Osvát Erzsébet : Bőkezű Július

 Július,

a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven,
nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.
          
        /   Osvát Erzsébet /
                                        

Péter és Pál

 Péter és Pál napja, az aratás ünnepe A római egyházat alapító két apostol fő ünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe - mondta XVI. Benedek 2005-ben. Péter-Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi. A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában. Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika.

Péter-Pál a magyar kalendáriumban jeles nap: az aratás (más néven takarás) kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza, s kezdődhet az aratás. A teljes mondás úgy tartja, hogy a búza Szent György napján szökik szárba, májusban kihányja a fejét, Szent Vid napján abbahagyja a növekedést és Péter-Pál napján megszakad a töve

Szent Iván napján történik a kalászszemle. A gazdák szerint a búza ebben az időben kezdi hányni a kalászát, a töve megszakad, megáll a növekedésben. Megérik a vágásra.

Hagyományosan a legkorábban érő kalászosok - az őszi meg a tavaszi árpa - betakarításával kezdődik az aratás Szent Iván nap környékén, ám a rozs, majd a búza Péter Pál nap környékén válik vágáséretté. A zab aratásával zárul a sor.

A munka végeztével következik az aratóünnep, amely a középkorban is szokás volt, ám érdekes megemlíteni, hogy 1901-ben agrárminiszteri rendelet is előírta az aratási mulatságok megrendezését. Egyik népdalunk szövege is magába foglalja a hagyomány rendjét:

Elvégeztük az aratást.

Készülj, gazda, jó áldomást!

Gazdasszonyunk jó vacsorát!

Adjon Isten jó éjszakát!

Az idő múlásával felcserélődött a betakarítás és az ünneplés sorrendje: az aratóünnep manapság nem a nagy munka végén, hanem a kezdetén, a Péter-Pál nap közelében kerül megrendezésre országszerte.

                                             


Juhász Gyula : Emlék

 Emlék


Szentiváni éjjel

Künn a pusztán jártunk,

Fönn a magas égen

Csillagrózsák égtek

És benn a szívünkben

Nagy fiatalságunk!

Kéz a kézben jártunk,

- Emlékszel-e rája? -

Szelíden borult ránk

Tiszaháti pusztán

Szentiván havának

Tündér éjszakája.

Emlékszel-e rája?

- Tanúnk a jó Isten! -

Hogy csudavirágos,

Hogy csillagvilágos,

Álomország nyílott

Gyermekszíveinkben!

Elsodort az élet,

Nem lelünk egymásra!

Mivé lett szívedben,

Fiatal szívedben,

Szentiván havának

Tündér éjszakája?

       / Juhász Gyula /

                        


Június

 Június


A hónap csillagászati eseménye a nyári napforduló, amiről számos tévhit kering a köztudatban. Sokan gondolják, hogy ez egybeesik Szent Iván napjával, aminek ésszerű magyarázata van. A naphoz kötődő szokások, az előző esti tűzgyújtás bizonyos értelmezések szerint a Napnak próbáltak segíteni: hiszen mostantól már egyre rövidebbek lesznek a nappalok, hosszabbak az éjszakák, a tűz a fénynek segít, a sötétséget próbálja távol tartani.

                                       


Ady Endre: Szent Június hívása

Szent Június hívása


Öreg és hűvös az én ajkam

S fejem körül lángol a Nyár

És Léda csügg az ajkamon.

Szent Június, könyörülj rajtam.


Napszúrásként küldd rám a Vágyat,

Szájam friss gyermek-száj legyen,

Szamóca-ízű, illatos

Szája boldog, szép, szűz leánynak.


Öntözzem e szájjal csak egyszer

A Léda őszi szemeit:

Kigyúl majd lelkünkben a Nyár

S jön az Óra nagy üdv-sereggel.


Becsókolnék Léda szívébe

Egy ékes nárcisz-ligetet

S mint kaland-útján egy Zeusz,

Befeküdnék a közepébe.

            / Ady Endre /