Márkus Katalin : Farsang
Farsang
Maszkabálon
maszkot öltünk,
táncolunk és flörtölünk,
letesszük a gondjainkat,
s újra vidámak leszünk.
Rohanó
életünkben
kell egy kicsi vidámság,
elődeink is így gondolták
ezért,a farsangot
ránk hagyták.
Megérkezik
minden évben,
vízkereszt után,
s velünk marad,
majd távozik,
húshagyó kedd éjszakán.
/ Márkus Katalin /
Mészáros Lajos : Farsangi bál
Farsangi bál
Gyertyaszentelővel kezdődik a farsang,
húshagyó keddig tart a mulatós, nagy hang.
Gazdag lányok Pestre farsangolni járnak,
bemutatják őket, gazdag férjet várnak.
Fényes
hintón jöttek bálozni a lányok,
járják a keringőt, terül bő szoknyájuk.
Nagy a felhozatal, lehet válogatni,
eladó legények tudnak is mulatni.
Táncba
viszik őket
a nyalka legények,
sürögnek, forognak, szédülnek szegények.
Egész farsang alatt báloznak a lányok,
itt cserélnek gazdát a nagy hozományok.
Nincs itt szegény leány, csak gazdag jár ide,
ha nagy a hozomány, el is kél ízibe.
Ha egy kicsit csúnya, pótolja a bankó,
ha fényes a birtok, hát az sem utolsó.
Farsang alkalmából vígan szól a nóta,
ne tegyél hát féket, prímás, a vonódra.
Minden héten húzzad a talp alá valót,
ne kíméld reggelig azt a rongyos vonót.
Hamvazószerdán
már a nagyböjt kezdődik,
ezért a hangulat itt ma betetőzik.
Mulasson, vigadjon ma éjjel mindenki,
mert holnap reggeltől nem mulathat senki.
Búcsúzzunk
a téltől,
táncoljunk,
vigadjunk,
a kegyetlen télre most már ne gondoljunk.
Várjuk a szép tavaszt, temessük a telet,
frissítsenek minket fel a böjti szelek.
/ Mészáros Lajos /
Szalay Károly : A Tél
A Tél
Mindig
eljön újra itt van
Meghozza Ő a kemény hideget
S hogy itt van igazán biztos így van
Mert mindent egyszerre fehérbe öltöztet
Pihékből szőtte mindenkinek a ruhát
Nem fázik így rét, mező s legelő
Végezheti azért mindenki tovább a dolgát
Míg e ruhát levethetik s a tavasz eljő
De most még zordan süvít a szél
Rajzol az ablakokra szép jégvirágot
A Nap is felhőpárnák közé bújik el
Hogy ne lássa e fázós furcsa Világot
December, január, február
Fagyos időszakai Ők az évnek
Hosszúnak, soknak találja így az ember
De úgy mint idáig is egyszer; vége lesz a télnek
/ Szalay Károly /
Kormos Nikolett :Csodaszép tél
Csodaszép tél
A csillogó tél a hóember kacsintásán mereng,
A narancsvörös ég alján a lenyugvó nap dereng.
A természet álmosan ásít, talán el is alszik;
Bódult felhők sokaságából vidáman havazik.
A
hóember a ravasz téllel büszkén hógolyózik,
Az árva jégcsap a bársonyos hóval csókolózik.
Megtört, kopasz faágon ül egy magányos cinege,
Álmosan didereg, és megveszi a tél hidege.
Fehér
ruhába öltözködnek a táncoló fenyők,
Az ezüstös hó csillogásában úsznak a mezők.
Minden békés, csendesen, némán hull a hófehér hó,
Átölel, megvéd mindent a szikrázó hótakaró.
/ Kormos Nikolett /
Téli szendergő : Kövecses Anna
Téli szendergő
Hecsedliszín
Hűvös tájon
Ágak között
Ködlő fátyol
Fűszálbojton
Deres kócok
Itt van a tél
Éppen jókor
Kékcinkedal
Faggyá érik
A tócsákban
Jég fehérlik
Kies
minden
Egykori szép
Havat hoz az
Északi szél...
/ Kövecses Anna /
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)