Nyerges Attila: 56

...És amikor vádolták, semmit sem felelt

"...És amikor vádolták, semmit sem felelt. Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon. Feszítsd meg! Feszítsd meg! És elvitték őt, hogy megfeszítsék..."

Élj csak így, hisz megvan mindened. Boldog lesz és nyugodt az életed. De ha elalszol, és meglep majd az álom, nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed, hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd. Mert a jövődnek értelmet a múltad ad és neked is tenned kell valamit azért, hogy Magyarnak nevezhesd önmagad!

(Nyerges Attila)

                        

Emlék dal az 56 -os hősök tiszteletére

                                    

                           

Tamási Ervin: Sírkő helyett

                                                

Szabó Magda : Születésnapi vers

 Születésnapi vers

Október köd, októberi illat,

októberi, ferde sugár!

Hát örüljek, hogy a körbefutó év

térdet hajt holnapután?

Hát örüljek, hogy egy napja az évnek

az enyém, a sajátom egészen,

s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő

kiáltja szét születésem?

Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,

csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,

széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,

fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,

köd, köd, puha köd...

Ez a nap az enyém.

Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.

Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,

a költemény.

Csak a hit, a tudat,

hogy majd ha megfutottam

útjaimat,

jut tán nekem sír, temető,

elnyughatom majd a kemény

deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,

azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,

s nem kell lerogynom idegen

felhők alatt,

és nem idegen ég

rontja el tagjaimat.

Örüljek? Kivánjak magamnak

még hosszú életet?

Fogom fülem, hogy én se halljam,

amikor nevetek,

fogom szemem, hogy meg ne lássam a

jövendő éveket.

Te, aki élnem segítesz,

te, óvó oltalom,

kinek törékeny mosolyába

kapaszkodom,

irgalmatlan esztendeimben

egyetlen irgalom,

őr rettegő nappalomon,

rettegő álmomon:

köd guggol a hegy ormán,

nem tudom, mit takar.

Valami jön. Mikor jön?

Soká jön? Vagy hamar?

Te minden veszteségen

átfénylő diadal,

erősebb, mint a törvény,

mint minden ravatal,

ki élet helyett voltál életem,

e tébolyban egyetlen értelem,

kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,

hát majd a föld is könnyű lesz nekem!

                  /   Szabó Magda /

                                              

                                             

Október száradó leveleket....

 

Áprily Lajos: Októberi séta

Októberi séta

Ez itt a hervadás tündér-világa.

Akartál látni szép halált velem?

A Bükkös-erdő bús elégiája

szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,

közöttük láthatatlan kéz kaszál.

Az ágakról a fölrebbent rigóraj

tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,

holnap szél indul, döntő támadás,

holnaputánra minden elfelejti,

milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,

tönkök merednek dúltan szerteszét,

s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,

vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

A partot füzek testőrsége óvja,

a tollforgójuk ritkítottan ing.

Halkan himbál a horgom úsztatója,

nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,

s a víz egy percre hullámos határ:

innen mosolygó partja tükröződik,

itt egy utolsót lobban még a nyár.

De túl, gyepén a ritkuló bereknek

ijedt lombok rebbennek szerteszét,

a szél felettük pókszálat lebegtet,

ezüst pókszálat és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,

az ő húrjáról szól a halk zene.

Most át fog jönni: árnyékát sötéten

pallónak átveti a jegenye.

                  /      Áprily Lajos  /

                                               

Hidasi Judit : Ősz

 Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás jó. Az ősz

Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás jó. Az ősz a bizonyíték arra, hogy van szépség az elmúlásban, hogy van szépség a kevés fényben.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy a hangos nevetés után érkező elcsendesedésben erő van.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy nem kell mindig odatennünk magunkat, hogy nem kell mindig mutatkozni, jelen lenni, nyüzsögni, pezsegni.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy van érték a csöndben, a halvány napfényben, a gyenge sugarakban, a lehulló, halott levelekben.

Az ősz a bizonyíték arra is, hogy azért, mert valami elvesztette a fényét és a földre hullt, még lehet szép, még lehet csodálatra méltó.

Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás mindig előbbre visz, nem torpan meg az idő, még ha néha úgy is tűnik.

Válozás jön...

Ha engeded...

                           /    Hidasi Judit  /

                                                          

Várnai Zseni : Őszi Napsütés

Őszi Napsütés

A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja nem éget, mint a láng,

csak simogat, mint egykor jó anyánk,

szívünkre mézes, enyhe csókja hull...

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme, mint a kósza szél,

halk suttogás, majd vészes szenvedély,

a fény és árny oly gyorsan változó,

mint életünk, e hullámzó folyó...

Még kék az ég, de máris elborul,

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

Az ősz szerelme hervadó virág...

lombdíszeit hullatja minden ág,

csak hallgatom ez édes bús zenét:

a búcsúzó madarak énekét...

Csak hallgatom, és szívem elszorul:

jaj, minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

        / Várnai Zseni  /

                                    

                                       

                                 

Ősz

 

Szabolcska Mihály : Őszi tájon

 Őszi tájon

Őszi tájon járok elmerengve,

S gondolok a saját életemre,

Valami nagy, biztató varázs van

E mosolygó őszi elmúlásban.

Hajlik a nap csendes alkonyatra,

Az árnyékot messze nyújtogatja...

S mintha onnan valamit várnának:

Kelet felé húzódnak az árnyak.

A sárguló harasztok tövébe:

Sarjadozik egy-egy zöld levélke;

Előlege egy más kikeletnek,

Biztatása csüggedő szívemnek.

S őszi alkony, őszi tájék képe

Elringat egy édes merengésbe...

És kibékít a nagy elmúlással:

Minden élet folytatódik mással!

Örökre itt semmi el nem múlik,

Az árnyék az éjszakába nyúlik,

De reggelre gyönyörű sors vár rá:

Átváltozik hajnali sugárrá.

Én lelkem te, ne félj a haláltól,

Új élet lesz minden elmúlásból.

Örök és jó a mindenek Atyja,

S a változást keze igazgatja!

                  /  Szabolcska Mihály  /

                                                       

Őszi képek

"A természet nap nap után elénk varázsolja

a végtelen szépségét csak észre kell venni ."