrült álmával.
Hófehérke, törpe, édes mostoha,
Ily álorcában ne ismerj rám, soha.
.
Menjünk Mohácsra, inkább busót nézni,
Kereplővel telet, bút messze űzni.
Távoli földön köszönt a Karnevál,
Ahol a nóta, kacagás messze száll.
.
S mi jól elleszünk majd, a tollas bálban,
Legnagyszerűbb farsangi mulatságban.
Mert maholnap ránk talál ám a Nagyhét,
Rohamosan múlik az idő, a lét.
/ Mazál Ferenc /
Februári télbúcsúztató
Ez a hónap búcsúzik a téltől,
februárban nyúlnak a napok,
csökkennek az éjjeli fagyok,
s nem kérünk a bús északi szélből!
A
hófüggöny-varázs
elmúlóban,
a fehér táj emlék lesz csupán,
hogy mi vár ránk február után?
Tavaszi nap s földillat valóban...
Mert
az idő
kereke meg nem áll,
kizöldül az eke-szántott határ,
virágoknak felvirrad a napjuk.
Szemünk
csillog a zöld, üde honra,
felmászunk egy szellő-járta dombra,
s víg arcunkat cirógatni hagyjuk.
/ Szuhanics Albert /
Február
Hogy
gondolsz a februárra?
- Jé, új hónap, mi az ára?
Vagyis mennyibe kerül?
Válaszolnod sikerül?
Nézz elébe, vajon mit hoz?
Le ne hagyjon, amíg piszmogsz!
Tervezz újat, váltsd valóra,
érted ketyegjen az óra!
Nem kell túl aktívnak lenned,
csak a vágy ébredjen benned!
S képzeld el, hogy már a tiéd,
s gazdagabb lesz a földi lét!
Nem kell érte megszakadnod,
elég önmagadat adnod,
s ne higgy annak, aki mást mond,
csak alapját kell megásnod!
A többi majd jön magától,
s ha a hited meg nem gátol,
valósággá lesz általad,
mivel teremt minden szavad!
Segítsd végre meg magadat,
ki álmodik, sikert arat!
A február nem jó másra:
vetésre, se aratásra!
Ám alkalmas teremtésre,
csak a kihívást vedd észre!
S hidd el boldogabb is leszel,
ha csak kivársz, és tervezel!
/ Aranyos Ervin /
Februári alkony
Mámoros volt az esti levegő,
mely megcsapott, mikor munkából merengve
megtörten indultam hazafele.
Február friss fuvallata meglegyintett,
a pár napja hullott hótakarónak
ma a Nap nem kegyelmezett.
Kiterjedt tócsákat kerülgetve
lágyabb, könnyebb napok reménye érint,
a tavasz illata ismerősként érkezve
régmúlt ízeket, hangulatot idéz.
Máskor nem figyelve erre, most tudatosan
mélyeket lélegeztem - hihetetlen érzés...
nem fut el hirtelen, marad még a tél,
de az új tavasz reménye
sejtjeimbe rögződve,
rejtve már bennem él.
/ Jószay Magdolna /
