Köszöntelek, kedves szép március! Ibolyaszagú,
langyos leheletedet érzem már a levegőben.
Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.
Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben
a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai,
de a napot már te emeled az égre,
s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán
kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
/ Gárdonyi Géza /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése