Hónapokról versek ,idézetek .képek
Köszöntelek, kedves szép március! Ibolyaszagú,
langyos leheletedet érzem már a levegőben.
Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.
Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben
a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai,
de a napot már te emeled az égre,
s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán
kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
/ Gárdonyi Géza /
MÁRCIUSI
HÓ hull a márciusi hó gomolyogva,
s az ég felé lebeg érzelmesen;
mintha egyetlen, roppant sírhalomra
szállongna, hogy befedje csendesen.
Imé, az Ország télbe dermed újra
a vérbevert Szabadság ünnepén;
borzong az élők könnyes koszorúja
halott hősök mohásodó kövén.
Mert sok hős hamvad itt a halmok alján,
hol a szintből tünedez már a hant,
s kiontott vérükért nem vigasztalván,
gyötri a föld a sok boldogtalant.
Tetemüket meg nem fiatalítja
nők szépítője, márciusi hó,
örök-életüknek egyéb a titka:
Emlékezés, mely a szívben lakó.
Így élnek ők. A föld alól, a hóból
– akár a Victoria Regia –
feltámad és népe szivére csókol
emberöltőnként a sok dalia.
Az éjszakában dombhát és morotva
lángnyelveket vet a magasba ki;
ki szent ügyért testét a földnek adta,
a lelke láng lesz s fog még gyújtani!
Zúdulnak az idő molekulái
s reánk peregnek, mint a porhavak.
De lám, gázolják azok unokái,
akik termékenyítve porlanak.
S járván az elrendeltetésnek útját,
tán hihetik, hogy a véres babért
gonosz hatalmak sárba nem tapodják,
s nem tör fel majd lelkükből a Miért?
(1939. március 15.)
/ Jékely Zoltán /
KÖSZÖNTŐ
Végre újra tavaszodik,
még, ha ez most nem is látszik.
A Mecseken a hóvirág
már újra kinyílik.
Az
ibolya,
és a tulipán, a párja,
e három,
a tavasz legelső virága.
S,
mert olyan finom,
nemes, és egyszerű,
Talán ezért adjuk át,
mint a nőnap virágát.
Hiszen
e naphoz,
ez illik igazán,
mert, nem csak ma,
kéne, hogy imádják.
A
férfiak sorsát,
és örök gondját,
az életünk sóját,
magát a csodát.
Ezért
ma köszöntjük,
ezzel megtiszteljük,
és, mindig szeretjük,
őket.
A
titokzatosan egyszerű,
terhesen is gyönyörű,
anyákat és szeretőket,
vagyis, a nőket!
/ Krancz Béla /
KORA MÁRCIUSI NAPSUGÁR
A
végtelenből
jött,
de a platánok
Hallgattak, a sok zord, kevély sudár,
- Csak villámtól reszketnek a titánok,
Mit nékik egy kis halavány sugár! -
S
ő
félve
zuhant alá, a mogorva
Törzsek között oly sötét volt a kert!
De lenn egy csöndes, paraszti bokorra,
Egy alázatos, vak pajtásra lelt.
Akkor
a sugár szelíd aranyszája
Súgott valamit, s meghalt a sugár,
Ám megszületett március csodája:
Ezer
rügy-szemét rányitotta már
A vak bokor az elámuló estre,
S minden szeme a Végtelent kereste.
/ Tóth Árpád /
Tavaszi dalok
Március
Március van, a tavasz
Elérkezett végre,
Jäger-inget vegyünk föl
S gyerünk ki a jégre.
Oh be szép a kikelet,
Oh be szép is, kérem,
Hull a finom hópehely
Lágyan és fehéren.
Mily szép bundák láthatók
Az Andrássy-uton,
Számba sem jő emellett
Makacs hörghurutom.
Most van részünk sok vidám
Mulatságban, bálban,
A sok koncert most terem
A fényes Royalban.
S el dehogy feledkezem
Ama bájos lányrul,
Ki a sarkon mosolyog
És marónit árul.
Kandallóhoz ülj mellém,
A koksz vigan serceg...
- Igy iródnak ezután
A tavaszi versek.
Március van, április jő
S mindjárt megjön Afrikából
Mind a madár, aki vándor.
Visszaszállnak konzekvensen
Gólya, fecske, mindahányan
Nagykendőben és bundában.
Milyen szép lesz, ha megjönnek
S kis fészkükben őket várja
Egy Meidinger-féle kályha.
/ Szép Ernő /
